Haunted

4. Fejezet

Kezdtem örülni, hogy lassan már nem a doboz körül forognak a gondolataim, ekkor már a holnapi iskola miatt izgultam, hogy a vacsorából is csak annyit tudtam legyűrni, hogy ne legyen feltünő apának. Elhitte, hogy nem vagyok éhes, pedig belül gyomoridegem volt, amilyet még életemben nem éreztem.

Mondanom sem kell, hogy semmit nem aludtam az éjjel. Ez a tinilányos klisé-akárhogy is akartam-nem került el. Pedig én nem azért izgulok, amiért a többi lány. Én nem fogok az exemmel találkozni és nem is én leszek az, aki attól retteg, hogy mit fognak mondani a többiek arról, hogy úgy berúgott a szilveszteri partin. Én az a lány leszek, aki teljesen új és nem fog számítani, hogy mennyi ideje leszek ott, mert még akkor is fognak rólam beszélni. Ezt tudott, hisz mindenki ezt csinálja.

Reggel valósággal elrepült az idő és arra eszméltem, hogy apa egy banános-csokis sütit nyújt át nekem a kocsiban egy kis cukrászda előtt.Útban voltunk a suli felé és azt hittem, hogy ennél jobban ember már nem izgulhat. Akkor megláttam a Sok sikert!-feliratot a sütin és eszelős tekintetemet megpróbáltam egy mosollyá formálni. Tudtam, hogy jól fog neki esni, mert már régóta azon van, hogy végre többet lásson mosolyogni.
Beült a volán mögé és már indított is .

Alig telt el pár perc és apa már parkolóhelyet keresett. Nem volt egyszerű. Szinte minden hely el volt foglalva; az autókból tinik csoportjai szálltak ki, de voltak, akik egyedül jöttek. A parkoló valósággal úgy nézett ki, mintha mindenki a Wallmartba készült volna a nyári szünet előtt vagy egy óriási Madonna koncertre.
Mindenki hevesen üdvözölte a régen nem látott barátait, hogy aztán mosolyogva menjenek be tovább az iskola épületébe.

Kiszálltam a kocsiból és a bejárat felé indultam apával.
-Apa, tényleg nem kell bejönnöd velem. Meg tudom csinálni egyedül is.-körülnéztem és páran tényleg meglestek minket, de szerjntem inkább azért, mert szülővel jöttem. Apa beletörődően felsóhajtott, majd felnézett az iskolára és aztán le rám.
-Ügyes légy!-szorosan magához ölelt,de nem annyi ideig,hogy az ciki lenne.Egy-egy mosollyal az arcunkon húzódtunk el egymástól és megvártam, hogy eltűnjön  a reggeli, halvány ködben.

Mindenki egyszerre bődült fel, amikor egy Jeep és egy Audi gurult be. Nem akartam megvárni, hogy ki száll ki a kocsikból és még dolgom volt az igazgatónál szóval inkább bementem a fotocellás ajtón és az irodát kezdtem keresni.

A suli-bár kintről nem látszódott-iszonyatosan nagy volt. Az aulában csoportosuló diákok kétszer annyian voltak, mint a régi sulimban és nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez megijesztett. Egy ideje ott állhattam amikor valaki erősen a vállamnak ütközött és a táskámat a földre lökve ment tovább a kíséretével. Nem láttam, hogy ki volt az, de nem is számított. Senkit nem ismerek még.

-Segíthetek?-egy magas barna és hosszú hajú lány állt előttem a kezét nyújtva. Észre se vettem, de még mindig a suli kabalájával mintázott padlón térdeltem. Elfogadtam a lány segítő kezét.

-Köszönöm.-egy halvány mosoly volt az arcomon és ő is mosolygott.

-Semmiség-rántotta meg a vállát-Sean , Dean és Matt mindenkivel így viselkedik. Mármint nem figyelik kit löknek fel a folyosón-itt felém intett-és nem érdekli őket mekkora a sor a menzán, ők mindig elsők.-utánuk nézett, de őket már rég elnyelte a tömeg.

-Érdekes, a régi sulimban éppen az volt a menő, ha mindenkivel kedvesek voltunk.-magyaráztam-Gabriella vagyok.-nyújtottam a kezem. Fogalmam sem volt, honnan jött ez a hirtelen ismerkedési vágy, de ebben a percben nagyon is örültem neki.

-Én Shay vagyok-rázta meg a kezem-Nemsokára kezdődik az első órám, de ha szeretnéd elkísérhetlek az irodáig.-mosolygott kedvesen.

-Az nagyon jó lenne. Köszönöm.

Miközben a folyosókon vezetett rengeteg dolgot mesélt a suliról és az itteni szokásokról. Bármilyen furcsa is, de kezdtem megkedvelni ezt a lány, habár mégcsak tíz perce ismertem. Egészen jól indult a napom és már nem volt olyan érzésem, hogy bármelyik pillanatban újra láthatom a reggeli sütim.

-Megérkeztünk. Itt mindenben segíteni fognak.-intett az ajtó felé-Megyek órára, sok sikert!-hirtelen magához ölelt és már ott sem volt.

Egy ideig néztem az ajtót és rávettem magam, hogy bekopogjak. Odabent nem voltak sokan és a nő, aki segített a papírokkal nagyon kedvesnek bizonyult. Hamar végeztünk és arra lettem figyelmes, hogy már az órarendemmel a kezemben a folyosón álltam és próbáltam rávenni magam, hogy elinduljak a harminchatos számú terem felé; földrajz órára.

Nem mondom, hogy hamar odaértem, mert akkor hazudnék. Ez a hely rosszabb, mint az Útvesztőben és a poszterek a falakon olyan rikítóan színesek voltak, hogy már minden ajtón színes pöttyöket láttam a számok helyett.

Mikor végre elértem uticélom nagy levegőt vettem. Hirtelen urrá lett rajtam az idegesség és mozdulni sem tudtam. Észre se vettem, de a kezem akaratom ellenére mozdult és mire észbe kaptam már hallottam is, hogy behívtak.

-Jó reggelt!-mosolygott a tanárnő-Bizonyára te vagy az új lány. Foglalj helyet.-a két szabad hely felé intett, amik a terem sarkában voltak. Nem sok választásom volt, így ahhoz ültem, ami az ablak mellett volt.

Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy mindenki engem bámult és egyáltalán nem tűntek túl boldognak az arcuk láttán. Egytől-egyig mindenki rámfintorgott, mintha koszos lennék vagy legalább egy hete nem fürödtem volna.

Próbáltam olyan arcot vágni, mintha nem érdekelne és jegyzeteltem az órán. Tekintetemmel kerestem Shayt, de nem láttam. Azonban észrevettem egy srácot, aki figyel, de mikor odakaptam a tekintetem ő elkapta az övét.

Lehet nem is lesz olyan egyszerű elvegyűlni, mint azt én gondoltam.