I Love You!

07.part

Faye utána szaladt Harry-nek, akit rosszul érintett, hogy ők elköltöznek. Iszonyatosan futott Harry után, akit végül utolért egy utca sarkon. Harry összekuporodva dőlt neki az egyik kerítésnek, és Faye rátette kis kezét Harry vállára, majd felpillantott Faye-re, aki mosolygott rá. Harry megnyugodott, mivel Faye mosolya mindig megnyugtatta őt. Nem tudta, hogy hogyan csinálja, de mindig nyugtató hatással volt rá. S fáj Harry-nek, hogy elköltöznek, így nem fogja látni Faye-t, soha többé.

Faye-nek is fájt, hogy az egyetlen barátja elhagyja őt, de bízik benne, hogy még a sors újra össze hozza őket. Faye leguggolt Harry mellé, majd adott neki egy kis puszit az arcára, amibe Faye elpirult.

"Sajnálom, hogy elköltöztök. Tudom, hogy most hogyan érzed magad. De nézd a jó oldalát. Találsz új barátokat, egy új helyet ismerhetsz meg. Nem kell minden rosszban csak is a rosszat látni. Lehet, hogy az elején még nem tetszik neked, de végül megfogod szeretni, és majd nem is akarod elhagyni." mondogatta Faye mosolyogva, miközben Harry kezét simogatta, majd össze kulcsolta a kezüket.

"Lehet. De én nem akarok elmenni. Nem akarlak itt hagyni. Te vagy a legeslegeslegjobb barátom, és hiányoznál nekem. Én nem akarok elmenni innen." jelentette ki Harry könnyes szemmel.

"Attól, hogy elmész, még lehetünk olyan barátok. Csak ígérd meg nekem, hogy nem fogsz elfelejteni."

"Ígérem Faye. Amikor már nagy leszek, én vissza jövök hozzád. Ezt megígérem. Szeretlek Faye."

Faye boldog volt, amit Harry mondott neki, hogy majd vissza jön hozzá. Faye elhitte, amit Harry ígért neki. Valahogyan tudta, hogy nem fog bekövetkezni az, amit Harry megígért neki. Mire felnőttek leszünk, ez a gyerek ígéret már a múlté lesz. De hiszek Harry-nek, elhiszem, hogy vissza jön hozzám. Faye és Harry megölelték egymást.

"Menjünk haza! Amíg itt vagy, minden egyes napot együtt töltünk. Sátrozhatnánk is valamelyik nap. Mit szólsz hozzá Hazza?" kérdezte meg Faye.

Harry-nek nagyon is tetszett az ötlet, így mosolygva és boldogan belement.
De aztán Harry hangosan elnevette magát, amikor eljutott hozzá, hogy Faye hogyan is szólította meg.

"Hazza? Ezt honnan vetted?" kérdezte még mindig nevetve.

"Nem tudom. Csak jött, Hazz!" Faye kuncogott Harry mellett.

Harry hirtelen ötlettől vezérelve Faye-t felkapta a hátára, és így ballagtak Faye-hez vissza, ahol a szülők voltak.

A két gyerek boldogan és mosolyogva lépkedett be a házba. Mike, amikor meghallotta, hogy a házban vannak, rögtön felállt a székről, és várta, hogy belépjenek a konyhába. A szülők mosolyogtak, amikor beléptek hozzájuk.

"Fiam!" mondta Mike.

"Apu! Sajnálom, hogy elrohantam." mondta Harry, miközben a földre helyezte Faye-t, és ő odament a nevelő szüleihez.

Mike odarohant Harry-hez, és letérdelt elé, majd megölelte őt. Harry az apukája nyakába borult sírva. Sajnálta, ahogy viselkedett vele. Harry tudta, hogy pontosan csak az apjára számíthat, ezért nem is tudott rá haragudni. Csak ő volt számára, a Scott család, és most már Faye is.

"Sajnálom Fiam, amiért nem mondtam el hamar." mondta az apa, Mike.

"Nem baj, Apu. Megígértem Faye-nek, hogy amint nagy leszek, én vissza jövök hozzá." mondta Harry mosolyogva.

Ezek után Harry és Mike haza ment. De még mielőtt elmentek volna, Harry apukája Mike, oda ment Faye-hez, hogy megköszönje neki azt, hogy segített neki Harry-vel. Faye csak mosolygott, és bólintott. De ez a mosoly, ami Faye arcán volt, nem igazán volt boldog, hanem szomorkás mosoly volt. Egy erőltetett mosoly.

James és Harry hazamentek. Ryan és Mary a konyhába mentek, hogy vacsorát készítsenek, és Ryan segített Mary-nek. Faye felment a szobájába, majd leült az ágyra.

Az ágyon töprengett, hogy mi lesz vele Harry nélkül. Hiszen hiányozni fog neki, ha elmegy. Nagyon megszerette őt. Félt attól, hogy Harry nem fogja betartani a szavát azt, amit megígért neki. Faye elerrsztett néhány könnycseppett, majd hagyta, hogy lefolyon az arcán. Mi lesz, ha Harry nem tartja be az ígéretét? Hisz új helyre megy, s könnyű lesz neki a beilleszkedés, mivel nagyon kedves és aranyos fiú. Az idő segít neki elfelejteni engem! Amikor az utolsó mondatot gondolta magában, a könnyei jobban megindultak. Nem akarta őt elveszíteni. Ő az egyetlen olyan barátja, akit befogadott a szívébe. James-en kívül.

A másik dolog, ami járt a fejében, az Mary volt. Nem tudta, hogy miért volt olyan szomorú, és hogy miért sírt. Faye azt gondolta, hogy miatta sírt. Hogy megbántotta őt valamivel, vagy hogy megbánta, hogy örökbefogadták.
Faye nem akart tovább gondolkodni, így felállt az ágyáról, letörölte csalódottan a könnyeit, majd a szekrényéhez ment, és kivette az alvó ruháját, majd a fürdőszobába ment.

Faye nem akarta a nevelő szüleit megzavarni, hogy segítsenek neki, ezért maga csinálta meg a fürdővizet. Bezárta az ajtót, majd levetkőzött, és a kádba mászott. Faye hirtelen sírni kezdett, és mivel nem akarta, hogy bárki meghallja, ezért a szája elé tette a kis kezét, és úgy sírt tovább. Elmerült a víz alá, és csak feküdt a kádban. Nem akart gondolkodni, mindent kiakart verni a fejéből. Nehezen, de úgy gondolta, hogy jobban van, ezért kiszállt a kádból, és felöltözött. Ruhában, és a nyuszis papucsában nézte, ahogyan a víz lefolyik a lefolyón. Olyan, mintha én folynék le. Gondolta magában Faye.

Vett egy nagy levegőt, majd hangosan sóhajtott, és megpróbálta elérni a zuhanyfejet, de mivel nem sikerült neki, ezért megfogta a kis széket, a kád mellé tette, és ráállt. Így már sikeresen elérte, és kitudta zuhanyozni a kádat. Majd végső soron a fogmosás volt. Hamar befejezte, majd kinyitotta az ajtót, és szomorkásan ballagott vissza a szobájába. Becsukta maga után az ajtót, majd kedvtelenül befeküdt az ágyba, és álomra hajtotta a fejét.

Lent a konyhába Mary és Ryan beszélgettek. Ryan nem akarta elveszíteni az egyetlen szerelmét, a feleségét. Nem élné túl.

"Faye?" kérdezte Mary.

"Szobájában van. Szólok neki, hogy jöjjön vacsorázni." felelte Ryan, majd felfele ment, egyenesen Faye szobájába.

Amikor oda ért Faye szobájába, valami furcsát érzett, bár ezt ő maga se tudta volna megmondani, hogy mit. Rátette kezét a kilincsre, amit furcsált, hogy csukva van az ajtó, ezért habozás nélkül, és gyorsan benyitott a szobába.

Nem volt semmi különös, csak amikor az ágy felé nézett, akkor látta meg Faye-t, aki aludt. Közelebb ment hozzá, hogy jobban szemügyre tudja venni őt. Ryan látta Faye arcán, hogy sírt. Nem tudta, hogy miért, de azt tudta, hogy holnap kifogja deríteni. Olyan ártatlan ez a kislány. Sírt, és mi nem tudtunk róla. Gondolta magában Ryan. Fájt neki, hogy tudta, hogy Faye sírt. Egy nagy sóhaj hagyta el a száját, majd vissza indult feleségéhez, Mary-hez.

"Faye már alszik!" jelentette ki.

"Mit gondolsz? Elkell neki mondanunk, hogy én már nem sokáig leszek veletek?" kérdezte Mary, és lehetett hallani a hangjában, hogy szomorú, és csalódott.

"Tudnia kell róla." suttogta Ryan.

"Igaz. Mikor?"

"Hamarosan el kell neki mondani. Fel kell rá készülnie." mondta Ryan csalódottan.

Felesége érezte, hogy Ryan szomorú, ezért oda ment hozzá, és az ölébe ült, majd szorosan megölelte őt.

"Ígérj meg nekem valamit." mondta Mary könnyes szemmel.

"Mit?"

"Ha én már nem leszek, akkor is légy boldog, és vigyázz nagyon Faye-re!"

"Ígérem!"

"Szeresd Faye-t, mintha a közös lányunk lenne. Ne hagyd, hogy valami baja legyen. Tudasd vele, hogy rád mindig számíthat. Rendben?!"

Ryan nem válaszolt semmit, csak Mary szemébe nézett, majd válaszul megcsókolta Mary-t.

"Ígérem!" suttogta Ryan, Mary ajkára.