I Love You!

15.part

Amikor Harry kimondta azt a szót, amit minden anya szeret hallani, hogy 'anya', akkor Sarah nagyon boldog volt. Az arcáról a mosolyt nem lehetett volna letörölni, annyira boldog volt, hogy a fia, megbocsájtott neki, és képes volt, most először úgy hívni őt, hogy anya, annyi idők után. Sarah-val madarakat lehetett volna fogatni. Igaz, hogy folyt a könnye a szeméből, de azok a könnyek öröm könnyek voltak. Sosem hitte volna, hogy Harry anyának fogja őt szólítani. Sarah még nem volt annyira boldog, mint azokban a percekben, amikor a szeretett fiát, Harry-t ölelheti, és hogy anyának szólította őt.

"Anyu, mi a baj?" kérdezte aggódó hangon Harry.

"Semmi kincsem." válaszolta mosolyogva Sarah.

"Akkor miért sírsz?" kíváncsiskodott Harry tovább.

"Boldog vagyok, Harry!" jelentette ki Sarah, mindvégig fiára nézve.

"Akkor annak igazán örülök." mondta halkan Harry.

"Tudod, sosem hittem volna, hogy még ebben az életben, anyának fogsz engem hívni. Nem hittem volna. Sajnálom kicsim." mondta Sarah, miközben letörölte arcáról a könnyeit.

"Miért? Hiszen az anyum vagy." mondta Harry.

Sarah vett egy nagy levegőt, majd kifújta azt. Nem tudta, hogy hogyan tudná elmondani fiának, amit érez.

"Igen, az anyukád vagyok. S az anyáknak az a dolguk, hogy a gyermekei mellett legyen, de én ezt nem teljesítettem. Elhagytalak téged, és az apádat is. Amit nagyon szégyellek, és nagyon, de nagyon sajnálok. Sosem hittem volna, hogy én még itt leszek veletek, úgy, hogy anyának szólítasz, és szeretsz." válaszolta Sarah, miközben megeresztett egy halvány mosolyt Harry felé intézve.

"Igaz, de beláttad, hogy hibáztál, s ez számít. Nem az, amit a múltban tettél. A jelen számít, és az, hogy most itt vagy velünk. Apa megbocsájtott neked, és én is. Most már nemcsak apához tudok fordulni segítségért, hanem hozzád is, anyu! Ne feledd, hogy te is közénk tartozol. Szetetlek!" mondta Harry teljesen nyugodt hanggal, és őszintén.

Sarah elsírta magát, amit Harry mondott. Nem tudja, hogy fia mikor lett ennyire bölcs, mert nem volt mellette a kezdetektől. Bűntudata van, amiért az életéből kimaradt, és nem volt mellette, amikor szüksége lett volna egy jó anyai tanácsra. Sarah elhatározta magát, hogy amiben tud, segíteni fog fiának.

"Harry, ha elfogatsz tőlem egy tanácsot, Faye-el kapcsolatban, akkor azt mondanám neked, hogy várj még egy kis ideig, amíg feldolgozza a történeteket. Tudod, neki sem könnyű, és ezt meglehet érteni. Várj egy rövid kis ideig, és kezdj vele kapcsolatot létesíteni újra, hogy megbízzon benned. Rendben?" kérdezte fiától kérdő tekintettel.

"Azt hiszem, hogy igazad van. Újra fogok vele beszélni, amikor kiengedik őt a kórházból. Újra vissza fogom őt szerezni, az enyém lesz." mondta Harry magabiztosan.

Harry szemeiben valami felcsillant, amikor kimondta a mondatokat hangosan, hogy Faye-t vissza fogja kapni, hogy újra az övé lesz. Sarah végig figyelte Harry reakcióját, és egy sejtelmes mosoly jelent meg az arcán, miközben megölelte elszánt tekintetű fiát. Később már az asztal körül ültek, egymással szemben, miközben a bevásárolt szatyrokból időközben kipakoltak, majd egy narancslé társaságában az asztalnál ültek, és Sarah azon töprengett, hogy hogyan tudna megszólalni.

"Harry, nem lehet, hogy beleszerettél Faye-be?" kérdezte óvatosan Sarah.

Harry a kérdés hallattán felkapta a fejét, egyenesen az anyjára nézve, meglepetten.

Niall időközben megtudta, hogy Faye magához tért, és amikor hallotta az orvost, hogy Faye kérte meg őt, hogy látogassa meg, alig akart hinni a fülének. Nem jutott szóhoz, annyira örült, hogy a legjobb barátja ismét magához tért, és látni akarja őt, hogy mindent ott hagyott, amit éppen csinált, és ujjongva tette le a telefont, hogy minél hamarabb betudjon menni Faye-hez. Niall szólt a nagymamájának, hogy Faye ismét magához tért, hogy az idős asszony is örömében elpityeregte magát, miközben a kezét az arcához emelte. Megölelték egymást, majd Niall adott egy puszit a mamája mindkét orcájára, és elköszönt tőle, miközben azt mondta, hogy bemegy hozzá, és azonnal ki is viharzott a házból, egyenesen Faye-hez.

Faye, eközben várta, hogy Niall megérkezzen, és izgatott volt, hogy újra láthassa szőke, kék szemű hercegét, akit a barátjának hívott. Imádott vele lenni, mindig felvidította őt, a gyerekes viselkedésével. Niall, nemcsak gyerekes tudott lenni, de komoly is. Megértették egymást, szinte olyanok voltak, mint a két testvér.

Faye-t furdalta a lelkiismerete, hogy nem Ryan-t értesítették afelől, hogy a nevelt lánya magához tért. Faye úgy gondolta, hogy vele majd otthon szeretne beszélni, nyugodt körülmények között. Amikor senki sem zavarhassa meg őket. Szeretne mindent tisztázni a nevelő apjával, de a hallottak alapján, amit az orvosa mondott Faye-nek Ryan-ról, úgy gondolta, hogy jár neki még egy esély, hogy az elmulasztott éveket, bepótolják. Hiszen, mindenki megérdemel egy második esélyt, kivéve Harry. Gondolta magában Faye.

"Faye! Te jó ég! Annyira örülök neki, hogy magadhoz tértél!" rontott be Niall Faye kórtermébe, ezzel meggátolva Faye-t a gondolkodásban.

"Niall, örülök, hogy eljöttél!" mondta mosolyogva Faye.

"Te most viccelsz velem?! Tudod mennyire aggódtam érted? És a nagyim is! Persze, Ryan is." mondta lelkesen Niall, miközben szoros ölelésbe vonta Faye-t.

"Komolyan beszélsz?" kérdezte hitetlenkedve Faye.

"Szórakozol?! Amikor a nagyi megtudta, hogy magadhoz tértél, annyira boldog volt, hogy örömében elsírta magát!" lelkesedett Niall, el nem eresztve Faye kezét.

"Köszönöm, hogy aggódtatok miattam, de erre igazán nem volt szükséges, Niall. A nagyidnak üzenem, hogy amint kiengedtek, átmegyek hozzá, és remélem, hogy a kedvenc sütimet fogja elkészíteni." mosolygott Faye.

Niall látta Faye arcán, hogy valami bántsa őt, de még mielőtt erre rákérdezett volna, leszidta Faye-t, amiért azt mondta, hogy nem kellett volna érte aggódnia.

"Oké, rendben van. Értem, és feladom. Komolyan. Nem kell kiakadnod, kisherceg." mondta nevetve Faye, amikor Niall befejezte a mondandóját.

"Arra pedig mérget vehetsz, hogy a kedvencedet fogja elkészíteni. Biztosra veszem. Hiszen, tudod, hogy mennyire szeret téged. Úgy tekint rád, mintha az unokája lennél." válaszolt Niall.

Harry időközben elment otthonról, hogy kiszellőztesse a fejét, és a lába egészen a kórházig vitte, ahol Faye-t kezelik. Nem tudta, hogy mi tévő legyen. Az egyik fele azt súgta, hogy beakar hozzá menni, míg a másik fele azt, hogy ne tegye meg. De végül arra a döntésre jutott, hogy bemegy, mert nem bír Faye nélkül maradni. Újra akarja hallani a csilingelő boldog hangját, a kedves mosolyát, hozzá akar érni, hogy érezze a teste közelségét, ami annyira hiányzott neki, az évek alatt. Megakarja őt ölelni, ha boldog, ha szomorú, ha vigasztalásra van szüksége, ő ott akar lenni.

Harry a kórház folyosóján sétált, míg el nem érkezett Faye szobájáig. Meghallotta, hogy nevetgélések hallatszódnak oda bentről, és jó kedvűen hangzottak a nevetések. Harry belesett az ablakon, és amikor látta, hogy Faye egy fiú társaságában van, elöntötte őt a harag, és az irigység. Harry úgy gondolta, hogy neki kellene a szőke hajú fiú helyett ott lennie mellette, akivel jól érzi magát. Meglátta, hogy Faye sír, és a szőke fiú átöleli őt, miközben simogassa a hátát.

'Nekem kellene ott lennem Faye mellett. Nem neki. Én vagyok az igazi legjobb barátja, nem ő. Faye az enyém, s nem adom senki másnak. Faye csakis az enyém. Faye hozzám tartozik.'

"Hey ANGELS! Meg is érkezett az újabbik rész :) remélem, hogy elnyerte tetszéseteket, s nem féltek nekem nyomot hagyni magatok után, pl. komi vagy szavazás formájában :) mindig örülök a kommenteknek, amit hagytok magatok után :) s megszeretném említeni, hogy belekezdtem egy újabb könyvebe (blogba), ami szintén egy Harry Styles fanfiction, ami a THE MONTER c. kapta :) ha van kedvetek, időtök, s kíváncsiak vagytok rá, akkor a profilomnál a ,works, címke szócska alatt megtalálhatjátok :) várom visszajelzéseteket ezzel a történettel kapcsolatban, illetve a másik történettel kapcsolatban :) tegnap szerettem volna hozni az újabbik részt, de a wattpad vicces kedvében volt, így nem tudtam hozni, de most itt van, ahogy a THE MONSTER is, s csak rátok vár, hogy véleményt mondjatok róla :) köszönöm az időtöket, amit rám szántatok, s ezt elolvastátok :) ,,
all the love :* <3