I Love You!

21.part

Miután rendeződött az apa és a lánya kapcsolat, Ryan és Faye boldogok voltak. Leírhatatlanul boldogok voltak, hogy mindent sikeresen tudtak tisztázni. A kapcsolatuk újra a régi lett kettejük közt.

Faye nem hitte volna, hogy lesz még boldog ebben az életben, hogy újra jó viszonyuk lesz nevelő apjával, Ryannal. De csodák történnek. Olyan volt ez számukra, mintha egy isteni beavatkozás történt, vagy egy angyali kéz segítette őket ki a mély gödörből. Nem foglalkoztak a körülöttük lévőkkel, csak magukkal és egymással voltak elfoglalva. Imádták és szerették egymást. Mindketten boldogok voltak, hogy visszakapták at egyik elvesztett felüket.

Ryan csalódott saját magában, amiért nem vette észre, hogy a lánya darabokban van, és hogy szenved. Összetörte őt az élet, de még így is képes volt mosolyogni, és segíteni. Nem hitte volna, hogy lánya megbocsájt neki annyi elmaradott évet. Neki is épp annyira volt szüksége valakire, mint neki, aki kisegíti a nehéz gödörből, ahová került. Megszegte az az egyetlen olyan ígéretet, amit feleségének tett, hogy vigyázni és óvni fogja őt. Ezzel a tettel olyannak érezte magát, hogy képtelen az életre, és saját magát is cserben hagyta, nem csak a volt feleségét, hanem a lányát is. Faye nem érdemelte meg azt a sok szenvedést, amit kapott az élettől. De Faye annak ellenére, hogy nem volt mellette, amikor nagy szüksége lett volna az apjára, felnőtt. Egy gyönyörű felnőtt nő foglalt helyet az ölében, akire teljes mértékben felnézett. Tisztelte a nevelt lányát. Büszke volt rá, amiért helyt állt az életben.

- Ne szomorkodj, apa! Különben megharagszom rád. - Parancsolt rá a lány az apjára, aki ezidáig elvolt merengve a saját gondolataival.

- Nem szomorkodom kicsim, csak annyira büszke vagyok rád, hogy az szinte leírhatatlan. Nagyon szeretlek, ugye tudod? - Kérdezte az apja a lánytól, aki szomorkásan nézett rá.

- Igen, tudom, hogy szeretsz. Ezt már rengetegszer említetted. Tudod, hogy én is szeretlek. Ami régen történt, az megtörtént. Nem tudjuk vissza tekerni az időt, hogy megváltoztathassuk, de a jelent, és a jövőt szebbé tehessük. - Mondta nagy csilloggó szemekkel a lány, aki szorosan megölelte a lányát a férfi.

Ryan elgondolkodott, hogy Faye mikor lett ilyen mindent tudó, és bölcs nagylány. Mindig is tudta, hogy a lány szeretetteljes, és gondoskodó, és hogy nagyon kedves, és okos is. Tetészte a dolgokat az is, hogy gyönyörű nő lett. Maga a tökéletesség lett abból az apró, de félénk kislányból, amikor hozzájuk került. Abból a kislányból megmaradt a baba arca, ami még angyalivá varázsolta Fayet.

- Apa, öhm, lehetne, hogy... - kezdte el Faye bizonytalanul, majd vett egy nagy levegőt, és szerette volna folytatni, de az apja megelőzte őt.

- Bátran mondd kislányom! Mit szeretnél csinálni? Talán ünnepelni szeretnél? - Kérdezte az apa a lányától, miközben félig felhúzta a szemöldökét, és egy mindent tudó arckifejezéssel fürkészte lányát.

- Eltaláltad. Megszeretném ünnepelni azokat a dolgokat, amik történtek velem, illetve velünk. S mind azokkal, akiket szeretek. - Válaszolt bólogatva Faye.

- Benne vagyok. Igazán kijár egy kis szórakozás számunkra! - Egyezett bele az apa az ötletbe.

- Valóban? Benne vagy? - Hitetlenkedett Faye az apjára meredve.

- Rég volt már olyan, hogy együtt szórakoztunk. Itt van annak az ideje, hogy jól érezzük magunkat, és a hátunk mögött hagyjuk a múltat. - Válaszolt az apa Fayere mosolyogva.

Faye apja nyakába borult, hogy megölelhesse őt. Beszeretné pótolni azokat az éveket, amikor egymástól eltávolodtak.

- Megyek, és gyorsan összeszedem magam. Meghívom Niallt, és a nagyiját, Roset. Tuti biztos, hogy fog hozni abból a kedvenc sütimből. - Mosolyodott el Faye, miközben a két tenyerét összedörzsölte, és egy elégedett vigyort küldött az apjának.