A Könyvkuckó megnyitása estéjén.
-Kicsim!- hallottamAdam hangját a konyhából. – Kész a vacsi, gyere enni.
-Megyek már! -.válaszoltam neki a vendégszobából, amit csak gardrobnak és az én kisebb könyvtáramnak használtunk.
Sok könyvet eladtunk, nem gondoltam, hogy első nap ekkora forgalmunk lesz. Eléggé kifáradtunk, de amint hazaértünk Adam elkezdett főzni valamit aminek isteni illata volt, én pedig bejöttem ide rámolni egy kicsit.
Miközben pakoltam vissza a papírokat a dobozba, a kezembe akadt egy levél, amit még a dédi mamám írt nekem a középiskolai ballagásomra. Mindig amikor a kezembe került újra elolvastam, soha nem bírtam végigolvasni sírás nélkül. Dédi volt az egyetlen a családomból aki szeretett és törődött velem, nagyon kikészültem amikor meghalt. Nagyon hiányzik. Anyámékkal soha nem jöttünk ki jól, szinte mindig veszekedtünk valamin. Amint betöltöttem a tizennyolcat elköltöztem otthonról és azóta eltartom magam. És amióta találkoztam Adammel nagyon boldog vagyok.
-Kicsim, miért sírsz? –Adam hangja szakított ki a sötét gondolatmenetemből. – Ó, megint a levél. Gyere enni kicsim, kihl a vacsi. –nyújtotta felém a kezét.
Amikor felálltam megint megszédültem, mostanában ez egyre sűrűbben előfordult. Igyekeztem nem kimutatni ezt, mert még mindig nem voltam hajlandó elmenni orvoshoz.
-Láttam. –mondta Adam vacsora után, miközben mosogattam.
-Mit? –úgy tettem, mintha nem tudnám miről beszél, pedig nagyon is tudtam.
Odaállt mögém és átkarolta a derekamat. Imádtam amikor hátulról ölel és a nyakamat csókolgatja.
Most is ezt tette, inkább elterelte a témát, minthogy megint veszekedjünk.
-Hmmm, imádom amikor ezt csinálod.
-Tudom, azért csinálom.- éreztem a nyakamon, hogy mosolyog.
Megfordultam az ölelésében,hogy a szemébe tudjak nézni. A nyaka köré fontam a karjaimat és szájon csókoltam.
-Szeretlek.- úgy éreztem ezt nem tudom elégszer elmondani neki.
-Én is téged kicsim, mindennél jobban. – mosolygott szélesen.
-Akkor miért nem válsz el?- csúszott ki véletlen a számon.
-Miért kellett elrontanod ezt a pillanatot. –levette a kezemet a nyakáról és elfordult.
-Sajnálom.
-Dehogy sajnálod, tudom hogy azt akarod váljak el.- ezt már majdnem kiabálva mondta.
-Igen, azt akarom, azt akarom hogy végre csak az enyém legyél és ne kelljen osztoznom rajtad, házasságot és gyereket akarok. – vágtam a fejéhez kiabálva.
-Hát ki kell, hogy ábrándítsalak, ezeket tőlem soha nem fogod megkapni, ha nem tetszik nem kötelező velem lenni. – ordította miközben nekem már potyogtak a könnyeim.
-Rendben.- csak ennyit mondtam és berohantam a fürdőbe, mert megint hánynom kellett. Becsaptam magam után a fürdőajtót és be is zártam, nehogy Adam be merjen jönni utánam. A vécékagylóra hajolva hánytam, minden kijött belőlem amit vacsorára ettem.
-Kicsim kérlek nyisd ki. – hallottam meg Adam hangját az ajtó túloldaláról. – Kérlek hagy menjek be, hagy segítsek.
-Hagyj békén. – kiabáltam ki neki.
-Nem hagylak ilyen állapotban magadra. A szobában leszek.
Jobban lettem és lezuhanyoztam, szerencsére mindig van tiszta bugyi a fürdőben, bár most sajnos csak tangákat találtam. Kiválasztottam a legkényelmesebbet és felvettem a köntösömet.
Kimentem, de nem a hálóba mentem, hanem a vendégszobába. Megágyaztam magamnak a kis heverőn és életemben először álomba sírtam magam.
Arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat. Adam...
-Annyira szép vagy Em –hallottam meg a hangját, sírt – nem akarlak elveszíteni, szeretlek. – ezt már zokogva mondta.
Ekkor már nem bírtam tovább, kinyitottam a szememet és felültem az ágyban. Az arcára simítottam a kezemet, éreztem a könnyeit az ujjaim alatt.
-Csss, ne sírj. Nem fogsz elveszíteni, itt vagyok. Sajnálom, hogy hülyén viselkedtem.
-Ó kicsim. – csak ennyit mondott majd jó szorosan megölelt, és csak öleltük egymást hosszú peercekig.
Amikor elengedtük egymást megcsókolt és felemelt.
-Hé mit csinálsz? – kérdeztem miközben ijedten a nyakába kapaszkodtam.
-Visszaviszlek a szobánkba nem hagyom hogy ezen az ágynak nem nevezhető micsodán aludj. – mondta már szinte felháborodottan – És bevallom, nem csak alvást tervezek az éjszaka további részére. – kacsintott rám.
Lerakott az ágyra és mellém feküdt. Mikor össze akartam húzni a köntösömet megállított.
-Ne takard el magad, annyira gyönyörű vagy, nem tudok betelni veled. –ragyogott a szeme amikor rám nézettm imádtam hogy így néz rám.
Kioldotta a könytösöm kötőjét és szétnyitotta. Fölém hajolt és elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd haladt egyre lefelé. Amikor elérte a mellemet hangosan felnyögtem.
-Ez az kicsim élvezd csak, imádom hallani a hangodat.- mondta szenvedélyesen miközben egye lejjebb csókolt.- Egész éjjel szeretni akarlak. –suttogta már a hasamnak és haladt lejjebb és lejjebb.
Miután többször is kielégített a nyelvével és az ujjaival szeretkeztünk, gyengéden és kevésbé gyengéden is.
Hajnali három körül kimerülten egymás karjaiban álomba merültünk.
Arra ébredtem, hogy melegem van és izzadok. Nem tudtam miért, aztán rájöttem, hogy Adam rajtam fekszik. Ránéztem az órára. 10 óra. Szerencse hogy szombat van és egyikünk sem dolgozik.
-Bébi ébredj, kérlek szálj le rólam- szóltam neki, mert nagyon kellett pisilnem.
-Mi az kincsem? Aludj!- morogta a nyakamba és még szorosabban ölelt.
-Pisilnem kell, engedj ki.
-Rendben, de siess vissza, aludni akarok még.
-Sietek- pusziltam meg az arcát.
Mire visszaértem Adam ismét békésen aludt és a párnámat ölelte.Visszamásztam az ágyba kivettem a kezéből a párnát és én kerültem a párna helyére.
-Szeretlek kicsim. –hallottam egy idő után a hangját.
Nem tudtam, hogy ébren van van e vagy csak álmában motyog, de azért válaszoltam neki.
-Én is szeretlek drágám, nagyon szeretlek.
