Csak te

18.Együtt

A háttérből ujjongások és tapsok zaja hallatszott. A csókba mosolyogtam miközben éreztem hogy az ujjai jobban belemélyednek a derekamba. Kicsit eltávolodtam s ránéztem. Ő is épp úgy mosolygott mint én.

-Na végre hogy észhez tértél -borzolta össze Dani a fiú haját.

-Bekaphatod -válaszolt erre Balázs majd a többiekhez fordult.

Én csak elkezdtem enni az édességem és hallgattam ahogy a többiek húzták a barátom. Ő meg csak viccesen válaszolt rájuk. Barbi is csipkedett a rózsaszín csodából s mikor egymásra néztünk csak mosolyogtunk. Tudtam hogy még lesz egy hosszú beszélgetésem vele de ez sem vette el a kedvem.

-Örömmel látom hogy mindenki itt van. Még utoljára csináljuk egy csoportképet majd induljunk mivel a idő kezd rosszabbra fordulni -mondja ofőnk mire kínlódva de beálltunk egy csoportképhez.

Miután megszületett a rendes Dani elkiáltotta magát hogy selfie. Így is csináltunk egy tucat képet majd indultunk is. Már félúton jártunk mikor elkezdett szakadni az eső. Esernyő senkinél sem volt míg kabát se így mindenki egy ázott kutyára emlékeztetett. A lépteinket sietősebbre vettük valaki már szinte szaladt is. Pár perc múlva már a szobánkba álltunk s téptük magunkról a vizes ruhákat. A vizes fehérneműimre felvettem a köntösöm majd elindultam egy forró zuhanyra.

...............

Egy fekete rövidnadrágban és egy rózsaszín pulcsiban várom hogy Barbi jöjjön. Hosszú nadrágom csak egy van amit meg akarok tartani holnapra a visszaúthoz így maradt ez a variáció. Viszont a jó meleg kapucnis pulcsi alatt egy fehér toppot is felvettem mivel lejjebb hűlt a levegő. Lábamra felvettem a papucsomat s azzal dobolva idegeskedtem hogy hol van már barátosném.

-Bocsi -mondta miközben próbált rendesen levegőt venni.

-Na végre -pattantam fel az ágyról -A többiek már vagy tíz perce leléptek a klubterembe -mondom kicsit mérgesen mire a nyakamba borul.

-De tudom hogy szeretsz -szorít meg jobban mire én is átölelem -Amúgy is nekem kéne haragudnom mivel te nem mondtál el nekem valamit -néz rá összehúzott szemekkel miközben elindultunk.

-Szerintem már elkezdték nélkülünk is -gyorsítok a tempómon mire megragadja a kezem.

-Petra lassíts és mesélj -parancsol rám mire belekezdtek a mondókámba.

Mire beérünk a helységbe már mindenki ott van és egy körben ülnek. Szerencsénkre a tanárok még nem érkeztek meg ezért Barbi még tovább faggat mire már csak a szememet forgatom. Már mindent elmeséltem neki szorul-szóra de neki még akkor is vannak kérdései. Gyorsan körülnézek majd mikor meglátom Balázs mellett ülő Gergőt feléjük sietek. Gyorsan mögé állok és eltakarom magam.

-Ments meg a barátnődtől túl sok már nekem -nézek rá könyörögve mire hallom hogy mellettem felnevet a fekete hajú szépség. Barbi meg mit sem törődve tovább kérdezősködik mire Gergő vállába ejtem a fejem. - Lécci valaki állítsa le -suttogom mire valaki megfogja a derekam s az ölébe ültet.

-Miért egy másik pasihoz menekülsz?-kérdezi kissé rekedtesen mire összeráncolt szemöldökkel nézek rá.

-Fáj a torkod? -kérdezem miközben a homlokára teszem a kezem.

-Kicsit -néz rám míg én még mindig azt nézem nem-e lázas.

-Szerencsére nem vagy lázas -állapítom meg hangosan mire elmosolyodik.

-Jó tudni doktor nő -puszilja meg az arcomat -De az előbbi kérdésemre nem válaszoltál -mondja miközben az ujjaimat a haja közé túrom és azzal kezdek el játszani.

-Hát nem is tudom ő valahogy jobban nézett ki távolról -mosolyodom el.

-Ohh tényleg? -húzza fel az orrát mire egy puszit nyomok.

-De amint közelebb jöttem megláttam mellette egy fekete hajú szépséget -mondom ki az előbbi gondolatomat.

-Azért a macsós imidzsem maradjon már meg -kéri tettetett felháborodással.

-Van olyanod? -kérdem mire válaszolna de az ofőjük felszólal.

-Örömmel látom hogy néhányotok ezalatt a pár nap alatt ennyire jóba letettek de kérek mindenkit hogy egy székre üljön -mondja mire vigyorogva szállok ki Bazsi öléből s a mellette lévő üres székre ülök. -Nos akkor az utolsó éjszakánkra sajnos nem valami kedvező idő lett. Viszont idebent is annyira elbírunk szórakozni mintha odakint lennénk. Elsőnek is szeretném ha mindenkinek lenne egy párja fiú-lány viszont akik alapból együtt vannak nem lehetnek. -mondja mire rögtön tudtam kit választok. Odamentem Ádámhoz és leültem mellé miközben rámosolyogtam -Nos a párosok legyenek kedvesek hogy osszák meg egymással egy-egy cikis vagy kellemetlen élményüket. -mondta majd tapsolt egyet a kezével hogy belekezdhetünk.

Két óra elteltével már mindenki fájlalta a hasát mert olyan történetek születtek s ráadásul tényleg jobban megismertük egymást. Most viszont állítólag takarodó van ami annyit jelent hogy nem fogunk aludni. Szilviékkel mentem a házunkhoz hogy a tanárok azt higgyék hogy tényleg készülünk aludni. Szerencsénkre a mi tanáraink most nem járőröznek mert teljes mértékben megbíznak bennünk. Kicsit naivak. A telómat a zsebembe raktam s halkan léptünk ki a szobánkból. A velünk szemben levő faházba még sötét volt de mi azért odamentünk. Belépve a helységbe nem nagyon láttunk semmit.

-Srácok kapcsoljatok már lámpát -szólal meg Szilvi.

Egy kis nesz sem volt ezért elkezdtem tapogatózni hátha megtalálom a kapcsolót. Egyet jobbra lépve még mindig tapogatóztam mikor valaki megfogta a kezem s odarántott magához. Felsikítottam mire a villany is felkapcsolódott engem meg barátom karjai öleltek.

-Hülye...barom -csapkodtam a mellkasát mire vigyorogva csókolt szájon.

Nem törődve azzal hogy a többiek is ott vannak köztünk csókoltam vissza. Ujjait a derekamba mélyesztette mintha félt volna hogy elszakadok tőle. Kezeimet nyaka köré kulcsoltam.

-Khmm...srácok beszállhatok? -kérdezte egy hang mire kicsit megugrottam.

Mivel ez idő alatt el is felejtkeztem a többiekről most villámcsapásként ért a felismerés. Lihegve váltunk el egymástól majd egy ideig csak kapkodtuk a levegőt. Miután rendesen lélegeztem, fordultam a zavarónk felé.

-Én benne vagyok hát te? -fordultam ismételten barátom felé - Talán lehetne ő aki kiszolgál minket miközben mi jól lakunk -fordultam Dani felé aki már grimaszolt is.

-Tudom hogy ellenállhatatlan vagyok de inkább kihagyom - válaszolt majd le is pakolta magát egy helyre.

Szépen lassan mindenki ebben a szobában volt aki számított. Nevetgéltünk, hülyéskedtünk s néha csak csendben voltunk. Ez így volt rendjén hiszen egy csapattá vagyis inkább egy baráti körbe szoktunk bele. Olyan hajnali fél ötkor pedig a szemeink is leragadtak ami nekem Balázs ölelő karjai között történt meg.