ez már rég nem csak rólunk szól. ez már rég nem csak a szavakról szól. nem egy ócska hátrahagyott játékot játszunk mi ketten.- nem is létezünk mi ketten, nem vagyunk állandóak, időleges vagyunk. csak akkor létezünk, amikor kellek neked- elnyűhetetlen szavakkal írom azt, amit már átéltek százan,ezren és talán annál is többen, de nem így. nem velünk.
hacsak nem létezik lélekvándorlás. mert akkor lehet, hogy ismerlek, de lehet, hogy nem. lehet, hogy új vagy számomra, a lelkem számára. új és ismeretlen, mélység vagy, amiben elsüllyedek, mélység vagy, amiben megfulladok. új vagy az ujjaimnak, és új vagy az agyamnak. beláthatatlan távolságban kéklesz,olvadsz túl az emlékeimen.
hazugság gumó vagy a gyomromban, és élvezet-csöpp vagy a bőrömön. az energia vagy, ami végigvillámlik a szőrszálaim között, a hideg vagy a hátamon. a gól öröme, ahogy az ujjaid játszanak rajtam.
de nem szeretlek. nem érezlek magaménak, mert nem vagy az enyém. és én sem vagyok a tiéd. egy tulajdonjogtól harsogó, táblákkal színezett világban egy címke nélküli test vagy mellettem. és nem melegítesz, idegesítesz. idegesít, hogy azt hiszed a tiéd vagyok.
hogy megcímkézhetsz,hogy nem-sajátítasz-ki de játszani akarsz.
a hajammal. az illatommal. a bőrömmel. a testemmel akarsz ... most.
