Szeretem az őszt. Aztán megrohadnak a levelek. Akkor már nem szeretem az őszt.
Szeretem a szemedet. Aztán elmész. Szeretem az emlékedet.
Szeretem a sétáinkat, aztán jön az ősz, megrohadnak a levelek és te elmész. Szeretem az esőt.
Aztán lemossa az arcomat. Az eső legalább hasonlít hozzám.
Ezért nem szeretem az esőt.
Mert nem szeretem magamat nélküled.
