kell a magyarázat
és kell a megmagyarázhatatlanságod
mert mindenkiben láttam a jót,
meg a rosszat.
rajtad meg látom magam.
ahogy a testemen fut a libabőr
tollpihék
szuszogás a nyakamban.
ki vagy,
hol maradsz?
megismerek mindenkit
te meg néma, ónix tükör vagy
fodrozódsz az ujjaim alatt, mint
óvodásként a markolt lepedő.
kellenek a szavaid
és mögülük a gondolataid
kell a lélegzeted és
kell a kezed
magyarázd meg magad!
értesd meg velem a jót
és a rosszat.
hagyj meg magadnak,
lassú mozgásnak
hadd lássam a vágyaimat
,feketébe öltözve gyászban rajtad.
és ne menj el,
csak ha elengedlek,
mint akkor az álmaimat vonatos ágyruhán.
