Rubinvörös

Untitled Part 11

Hulla fáradt voltam hamar le akartam feküdni már épp a lépcsőn mentem volna fel a mikor Charlotte megragadta a karom, és visszarántott.

-Soha nem lesz a tiéd, Gideon engem szeret, nem egy ilyen kis senkit fog választani helyettem.-vágta a képembe.

-Talán őt is megkérdezhetnéd mit akar, ő egy hús-vér ember nem egy tárgy amire azt mondod AZ ENYÉM. Ha annyira odáig vagy érte mond meg neki majd meglátjuk mit válaszol.

S azzal otthagytam a lépcső aljánál dühöngő unokatestvérem, akinek a hajánál csak az arca volt vörösebb a méregtől ,hogy nem hagytam a földbe döngölni magam. Felmentem a szobámba és ruhástól bezuhantam az ágyba olyan fáradt voltam.

Hajnali 4-kor felébredtem megfürödtem és egy forró kávé mellett átgondoltam mi az amit tennem kéne ,hogy élve kikerüljek ebből a helyzetből. Hirtelen megborzongtam pedig nem nyitottam ki az ablakot, aztán balra néztem és ott ült mellettem a drága nagyapám vagyis dédapám.

-Hosszú volt a mai napod?

-Ne is kérdezd. -Elmeséltem neki ,hogy találkoztam Lucy-val és miket meséltek nekem és Gideon-nak.

Szomorúan rám nézet és azt mondta még a felét sem tudom a dolgoknak amiket neki sikerült kideríteni kutatása során. Halála előtt ő volt a páholy vezetője ez lehetőséget adott neki ,hogy feltűnés nélkül hozzáférjen minden dokumentumhoz. Élt is ezzel a lehetőséggel de óvatlan volt és emiatt ölték meg.