Prince of Jötunheim

A vér kötelez

Abby szemszöge:

Egy hónap telt el és nem találtunk semmit. Thor kizártnak tartotta,hogy Laufey a Bifrösztön keresztül jött volna át. De akkor mégis,hogyan? Loki mesélt világok közötti titkos átjárókról,melyeket csak néhanyan ismernek,de csak azt ismerte amelyik Asgardból Jötunheimbe vezet vagy fordítva. Olyanról nem tudod amely a Föld és a jégóriások világa között rejlene. Tehát,nem tudtunk semmit azon kívül,hogy ki vitte el Damient és hová. Egyszerűen már nem tudtam tovább várni amíg a fiam a jötunnök markában volt.
-Heimdalnak kell átvinnie minket-álltam fel Loki öléből és mindenki úgy nézett rám,mintha megőrültem volna.
-Abony már mondtam,ha titeket földieket át is enged,őt nem fogja-mutatott az öccsére.
-Nem ülhetünk itt ölbetett kézzel amíg Damien Laufey markában van és ki tudja mit tesz vele-kiabáltam és mindenki hallgatott körülöttem. Senki sem fudta mit mondhatna vagy mit tehetne és pont ez volt a baj. Már legszivesebben a hajamat téptem volna idegességemben,amikor a lift ajtaja kinyílt és az személy lépett be rajta akire a legkevésbé számítottam és akinek egy cseppet sem örültem. Alacsony,göndörhajú nő,sárszínű szemekkel.
-Claudia?-állt fel apa meglepetten.
-Anthony-mondta a göndör démon ördögi mosollyal.
-Mit keresel itt?-kérdezte Nat kicsit sem barátságosan.
-Ugyan csak kíváncsi voltam,hogyvan a lányom-nézett rám.
-Én viszont rohadtul nem vagyok kíváncsi rád,egyébként sem,de most főleg nem-mondtam ökölbe szorílított kézzel.
-A fiad miatt?-kérdezte engem pedig mintha egy vödör jeges vízzel öntöttek volna nyakon.
-Honnan tud róla?-kérdezte Loki és mellém sétált.
-Ugyan édesem szerinted,hogy jutott be ide az apád és honnan tudta,hogyan kapcsolja le a vezetékeket?-kérdezte még mindig ugyan avval a mosolyával ami egy pillanatra sem tünt el.
-Te?-kérdeztük egyszerrel apával döbbenten és dühösen.
-Mégis,hogy tehetted?-kérdeztem kiabálva körülöttem pedig már mindenki talpon volt.
-Senki sem tökéletes-rántotta meg a vállát.
Abban a pillanatban nem bírtam tovább uralkodni magamon. Akkorát adtam neki az arcára,hogy hátratántorodott. Mielőtt visszanyerhette volna az egyensúlyát megragadtam egymarék haját és az erkély felé rángattam.
-Abby mit művelsz?-jött utánam apa.
-Megnézem,hogy a boszorkány tud-e repülni a seprűje nélkül.
-Leakarsz dobni?-kérdezte a göndör démon riadtan.
-Az attól függ,milyen információid vannak,ha nem tetszik amit mondasz repülsz. Világos?-kérdeztem egyre közelebb toltam a fémkorláthoz.
-Félnem kéne tőled?
-Tőlem? Nem. Attól,hogy az agyvelőd színesre festi majd az aszfaltot? Igen-mondtam nyugodtam.
-Nem mered-mondta kikerekedett szemmel.
-Ó dehogy nem-löktem rajta még egy kicsit és majdnem kizuhant,de még idejében visszarántottam.-Hogy jutott át Laufey a Földre?
-Megtalálta a világok közötti titkos átjárókat-hadarta. Elmondta,hogy a jötunn király megkereste,hogy segítsen neki bejutni és elvinni Damient.
-Ennyi?-kérdeztem mikor a végére ért.
-Igen ennyi-bólogatott hevesen.
-Rendben-emeltem át a korláton.
-Várj! Várj! Várj!-sikítozott.-Elmondtam mindent amit tudni akartál.
-Ja igen,csak tudod egy baj van vele-mondtam monoton hangon.-nem tetszett-elengedtem és ő zuhanni kezdett.
-A francba!-kiáltotta el magát apa.-Jarvis küldj utána egy páncélt és vidd olyan messzire amennyire csak lehet!
-Értettem uram-válaszolt Jarvis.
Nyugodt léptekkel indultam meg a nappali felé miközben mindenki döbbenten nézett rám. Kitöltöttem magamnak egy pohár whisky-t és ittam belőle.
-Mégis mi a fene volt ez?-kérdezte apa az erkély felé mutatva.
-A fiamat elvitték bármire képes vagyok,hogy megtaláljam és bárkit elteszek lábalól aki az utamba áll-mondtam hangosabban a kelleténél és lecsaptam a poharat a pultra.-Mond,hogyha rólam lenne szó nem ezt tennéd!-nem felelt semmit csak félrenézett.-Akkor pedig nincs miről beszélnünk-fejeztem be és kiviharzottam a helyiségből.
Tényleg bármire képes lettem volna érte,az se zavart volna ha vér tapad a kezemhez. Mindegy volt,hogy emberi,jötunn vagy akár asgardi. Mert fent állt a veszélye annak is,hogy Odin is keresztbe tesz,de vele is hajlandó lettem volna megküzdeni,ha kell. Nem akartam mást csak a fiamat újra a kezemben tartani és,hogy megint egy család legyünk.

Tony szemszöge:

Mikor Abby szószerint kirohant mindannyian csendben,döbbenten néztünk utána. Teljesen kifordult magából,mintha nem is ő lett volna,nem ismertem rá a saját lányomra. Egyszerűen kihajította az ablakon. Jó miután hozzám került legszívesebben én is megtettem volna ugyanezt Claudiával amilyen állapotban Abby akkor hozzám került.

Flashback

Az a nap is olyan volt mint az összes többi. Ugyan az a mókuskerék,megbeszélések,expok. Unalmas,fárasztó. Néha már a legszivesebben a hajamat téptem volna,szerettem a hírnevet meg minden,de néha sok volt.
Végre volt egy kis időm szusszanni így leültem a kényelmes bőrkanapémra,hátrahajtottam a fejemet a támlára és lehunytam a szemem. Azt terveztem,hogy aznap már nem fogok csinálni semmit. Malibun mindig nyugodtnak éreztem magam,nem zargathatott senki.
Már az alvás határán voltam amikor csengettek. Gondolkodtam rajta,hogy úgy csinálok,mintha nem lennék otthon,de újra csengettek. Nagy nehezen feltápászkodtam és az ajtóhoz szenvedtem magam. Lassan kinyitottam az ajtót és egy lány állt előttem. Sötétbarna,szinte fekete haja tiszta kóc volt,csokoládészín szemei alatt hatalmas karikák,az arca beesett,a ruhái koszosak és már betegesen sovány volt. Nem tudtam megállapítani,hogy hány éves annyira kicsi volt és törékeny.
-Te vagy Tony Stark?-kérdezte rekedt hangon,majd hangosan köhögni kezdett.
Gyorsan és persze óvatosan felvettem mielőtt bárki megláthatta volna és bevittem. Leültettem a kanapéra,melegítettem egy kis tejet,mivel nem tudtam mi mást tehetnék és a kezébe nyomtam a bögrét. Mohón elkezdte inni,azt hittem félre nyeli.
-Hé,lassabban! Nem veszi el tőled senki-mondtam ő pedig lasabban kezdett inni. Mikor végzett felnézett rám.
-Köszönöm-mondta hálásan.
-Nem tesz semmit-mosolyogtam rá.
-Akkor te vagy Tony Stark igaz?
-Az egyetlen-mondtam kicsit egoistán.-És te ki vagy?
-Engem Claudia Simms küldött-mondta félénken.
-Jesszus,mi közödd ahoz a némberhez?
-Ő az anyám,bár sosem viselkedett úgy-szorította ökölbe csontos kis kezét.
Elég hamar leesett a tantusz,hogy mégis ki a lány,de biztos akartam lenni benne.
-Hány éves vagy?
-Tizenhárom-suttogta.
Akkor már biztos voltam benne. A kora és mi tagadás még kinézetre is hasonlított rám. De nem voltam kész az apa szerepre,a kicsapongó életmód a sok távol lét,egy gyereknek nincs szüksége erre.
-Kérlek ne küldj el!
-Tessék?-néztem fel a gondolat menetemből.
-Kérlek ne küldj el!-ismételte meg könyörgő hangon.-Mindig mindenki ,elküld,elhagy,nem értem mi a baj velem-gördült le egy könnycsepp az arcán.-Nem akarok megint egyedül maradni.
-Nem küldelek el-mondtam gondolkodás nélkül.-Velem maradsz,soha többé nem küld el senki. Bármire szükségedvan megkapod és amíg élek nem bánthat senki.
-Ígéred?-nézett fel rám csillogó szemekkel.
-Ígérem-bólintottam ő pedig átölelt.-Köszönöm,nem is tudod mennyire hálás vagyok.
Ügyetlenül átöleltem és hagytam,hogy az új,idegen,de mégis csodás érzés a hatalmába kerítsen. Forróság öntötte el a mellkasomat,mindenem bizsergett és a szívem vadul dobogott. Apa lettem egyik pillanatról a másikra,de nem bántam,ahogy akkor festett,biztos voltam benne,hogy még nálam is jobb sora lesz.
-Hogy hívnak?-kérdeztem mikor elváltunk.
-Abony.
-Nincs vezetékneved?-vontam fel a szemöldököm mire megrázta a fejét.-Akkor mitszólnál ahoz a névhez,hogy-gondolkodtam el egy kicsit-Abony Maria Stark?
-Tetszik-mosolygott boldogan.-Miért pont Maria?
-Ez volt az anyukám a te nagymamád neve.
Egy ideig hallgattunk,feldolgoztuk az új információkat és gondolkodrunk.
-Tony?-szólalt meg végül.
-Hm?
-Hívhatlak apának?-kérdezte félénken. Odakaptam a fejem és egy félős,reményekkel teli szempárt láttam.
-Persze,hogy hívhatsz Abby-karoltam át ő pedig szorosan hozzám bújt. Annál csodálatosabb pillanat még nem volt az életemben,sem előtte,sem utána.

Flashback vége

Ezekre a dolgokra visszagondolva igaza volt. Én is pont ugyan ezt tettem volna a helyében.

És az első rész kész. Bocsi a hosszas várakozásért de elégé el voltam havazva. Remélem tetszett. ♥♥♥♥

marvel-fangirl-01