Prince of Jötunheim

/1

6 évvel később

Abby szemszöge:

Hat év telt el teljesen nyugodtan, átlagosan, mármint a mi mércénkkel átlagosan. Volt néhány kisebb ügy, de csak a szokásos: terroristák, fegyverkereskedők, egyszer egy űrlény flotta. Szóval a szokásos.

Natasha és Bruce egyre jobban és jobban összemelegedtek és azt tervezgetik, hogy örökbe fogadnak egy kisgyereket. Apa felajánlotta nekik, hogy a kettőjük DNS-t felhasználva megpróbál egy gyereket fabrikálni, de azonnal mindenki nemet mondott, miszerint: Tudjuk, hogy hová vezetnek az ő kísérletei. Így duzzogva ugyan, de letett a tervéről.

Hamár apa is szóba került, ő és Steve... Hát volt néhány kellemetlen pillanat amikor azt hitték senki sincs a toronyban és a nappaliban lévő kanapét vették használatba, de hát Istenem! Szeretik egymást nem? Kész ennyi, vége, hatszáz. Mármint nem teljesen, mivel lett egy öcsém, akit örökbe fogadtak, vagyis az egyik felszámolt Hydra bázison találták és Steve könyörgött apának, hogy ne hagyják ott és hozzák haza. Szóval így lett nekem a kis öcsém Samuel Howard Rogers-Stark, aki nem mellesleg nagyon jól kijön Damiennel. Az igazat megvalva Damien nem mindenkivel jött ki csak Sammyvel és a Barton gyerekekkel.

Szóval így állunk. Mindenki boldog, minden rózsaszín, minden csodálatos. Iskolakezdésig. Tudniillik az öcsém és a fiam elkezdik az iskolát, ami önmagában nem is lenne baj csak hát Damien nem igazán akarta elkezdeni. Egy hónapon keresztül könyörgött, hogy had legyen magántanuló, de nem akartam, hogy burokban nőjön fel, azt akartam, hogy származása ellenére normális környezetben éljen. E miatt adódtak is veszekedések köztem és Loki között, mert ő Damien pártját fogta, én pedig mindenképp iskolába akartam küldeni.
Néhány átkiabált éjszaka után Damien végül beleegyezett, hogy iskolába megy csak ne veszekedjünk. Ez a gond is megoldódott.

Egy nappal az iskolakezdés előtt jöttünk haza, mert miért ne? Addigra apáék mindent elintéztek, Sammy cuccaival együtt a fiamét is beszerezték, így nekünk nem volt más dolgunk csak lógatni a lábunkat augusztus 31-ig.

A lift ajtaja kinyílt előttünk így a teljes nappalit beláthattuk. Damien amint meglátta a nagyapját mindent kidobott a kezéből és felé kezdett rohanni.

- Papa, papa, papa! - kiabálta miközben rohant.

- Hé kisöreg! - kapta fel apa mikor odaért és szorosan megölelte. - Milyen volt a nyaralás?

- Nagyon jó, még bálna lesen is voltunk, ilyen hatalmasak voltak - tárta szét Damien a kezét magyarázás közben.

- Annál azért egy kicsit nagyobbak nem? - kérdezte Steve aki akkor lépett be.

- Steve bácsi! - örvendezett tovább és apa átadta Steve kezébe. - Képzeld, minden múzeumban amiben jártunk volt Amerika Kapitány kiállítás, még James bácsi is ott volt.

Ja igen, James bácsi másnéven Bucky is csatlakozott néhány éve, ami apából kisebb féltékenységi rohamot váltott ki.

Nemsokára Thor is belépett Janenel kézenfogva. Jane a szabad kezével kigömbölyödött hasát simogatta, amiben ott fejlődtek az asgardi örökösök. Igen örökösök, kettő, előreláthatólag egy kisfiú és egy kislány.

Néhány óra elteltével, mivel elég későn értünk haza, megfürdettük Damient, majd lefektettük aludni. Végigmondtam neki a mesét, betakargattam és indultam ki, de utánam szólt.

- Anyu!

- Mi az kincsem? - fordultam vissza.

- Mi van, ha nem birok beilleszkedni, ha nem fognak kedvelni? - kérdezte a takaró szélét piszkálgatva.