Prince of Jötunheim

A jég és fagy országa

Abby szemszöge :

Minden annyira világos volt, hogy szinte elvakított. Körülöttem hatalmas oszlopok emelkedtek fenséges magasságokba, arannyal és néhol zöld kúszó növényekkel körül övezve. Annyira gyönyörű volt és szinte már valóságos.
Elkezdtem sétálni és a lépéseim víszhangoztak a hatalmas terem falai között. Megláttam egy nagy ember csoportot és feléjük indultam. Valamit nagyon figyeltek így én is kíváncsi lettem mi lehet olyan érdekes. Furakodni kezdtem közöttük, de mintha észre sem vettek volna csak bámultak maguk elé. Mikor sikerült kitörnöm közülük megláttam mi volt annyira érdekes és akkora gombóc nőtt a torkomban, hogy azt hittem megfulladok.
Loki volt a terem közepén láncra verve. Nagyon sovány volt, tele kék-zöld foltokkal.
- Loki Laufeyson - szólt egy mennydörgő hang. - Az Asgardban és Midgardban elkövetett bűneidért én Odin Mindenek atyja kijelentem, hogy büntetésed - Könyörgöm ne! mondtam magamban - halál.
Mindenki felzendült a teremben, de nem ellenkeztek, hanem egyetértettek Odin szavával.
- Ne! - sikoltottam, de nem hallottak meg.
Egy katona lépett Lokihoz karddal a kezében. Hiába kiabáltam sikoltottam nem hallotta senki és a kard lecsapott.

Ez volt az a pillanat mikor sikoltva ébredtem fel.
- Abby nincs semmi baj, nyugodj meg - ölelt át apa gyengéden.
- Hol vagyunk? - kérdeztem mikor sikerült megnyugodnom. Bár mikor körül néztem már tudtam. Mindenhol, ameddig a szem ellát jókora sziklák, jég és hó. Ez Jötunheim.
- Ott ahova érkezni akartunk - mondta és segített felállni.
- Hol van Loki? - kérdeztem pánikolva mikor nem láttam sehol.
- Elment felderíteni a terepet, de nyugi Stevey vele van - mondta az én arcomon pedig fülig érő mosoly jelent meg.
- Ahaaa. És a jó kapitány neked mióta nem Cap, Capsicle vagy Steve, hanem Stevey hm?
- Én izé... - dadogott. - Nézd ott jönnek! - mutatott a hátam mögé és mire vissza néztem ő már Bruce mellett állt és valamit nagyon beszéltek.
- Még nem végeztünk - kiabáltam oda, aztán Lokihoz fordultam.
- Felébredtél - jegyezte meg.
- Wow! Miből jöttél rá? - kérdeztem gúnyosan, mire a szemét forgatta. - Láttátok valamit?
- Semmit, vagyis a jötunn kastélyt már messziről kiszurtuk, de ahhoz, hogy megközelítsük várnunk kell sötétedésig - magyarázta Steve a már oda csapódott többieknek is.
- Már nincs elég sötét? - kérdezte Wanda és igaz ami igaz tényleg elég sötét volt.
- Ha a Midgard-i időt vesszük akkor kb délután fél kettő lehet - nézett az égre. - Hidd el, ha besötétedik az orrunkig sem látunk majd.
- Addig is kicsit edzünk - tette Clint a vállamra a kezét. - Megnézzük mennyire rozsdásodtál be.
- Semennyire, ahoz túl jó tanáraim voltak.
- Majd meglátjuk - kacsintott rám, majd mutatta, hogy menjek utána.
- Ügyes légy - suttogta Loki a fülembe, amitől kirázott a hideg.

Loki szemszöge :

Miután Abby elment Barton és Romanoff kíséretében leültem egy sziklára és néztem ahogy küzd. Teljesen megdöbbentett, nem néztem volna ki belőle, hogy így tud harcolni. Néha annyira törékenynek látszik, de hát erre mondják, hogy a látszat néha csal. Bár fogalmam sem volt róla, hogy egy jötunn ellen is ilyen sikere lesz-e.
Tíz perce nézhettem, mikor a bátyám leült mellém.
- Küzd úgy, mint egy asgardi nő - mondta és ugyanoda nézett ahová én.
- Igen küzd, de nincs is más választása. A jégóriások nem fognak kegyelmezni - mondtam és egy gúnyos mosolyra húztam a számát, mikor láttam, hogy Abby a kelleténél nagyobbat üt Bartonra, aki megtántorodott az erejétől.
- Minden rendben lesz öcsém, meglátod - veregette meg a vállam, majd elment. Egy ideig még néztem, ahogy Abby és Romanoff is össze méri az erejét, aztán feltápászkodtam és oda sétáltam.
- Én jövök - álltam meg előtte.
- Tessék? - nézett rám hitetlenkedve.
- Velem is megküzdesz - vettem fel eredeti alakom. - Vagy netán ez gondot okoz? - kérdeztem, mire hangos fütty szó hangzott a hátam mögül.
- Vigyázz magadra Loki, mert szét fogja rúgni a segged - hallottam Romanoff hangját.
- Szeretném én azt látni.
- Meg is fogod látni édes - mondta Abby magabiztos hangon.
- Meglátjuk.

Abby szemszöge :

Mire észbe kaptam Loki már megindult felém. Pont annyi időm maradt, hogy kitérjek előle, majd felé lendítettem a jobb karom amit elkopott.
- Rossz ötlet - mosolygott önelégülten.
- Rossz kéz - kontráztam és a bal kezemmel erősen hasba vágtam, majd kirúgtam alóla a lábát és fölé magasodtam. A háttérben hangos szisszenést lehetett hallani. - Még mindig úgy gondolod, hogy elláthatod a bajom?
- Még szép - mondta, nagy lendületet vett és fordított a helyzetünkön. - Kényelmes?
- Mindjárt az lesz - csúsztam ki a szorításából és mögé kerültem. Rúgni akartam, de azt vettem észre hogy nem tudom mozdítani egyik lábam sem. Mikor lenéztem láttam, hogy mindkettő jégbe fagyott. - Csalsz - kiabáltam szemrehányón.
- A jöttunnek is ezt fogod mondani? - kérdezte és felém indította az ökleit. - Őket nem fogja érdekelni, hogy honnan jöttél vagy más ilyen dolgok csak parancsot fognak teljesíteni, ami az lesz, hogy megöljenek.
Nagyon kellett kapkodnom a kezeim, hogy egy ülést se kapjak. Tudtam Loki igazán sosem bántana, de akkor is.
Fogalmam sincs mennyi ideig küzdöttünk, de már mindkettőnkről folyt a víz. Loki egyre több piszkos trükköt vetett be és majdnem az összeset sikerült kivédenem, de volt olyan, hogy kaptam, de én sem fogtam vissza magam Loki is kapott rendesen. Újra egymásnak akartunk menni, de engem Steve fogott le, Lokit pedig Thor.
- Eressz! - kapálóztam Steve karjai között.
- Elég! Ne egymást gyilkoljátok! - rángatott Steve vissza.
Mikor mindketten észhez tértünk elengedtek minket. Egy ideig csak néztek ránk aztán megdícsértek minket, hogy mennyire jók voltunk.
Loki oda sétált hozzám és szorosan megölelt.
- Ügyes voltál - suttogta.
- Te sem voltál semmi - fúrtam az arcom a vállába. - De ígérj meg valamit!
- És pedig? - tolt el magától és kérdőn nézett rám.
- Soha többé ne csináljunk ilyet - mindketten elnevettük magunkat, majd megcsókolt.
- Ígérem - mondta.
A többiek még harcoltak egy ideig, majd mikor belátták, hogy azzal nem mennek semmire, ha lefárasztják magukat inkább ők is leültek. Már csak várnunk kellett, hogy besötétedjen és indulhattunk is Laufey palotájába Damien-ért.

marvel-fangirl-01