The Deadly Sister

Ch.3

Clint szemszöge:

Az az éjszaka után mégjobban a Hydra vesztét akartam,márha ez lehetséges volt. Arra ébredni,hogy a testvéred izzadtan,félelemtől reszketve vergődik melletted nem épp egy leányálom.
Claire még mélyen aludt mikor reggel felébredtem. Óvatosan keltem fel az ágyból és jobban betakartam őt,majd kimentem a szobából és csendesen becsuktam magam mögött az ajtót.
A konyhába érve minden szempár rám szegeződött. Tudni akarták mi volt az előző esti cirkusz,de nem voltam benne biztos,hogy Claire örülne neki,ha elmondanám.
Kitöltöttem magamnak a kávét aztán leültem az asztalhoz ahol mindenki csendben reggelizett.
-Jobban van?-kérdezte Steve.
-Még alszik. Meglátjuk ha felébredt-ittam bele a kávémba.
Nem firtatták tovább a dolgot. Tudták amit kell elmondok ami pedig nem rájuk tartozik azt megtartom magamnak. Ezt bírom bennük,hogy nem kíváncsiskodnak vagy próbálják meg kieröltetni belőled a válaszokat. Aki néha mégis az Tony,de most ő is csöndben maradt. Gondolom mindenki összerakta magában a képet,hogy mégis mi történt,ha mégsem akkor nem tudtam mit tenni.
Fury üzenetet küldött,hogy gond van a belvárosban ezért mindannyian befejeztük a reggelinket és indultunk. Útban a repülő felé Wanda futott mellém.
-Figyelj,talán én beszélhetnék vele. Tudom milyen ott élni és hogy milyen szörnyű dolgokat tesznek. Ilyenkor jó,ha van mellette olyan aki átérzi a helyzetét-mondta és közben elértük a gépet.
-Nem tudom-vakartam meg a fejem.-sosem volt az a könnyen megnyíló személyiség,de azért megköszönném,ha megpróbálnád.
-Ez csak természetes-mosolygott majd felszállt a gépre.
Igaza lehetett. Mi nem tudtuk megérteni min megy Claire keresztül,ő többé-kevésbé igen. Tudhatott segíteni neki feldolgozni a történteket,úgy ahogy mi vagy bárki más nem.
A városban eléggé ellátták a bajunkat. A terroristáknál újfajta fegyverek voltak amiről még Banner és Stark sem tudta megmondani,hogy mi az. Még Hulkot is sikerült vele kiütniük,így Bruce már rendes formájában,kómásan,az ájulás határán állt és próbált megtámazkodni egy kiégett autóban. Tony páncélját elég csúnyán telibe kapták,ő épp azt akarta rendbehozni amíg én és Stevel fedeztük. Az egyik pillanatban egy fegyver hangos felhúzására kaptam fel a fejem. A támadók vezetője ott állt tőlünk három méterre,baljós mosollyal és Natasha fejéhez szorította a fegyverét.
-Kár lenne érte nem igaz Barton ügynök?-kérdezte. Jeleztem Rogersnek és Starknak,hogy tegyék le a fegyvert,bár nem én voltam a főnök,de tudtam,hogy a kapitány is ezt csinálná.
-Clint,ne tedd!-mondta Nat mire az a rohadék megütötte.
Nem volt mit tenni,nem kockáztathattuk meg,hogy elveszítsük egy csapattàrsunkat.
Tarkóra tett kézzel térdeltünk egymás mellett miközben a fejünkhöz fegyvert fogtak. Banner még mindig nem volt teljesen magánál,mi többiek pedig menekülő utat kerestünk. A terroristavezér beszélt valamit arról,hogy milyen nagy öröm lesz megölnie minket. Már majdnem elaludtam a monológjától amikor egy nyíl szúródott a lába elé. Mindenki felém nézett.
-Nem én voltam-ráztam a fejem.
-Akkor ki?-kérdezte az egyik terrorista,de mielőtt bárki válaszolhatott volna a nyíl vége pirosan kezdett villogni és pittyegő hangot adott ki majd felrobbant. Akik elég szemfülesek voltak elugrottak akik pedig nem ott maradtak,végleg.
-Bocsi fiúk,csak nem megzavartam valamit?-lépett ki a húgom a füstfelhő mögül. Két fegyver volt a kezeiben,íj a hátán.
-Ki vagy te?-kereste a fegyverét az egyik ellenfél.
-Az erősítés-fegyver felhúzása hallatszott a háta mögül Claire megfordult és elsütötte az egyik pisztolyt. Tökéletes lövés volt,bár azt hiszem ezt mondanom sem kell.
Lövések zaja töltötte be a levegőt a húgom pedig harcolni kezdett.
Láttam már küzdeni őt máskor is,de más volt. Akkor ott fejlettebb volt,mint azelőtt,szinte hihetetlen.
A túlélő támadók egy teherautóban akartak elmenekülni. Claire elővette az íjját és egy robbanófejes nyilat majd becélozta őket és lőtt. Pontosan az anyósülés felöli oldalt találta el. Három másodperc múlva a kocsi hatalmas robajjal felrobbant és óriási lángokkal égni kezdett. Körülöttünk mindenhol kilőtt töltények,kilőtt ablakú vagy égő autók és betört kirakati üvegek voltak. A civilek kezdtek előbújni a rejtekhelyeikról és kíváncsian néztek minket. Közülünk Stark volt az első aki megmozdult és rögtön odament Clairehez.
-Te aztán nem vagy semmi-állt meg mellette szépfiús mosollyal amit nem igazán díjjaztam.
-Csak azt tettem amire kiképeztek-vette az íjjat a hátára és viszonozta Stark gesztusát egy féloldalas mosollyal.
-Tényleg hihetetlen volt-szállt be Steve.
-Nem is kérdés az én húgom-mentem oda hozzájuk és átkaroltam a testvérem.-Hogy kerültél ide?
-Jarvis mondta hol vagytok,gondoltam segítek-rántotta meg a vállát.-Úgy tűnik nem is volt rossz ötlet.
-Megoldottuk volna.
-Ha te mondod tökfej-húzta gonosz mosolyra a száját.
-Ne hívj így!-kértem ki magamnak.
-A bátyám vagy majdnem egész életemben így hívtalak. Ez nem fog megvátozni csak azért mert Bosszúálló lettél.
-Rendben te akartad hisztis-mondtam ugyanolyan gonosz mosollyal.
-Nem vagyok hisztis!-mondta kishíjján sikítva.
-Én meg nem vagyok tökfej!-kontrátam.
-Ebben nem vagyok olyan biztos.
-Te kis...-löktem oldalba.
-Najó elég legyen!-választott szét minket Nat.
-Dehát ő kezdte!-vágtuk rá egyszerre egymásra mutatva.-Nem is igaz!-fordultunk egymáshoz.
-Miért van az,hogyha ti egy légtérben vagytok úgy viselkedtek,mint a tízévesek?-forgatta Natasha a szemét.-Fel a gépre!-mutatott a repülő felé.
-Ne anyáskodj!-mondtam neki a húgom mögött sétálva.
-Akkor ne viselkedj úgy mint egy kisgyerek!-mondta mosolyogva.
A gépen mindenki arról beszélt,hogy mit tervez a hétvégére kivéve Claire-t aki a fejtámlára hajtotta a fejét lehunyt szemmel. Nem tetszett ahogy kinézett,nagyon sápadt volt.
-Jól vagy?-böktem kicsit oldalba mire hangosan felnyögött. Mikor megnéztem a ruhamat a könyökömnél véres volt.-Megsérültél.
-Nem én nem-tiltakozott.
-Dehogynem,hisz vérzel-aggodalmaskodtam tovább.
-Csak egy karcolás. Ne törődj vele.
-Megnézhetem?-jött oda Banner.
-Mondtam,hogy semmi bajom-makacskodott.
-Engedd,hogy megnézze!-parancsoltam rá. Claire vonakodva ugyan,de felhúzta a pólóját,hogy Bruce jól lássa a sérülést,azt mondta nem súlyos,de azért bekötözte.
-Mostmár boldog vagy?-kérdezte a húgom duzzogva mikor Burce elment.
-Csak aggódom érted.
-Volt már rosszabb is elhiheted-mondta és ez a kijelentése keserű ízt hagyott a számban.-Ne haragudj!-mondta egy kis idő után.-Te csak segíteni akarsz,nem rajtad kéne levernem ezt az egészet.
-Semmi baj,megértem. Egy valamit megígérek neked.
-Mit?-nézett kíváncsian.
-Soha többé nem engedem,hogy bárki is bántson.
-Köszönöm Clint-ölelt át.-Te vagy a legjobb báty a világon-suttogta.
-Te pedig a legjobb kishúg-öltem vissza.
-Ez annyira aranyos-mondta Tony nyávogó hangon.
-Pofa be Stark!-mondtuk egyszerre Clairevel.
-Vigyáz magadra Stark-intette Natasha.-egy Bartonnal sem jó kikezdeni,nemhogy kettővel.
-Ámen-helyeselt Claire majd lehunyta a szemét és a légzése lassan egyenletessé vált.
Mikor visszaértünk a toronyba felvittem őt a karomban és lefektettem az ágyba. Mégcsak délután három volt,de tudtam,hogy biztos aludni fog reggelig. Elmentem zuhanyozni majd kiakartam menni,de megragadta a karomat.
-Maradj-nyöszörgött.-Nem akarok egyedül lenni.
-Rendben-feküdtem be mellé. Addig nem is éreztem,hogy milyen fáradt vagyok. Hamarosan az én szemhéjam is elnehezedett és mély álmatlan alvásba merültem.

marvel-fangirl-01