The Deadly Sister

Ch.9

Claire szemszöge :

A szívem egyre hevesebben vert és csak imádkozni tudtam, hogy a többiek még azelőtt oda érjenek, hogy lelőnének.

Hamarosan a lövés eldördült a körülöttem lévő emberek pedig sikoltozni, futni kezdtek. Szorosan lehunytam a szemem, de nem éreztem semmit. Mikor kinyitottam a szemem Steve állt mellettem a pajzsát elénk tartva.
- Jól vagy? - kérdezte, de egy pillanatra sem engedte le a pajzsot.
- Igen, hála neked. Lehet, hogy kicsit nehezebb lesz észheztéríteni, mint elsőre gondoltam - néztem fel a tetőre ahol Bucky újratöltötte a fegyverét. - Fedeztek? - fordultam a Kapitányhoz.
- Persze.
- Akkor megpróbálok mögé kerülni.
A többiek pont akkor értek oda és a bátyám aggódó tekintettel mért végig.
- Menni fog? - kérdezte ő is a tetőt pásztázva.
- Meg kell próbálni. Nem lesz bajom csak fedezzetek - vettem elő az egyik kézifegyverem.
- Itt leszünk mögötted - mondta Natasha.
Nagy levegőt vettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam futásnak eredtem. Clint azonnal kilőtt egy nyilat, hogy elterelje rólam Buck figyelmét, Nat is lőni kezdett és elszabadult a pokol. Az emberek akik még ott maradtak segítségért, rendőrért kezdtek kiabálni és fel-alá rohangáltak.

Elértem az épület oldalát és mikor biztosra vettem, hogy nem fognak lelőni elővettem az íjjam és egy nyilat amire egy erős zsineg volt kötve, hogy fel tudjak húzódszkodni.

Felérve megláttam a nekem háttal álló Buckyt aki folyamatosan lefelé lövöldözött. Oké Claire nyugi! Megtudod csinálni.
- Bucky - mondtam ki a nevét összeszorult torokkal.
A nevét hallva megfeszült és kiegyenesedett, majd felém fordult.
- Ki a fene az a Bucky? - kérdezte és az arcáról azt olvastam le, hogy tényleg nem tudja miről vagy kiről beszélek.
- Basszus - mielőtt bármi mást mondhattam volna rám emelte a fegyvert. Egy újabb nyíllal kivertem a kezéből. Az sem sokat segített, mivel elkezdett felé rohanni és lökött rajtam egyet amitől átbuktam egy patkán és hamarosan lefelé estünk a épületről.

Sikerült fordítanom a helyzetünkön így ahelyett, hogy az én gerincemet eltörve értünk volna földet ő esett a hátára én pedig rá.
Nem tartott sokáig, hamar ledobott magáról, majd mire kettőt pislogtam fémujjait a nyakam köré zárta és úgy emelt meg, a lábam sem érte a földet.
- Én is szeretlek - mondtam gúnyosan, rekedt hangon.
Ezt valahogy nem nagyon így képzeltem el.
Oxigén alig jutott a tüdőmbe ami miatt olyan érzés volt mintha égne, a végtagjaim elzsibbadtak és egyre kábáb voltam.

Clint szemszöge :

Rögtön kiszúrtam őket, mikor odaértem. Barnes a nyakánál fogva tartotta a levegőben a húgomat igyekezve kiszorítani belőle a szuszt.
- Cap kilövöm - emeltem feléjük az íjjam.
- Várj még! - szólt Steve az adóvevőbe.
- Steve, megöli a húgom.
- Nem fogja bízz bennem!
A Kapitányban megbíztam, de Barnes az már más tészta.
- Buck - szólította meg Rogers miközben feléjük sétált. - Tedd őt le!
- Nem - rázta a fejét hevesen a Tél Katonája.
- Bucky ki ő? - kérdezte Steve és mutatta, hogy nyugodjak le. Könnyű mondani, nem az ő húgát készültek megölni.
- Egy áruló - szorította még erősebben Claire nyakát, amitől hevesen rúgdosni kezdett.
- Steve! - vettem elő a pisztolyt a tartóból. - Steve lelövöm.
- Várj még! - csitított. - Buck ki ő még? Tudom, hogy emlékszel rá.
- Claire - hagyta el Barnes száját.
- Igen ő az. Biztos, hogy bántani akarod? - kérdezte Steve már karnyújtásnyira. - Buck ereszd el!

Óráknak tűnő másodpercek után Barnes végül elengedte a húgomat aki köhögve esett a földre. Hamarosan Tasha nyugtató lövedékkel kapta telibe és ő is a betonon ért földet.
Claire még mindig fulladozva oda kúszott hozzá.

Claire szemszöge :

Mikor Nat kiütötte Buckyt nagy nehezen odaszenvedtem magam hozzá és elfésültem néhány arcába lógó tincsét. A tekintete már ködös volt, de még mindig nem vesztette el az eszméletét.
- Claire - suttogta a nevem amint a szemembe nézett.
- Nem lesz semmi baj - simogattam meg az arcát. - Ígérem - mondtam ki még utoljára mielőtt elájult volna.

Néhány perccel később már a torony felé tartottunk. Nem a SHIELD központba, mivel Bucky megmentése nem volt épp engedélyezett akció és Steve meg én nagyon féltünk tőle, hogy mit tennének vele.

Megkönnyebbülés árasztotta el a testemet. Tudtam, hogy még nem jött minden egyenesbe, de ott volt, kiszabadítottuk a Hydra karmaiból és így nem kellett többet szenvednie. Már csak segítsünk kellett emlékezni.

marvel-fangirl-01