Dear Diary

~14. Fejezet

„Kedves Naplóm,

Hogy kerülnek ők ide? Azt hittem Amerikába süttetik a hasukat."

Este felhívtak a szüleim. Hogy tehették? Ez már túlmegy minden képmutatáson. Megfenyegetik Luket, és velünk meg elhitetik, hogy egy másik kontinensen vannak?!

Nem vettem fel a telefont, Calumot se érdekelték különösebben, úgyhogy hiába hívogattak. Lukekal sem mentek valami jól a dolgok. Ugyan találkoztunk a parkba szokásosan, de közölte, hogy ez az utolsó.

Így hirtelen rengeteg szabadidőre tettem szert. Ennek köszönhetően közelebb kerültem a bátyámhoz. De már nem volt annyi mondanivalónk egymásnak, mint régen. Nyilvánvaló okokból én nem mondhattam el az elmúlt hetek eseményeit. Azon viszont meglepődtem, hogy nem csak én titkolózok, de Calum is. Már ő se ugyanaz az ember, akit ismertem. Mindketten rengeteget változtunk. És sajnos a rossz irányba. Már szinte idegenként bánunk a másikkal, pedig régen egész jó kapcsolatunk volt és sok mindent megbeszéltünk.

Elvesztettem az utolsó családtagomat is. Egy majdnem barátom volt, őt pedig a szüleim üldözték el. Teljesen egyedül maradtam egy ismeretlen városban, olyan emberekkel, akiket régen ismertem. Legalábbis azt hittem ismertem őket. Mint kiderült senki sem az, akinek gondoltam. Mi lesz legközelebb? Kiderül a postásunkról, hogy vérfarkas?

Ha gyenge lennék, most kerítenék egy pengét. De én nem adom fel ilyen könnyen. Bebizonyítom az életnek, hogy boldogulok egyedül is, és nincs szükségem hamis, képmutató barátokra, vagy bárkire. Erősen, felszegett fejjel fogom megnyerni ezt a csatát. Egy Hood sohasem veszít. Soha.

Ez egy rövidebb, elmélkedősebb rész lett. Nem túl izgalmas, ahogy az elmúlt részek sem voltak azok. Nagyon sajnálom. Próbálom húzni az időt, amíg kitalálom, mit akarok kihozni a sztoriból, de ötletem sincs, csak sodródok az árral. Megpróbálom azért a következő részeket izgalmasabbra írni, még egyszer sajnálom. :(