Mikor még éltem

Vizsgálatok

Az előtér tele volt emberekkel. Az új év miatt sok sérült érkezett. Még egy pár szabad hely volt a váróban, de csak elszórtan. Én leültem egy üres székre anya és Chen pedig mellém álltak.
-Kim Ai!- Kiabálta a nevem a pultnál ülő hölgy. Mind a hárman oda mentünk. A nő azt mondta, hogy keressük meg a 112-es vizsgálót. Már indultunk  volna mikor a pult mögül utánunk kiabált:
-Várjanak! Csak családtagok mehetnek. Sajnálom.- Chen felé fordultam, a következő pillanatban már magához is rántott és szorosan átölelt.
-Minden rendben lesz.- Súgta a fülembe.
-Remélem.-Ezek után egy puszit nyomott az arcomra és a lelkemre kötötte, hogy holnap mindenképp írjak, majd elbúcsúzott. Anyával megkerestük a 112-es vizsgálót és bekopogtunk. Egy nagypapa korú kedves férfi fogadott minket.
-Jó estét! A nevem Dr. Kim Joon Myeon. Kérem jöjjön velem!-Az orvos rám mutatott én meg engedelmesen követtem őt a szobába. Megkérte anyát, hogy várjon míg készen nem leszünk. Minden problémám elmondtam amikre az utóbbi időben lettem figyelmes. A doktor elvégzett még pár vizsgálatot, majd elkérte anya telefonszámát. Azt mondta, hogy menjünk nyugodtan haza és egy pár napon belül hívni fog ha megvannak az eredmények.