Mikor még éltem

Baj van

   Az autó a helyi kórházba vitt. Mikor oda értünk anya már a bejáratnál várt. A mentősök egy ágyon próbáltak betolni az épületbe, sikertelenül. Bár nehezen vettem a levegőt de ennek ellenére jól éreztem magam. Az utóbbi időben elég gyakran akadtak problémáim a légzéssel de nem igazán foglalkoztam vele. Felültem az ágyon és már épp lepattanni készültem róla, mikor Chen megakadályozott.
-Ne! Kérlek, inkább feküdj vissza.- Ebben a pillanatban nagyon mérges voltam Chenre. Bár tudtam róla, hogy alapból is ilyen a természete. Szeretett gondoskodni másokról de ezt néha túlzásba vitte.
-Miért kéne visszafeküdnöm? Tudok járni.- Értetlen fejjel a lábaimra mutattam és megráztam őket. Chen nagyot sóhajtott majd elvette előlem a kezét, melyet egészen idáig ott tartott. Mikor felálltam az egyik mentős szólt, hogy várjuk meg az előtérben.