Mikor még éltem

Egy jó ötlet

-Szóval hónapjaid vannak hátra?-kérdezte Chen miközben a parkban sétáltunk.
-Igen, és mindent ki szeretnék próbálni amire eddig nem volt lehetőségem- ennél a résznél elcsuklott a hangom- és már nem is lesz.
Chen megállt és átölelt.
-Rendben, én mindenben segíteni fogok neked.- Suttogta a fülembe. Annyira örültem, hogy van valaki aki végig mellettem  lesz a nehéz percekben. És ez utóbbiból biztosan sok vár rám.
-Ai!
-Igen?
-Egy valamit nem èrtek.
-Mit?
-Hogy miért nem szóltál már akkor mikor felmerült az, hogy valamiféle betegséged van.
-Oh,- igazábol nem tudtam mit feleljek erre a kérdésre mivel a pontos okát én sem tudtam- csak nem akartam fájdalmat okozni neked. És mint kiderült a betegségem gyógyíthatatlan.
-Bármennyire is rossz az a tudat, hogy akármelyik percben összeeshetsz, mégis azt szeretném, hogy mikor velem vagy még ha csak egy másodpercre is de boldog legyél és felejtsd el azt a sok rosszat ami történik. Szóval csak akkor beszéljünk ilyen szörnyen lehangoló dolgokról mikor szükséges.
Széles mosoly ült az arcomra és egyetértően bólintottam.
-Tehát, mi lenne ha ma este írnál egy listát azokról a dolgokról amiket meg szeretnél tenni és holnap bele is vágunk.
-Benne vagyok!