Halloween

November 2.

Emlékeim szerint tegnap fél háromra értünk haza, mindent jól bezártunk, együtt mentünk mindenhova a házban. Autumn rettegett még a légy zajától is egész éjjel. Olyan délután kettő óra körül keltünk, ott ebédeltem és indultam haza. Otthon is aludtam vagy két órát és elkezdtem tanulni a hétfői napra.

.

.

.

Hétfőn nagyon laposan sikerült kelnem, majdnem lekéstem a buszt. Korán értem a város szélére, mint mindig, hisz reggel egy nyamvadt busz megy a város másik felébe egy órával hamarabb, mint a tanítás kezdete. Szóval elmentem a kedvenc kávézómba, vettem egy újságot és egy tejeskávét rendeltem. Az újságot csak ledobtam, míg a kávém nem ért ki, addig csekkoltam az email-jeimet. A kedvenc pincérem kihozta a kedvenc italom és felvettem az újságot. A címlapon pedig nem állt más: Kamasz fiú tömeg gyilkolt egy Halloween-i partin a város keleti felén! A csésze kiesett a kezemből és könnyek futottak le az arcomon. Ha Autumn nem mondja, hogy menjünk, biztosan maradtunk volna még két órát. Ha ő nem mondja, hogy rossz előérzete van, biztosan mi sem mentünk volna haza. A cikket tovább olvasva fel voltak sorolva a nevek. A parti házi gazdája: Neil Simons, vendégei közül Zen Roderick, Leila Martin, Peter Hammond, Kamilla Flecher, Idor Ginger, Ely West, Autumn Strawberry Holden hunyt el. Mélységes részvétünket fejezzük ki irántuk családjaik felé. Ennek nem kellett volna megtörténnie.

Nem értettem. Hiszen Autumn nem volt ott mikor a mészárlás történhetett. Hazavitt engem, megmentett. Nem hittem el. Csak egy nyomtatási hiba. Hiszen beszéltem vele facebook-on reggel, hogy ma kocsival jön. Tehát bementem a suliba nem gondolkodva a dolgon.

A terembe menet megálltam a szekrényemnél. Autumn-é a mellettem lévő, de most nem egyszerre mentünk kinyitni. Hisz már biztos itt van - gondoltam. Fogtam a szükséges könyveim és a terembe mentem. Már mindenki bent volt, még az osztályfőnök is.

- Úgy sajnálom Jana - néz végig rajtam a fiatal nő. Az osztályra pillantok, sehol nincs Strabby. Mindenki bánatosan ül és engem bámul.

- De ő nem halt meg! Együtt mentünk haza! - jelentem ki. - Nála aludtam!

- Kicsim, nem kell hazudnod, főleg nem magadnak - és a tanárnő már sírt.

- Telefonálhatok egyet? - kérdezem felkavart állapotban. A nő csak bólint.

A telefonomért nyúltam és anyát hívtam.

- Anya! Mi történt Strabbyval? Hisz nála aludtam, őt nem ölték meg a buliban!

- Kincsen, hazajöttél aznap este. Olyan fél három óra felé. Zaklatott voltál. Felkeltettél engem és apádat, és azt mondtad nagyon megijedtél, mert valaki kést dobott el a fejed mellett, ezért elrohantál onnan. Próbáltad hívni Autumn-ot, de nem vette fel. Adtam neked egy szem nyugtatót és lefektettelek aludni. Késő este keltél fel, zavart voltál. Ettél és lefeküdtél aludni. Ezután hívtak Autumn szülei. Kérdezték miért nem ment még haza a lányuk, én pedig csak annyit tudtam mondani, hogy nem aludt nálunk. Kincsem én úgy sajnálom!

A telefon kiesett a kezemből. Rettenetesen sípolt a fülem. Úgy mint aznap este. És nem értettem semmit. Úgy mint akkor. De hisz haza mentünk. Fogta a kezem egész éjjel. Együtt ettünk, reggel beszéltem vele! Ez eszembe jutva megnéztem a beszélgetéseimet. Autumn "Nagy buli lesz!" október 30. De ez nem így volt, írt reggel. Egy sms-t. De ott sem találtam semmit.

De ez nem lehet igaz! Hiszen mondom együtt jöttünk el! Emlékszem Eric-re, a késre, a csókra és hogyan guggolt mellém Strabby és hogyan futottunk hazáig kézen fogva. Minden tiszta és világos. Miért hazudik mindenki?

- Hol vagy Strabby?!

xxVirágxx