Epilógus

132 10 1
                                    

Név: Jana Aldrin

Kor: 16

Nem: nő

Családi állapot: egyedülálló

Intézménybe szállítás oka: elmezavar


Így töltötte ki monoton módon a recepciós hölgy Jana Aldrin fiatalkorú papírjait. Miután szembesült a ténnyel, hogy legjobb barátnője meghalt abban a partiban, ahol mindketten ott voltak, és hogy emlékei csak illúziók a sokk miatt teljesen megzavarodott. Nem tudta elfogadni a tényt, hogy semmi sem úgy történt, ahogy ő arra tisztán emlékszik. Pszichiáteri kezelésre ítélte egy szakember, és egy megfelelő intézményt is tanácsolt. A szülők nehezen, de elvitték a lányukat. Nem akarták, hogy ez legyen, de végül megtörtént. Jana minden nap elmondja kezelő orvosainak, hogyan történt az este. Mindig ugyan úgy, percről perce sorolva mindent. Az orvosok sem hittek neki és lassan Jana sem hitt magának.

Meglehet, hogy Eric nem is létezett és meglehet, hogy a gyilkos őt is meg akarta ölni az udvaron, csak nem volt rá ideje. Meglehet, hogy Janának igaza volt, mikor azt mondta nem jó ötlet egy végzős buliba menni. Meglehet ez az este történhetett volna úgy is, ahogy Jana meséli minden nap háromszor. Meglehet, hogyha kevesebb gyógyszert kapna emlékezne az igazságra is. Meglehet, hogy ez a történet igaz. Meglehet, hogy magam is ott voltam. Meglehet, hogy én is ismertem ezen embereket. És meglehet, hogy én vagyok az egyik elfelejtett szereplő, vagy esetleg egy fontos ember a történetben. Meglehet, hogy az este én kértem el ártatlanul egy telefonszámot és az is meglehet, hogy a megváltoztatott nevek hús vér embereket takarnak. Mert én magam bizony mindent láttam és érezhettem a vér melegét és szagát, láthattam a sok sikoltozó embert. Meglehet, hogy távoztam a kapun, mert tudtam mi fog történni és sajnálom, hogy ez az igazság.


Én voltam Eric.

HalloweenDonde viven las historias. Descúbrelo ahora