Amikor azt mondom, nehéz volt elkészíteni a sminkem, azt nem egyszerűen csak mondom, hanem sziklaszilárdan gondolom. Körülbelül négy órán át harcoltam vele, hogy úgy nézzen ki, ahogyan akarom. Végül nem pont olyan lett, ahogy azt először kinéztem magamnak, de jobban tetszik. A húgom tíz percenként jött be a szobámba, hogy őt is fessem ki. Na ja, nem. Volt, hogy a köntösöm is lecibálta rólam, ami alatt nem volt semmi, szó szoros értelmében semmi. Mikor kín keservesen kész lettem az arcfestéssel volt fél tíz, és még a hajam nem vasaltam meg - mert bár egyenes hajam van, sosem lehet tudni, mennyire lesz párás az idő -, a ruhám nem vettem fel és a cipőm sem tisztítottam meg. Tehát kezembe kaptam a pink vasat és biztos mozdulatokkal szántottam végig tincsimen. Ez nagyjából húsz percet vett el az életemből, és másik három, amíg a cipőm kerestem. Öt percen keresztül bokszoltam feketére a kopott orrú magassarkú cipőt. Mikor már tökéletesen csillogott az utolsó kettő percemben felöltöztem és egy arany függővel tettem tökéletessé maskarám. Katy Perry Killer Queen parfümjével tettem magam teljessé. Fogtam telefonom és becsúsztattam melltartóm oldalába. Mivel teljesen kész voltam percre pontosan tízre, kiültem az ablak párkányomba. Épp egy hullócsillag haladt el felettem "Bárcsak erre az éjszakára más ember lehetnék, olyan aki könnyen ismerkedik és beszélget bárkivel, és nem fél a zombiktól!"
De én remélni sem mertem, hogy ez valóra válik.
YOU ARE READING
Halloween
Short StoryHalloween éjszaka valami furcsa történt velem. Otthon ülök és várom, hogy barátnőm végre megérkezzen, hogy elcibálhasson erre a fránya bulira. Annyira utálom, hogyha ilyen eszeveszett marhaságot talál ki. Csak annyit kívántam hát, hogy bárcsak egy...
