Édeskeserű

Hatodik rész

- Baba kész vagy?

- Egy pillanat Alana! - Az utolsó igazításokat végeztem a sminkemen. Barna, csillogó szemhéj púder, vörös rúzs, és nagy szempillák. Hajamat begöndörítettem, így sokkal többnek, és nagyobbnak tűnt a tükörben nézve. Sose csíptem ki még magam ennyire, de most a főnök kedvéért képes voltam bármire, hogy megfeleljek neki és annak az after partynak amit rendez. A ruhám hátulja ki volt vágva, így szinte lehetetlen volt, hogy melltartót viseljek alatta de nem is izgatott. Többször is mentem már el így bulizni, vagy kellett ki lépnem a színpadra és egyszer sem okozott problémát. A ruha mély vörös volt, és a térdemig ért. Kicsit tapadós volt, így elég nehéz volt benne úgy mozogonom, hogy ne látszódjon semmilyen kínos rész, de aztán megtanultam fellépni a lépcsőkre, és sétálgatni.

- Azta! - Alana az ajtóban állt. Nem várta meg míg kimegyek, hanem látni akarta, hogy melyik ruhát választottam. Ő egy fekete ruhát választott ami hosszú volt, így eltakarta a lábát de a jobb lábánál fel volt vágva így még inkább szexibbé tette a megjelenését. Haját szög egyenesre vasaltatta, sminkje pedig visszahúzódóbb volt mint általában, de ez talán a ruha miatt volt.

- Azért te sem panaszkodhatsz! - öleltem át, és előhúztam a telefonomat. Csináltunk pár képet amikből egyet fel is tettem a saját instagram fiókomba: "@Kim01 w/ @AlWenston01 Indulás!" A képre rögtön többen is reagáltak de nem foglalkoztam vele. Laptáskámba sülyesztettem a telefont és bele karoltam barátnőmbe. Lakásom előtt már egy sofőr várt minket fekete autóval, így még csak taxival se kellett bonyolódnunk. A modellkedés egyik előnye, az ingyenes fuvar bárhova. Beszálltunk a kocsi hátuljába ami egy plexi fallal volt elválasztva a sofőrtől. Egy tálcán két pezsgős pohár várt minket, valamint egy - egy szál rózsa. Főnökünk mindig kitett magáért.

Fél óra kocsikázás után a Rose Garden előtt szálltunk ki. Nevével ellentétben közel sem olyan gyengéd, és rózsás a hangulat itt esténként. Persze ez általában változó, de többször is előfordulnak itt sztriptíz táncosok, férfiak akik az örömöt keresik, és olyan nők akik mindent megtesznek a pénzért. Ma semmi ilyesmi sem lesz, csak és kizárólag az a zárt körű lista akiket a főnök hívott meg, és persze azok akik képesek voltak kifizetni a méregdrága jegyeket.

Ahogy beléptünk a biztonsági őr mosollyal az arcán biccentett felénk, kitárta az ajtót minket pedig beszippantott a tömeg ami bent összeverődött. Nem voltak túlzottan sokan, így pont hogy kényelmesen ellehetett férni, és nem kellett attól félni, hogy megtiposnak esetleg. Alanaval hamar elvegyültünk a tömegbe, magunkhoz vettünk egy pincért tálcájáról két pezsgős poharat és elindultunk megkeresni Carlt. Ő a lehető leghangosabb tömeg kellős közepén állt. Harmincöt éves létére kellően jó formában tartotta magát így letagadhatott legalább egy tizest. Szemeivel a tömeg pásztázta állandó jelleggel. A többi modell már körülötte állt, beszélgettek vagy az arra járó riportereknek pózoltak. Amikor megláttak minket tekintete egy pillanatra felcsillant, és mégjobban mosolyogni kezdett. Közelebb férkőztünk hozzájuk, adtunk neki is és a többi modelnek puszikat és öleléseket, ez által egyre erősödött a fényképező gépek kattogása. Több ezer képet szoktak elsütni egy ilyen estén, de ez már néha fel se tűnik. Pár éve még a wc-be is utánam jött egy paparazzi, és megpróbált megszégyenítő képeket készíteni róla. Sajnos a biztonsági őr kidobta a mosdóból még az előtt, hogy a gépét elővehette volna.

Az este zökkentő mentesen telt egészen addig míg az akkor már kissé ittas főnökünk bejelentette a sztár vendégeket. Először a zajban nem is értettem, és csak akkor eszméltem fel amikor Alana bele markolt a karomba. Feltekintettem a színpadra és azt hittem, hogy rosszul látok. Louis és a bandája állt fent a színpadon. Azt hittem, hogy ez csak valami rossz vicc, vagy hogy túlzottan sokat ittam és már képzelődök. De amikor bele kezdtek a legújabb megjelent dalukba a hideg is kirázott, és hiába csíptem meg magam, tudtam, hogy fent vagyok. Louis rögtön megtalált tekintetével, így az egész alatt amíg énekeltek engem fürkészett. A koncert több mint fél óráig tartott, utána még mondtak pár szót, elkattant pár fénykép majd leléptek a színpadról és elvegyültek a tömegbe. Tudtam, hogy Louis beszélni akar, és majd engem keres ezért kisiettem az udvarra, ahol a legtöbb padon csókolózó párok ücsörögtek, beszélgettek vagy merültek bele egymásba. A legutolsó pad szerencsére elvolt takarva aránylag, és üres is volt így leültem és megpróbáltam normálisan lélegezni.

- Bocsi, zavarlak? - a szívroham épp, hogy csak elkerült amikor Louis egy bandatársa Niall tűnt fel a pad előtt. Megráztam a fejemet, hogy nem zavar, így leült mellém. Egy darabig szótlanul ültünk, majd megdícsértem a dalokat amiket énekeltek. Felém kapta fejét és szemében őszinte csillogás volt, ami elpirulásra késztetett.

- Igazán aranyos vagy. - Nevetése kedves volt, és a mosolya még inkább. Kezdtem megérteni, hogy miért rajonganak annyian ezekért a fiúkért. A kisugárzásuk, a mosolyuk, az ahogy bánnak a rajongókkal mindent elárulnak. Még vagy egy órán keresztül beszélgettünk, a jelenlegi életünkről, és ő peidg örömmel mesélt nekem a turnéjaikról, arról, hogy mennyi mindenen mentek keresztül. Mikor már megelégeltük a kint üldögélést vissza mentünk a terembe. Niall hamar leszakadt mellőlem, így egyedül kezdtem el keresni Alanát. Pont megláttam a barátja társaságába így irányt változtattam, de valaki az utamat állta. Amikor felpillantottam Louis nem túl barátságos tekintetével találkoztam.

- Szia Kim. Nagyon szép vagy ma..