Édeskeserű

Nyolcadik

- Azt hiszem ennyi lenne az egész - köszörültem meg torkomat és Niallra néztem. Míg meséltem próbáltam nem rá nézni, leginkább a bögrémen lévő mintákat néztem, vagy a pultra rajzoltam ujjammal. 

- Nem tudom elhinni, hogy képes volt erre. - Szólalt meg kis idő múlva, s ahogy ránéztem szánalmat láttam tekintetében. - Tudod, néha szó esett rólad, és akkor mindig úgy hivatkozott rád mint egy nagyon jó régi ismerősére. 

- Persze, egy darabig biztos nagyon jó ismerősök voltunk - nevettem el magam - de valahogy minden összekavarodott. 

- Sajnálom, hogy így ott hagyott, meg hogy így bánt veled. 

- Tudod, én is sajnálom egy részben. De a másik részben örülök, hogy megtette mert így látom csak igazán, hogy milyen emberré vált. Elmoshatom? - nyúltam az előtte lévő bögréért, Ő pedig bólintással bele egyezett. Mind a két bögrét a mosogatógépbe helyeztem és elindítottam. - Egy darabig nagyon nehezen ment, és mindig amikor hazamentem azt kívántam bárcsak ott ülne a nappalinkban, kezében a bögréjével és filmet nézne, ahogy régen ketten tettük. Aztán egyre ritkábban jártam haza, pont azért mert Ő egyre többször látogatta meg a családját. Gyerekesnek látszik de kerültem minden lehetséges módon, csak az újságokból hallottam róla és néha pont az is elég volt. Persze volt, hogy néha Lottie felhívott és elmesélte, hogy Lou és Eleanor összejöttek de mindig megpróbáltam az agyamnak valami leghátsó zugába eltemetni ezt és nem foglalkozni vele. És egy darabig tényleg jól ment. Aztán, most valahogy újra felbukkant az életemben, és tudom, hogy nincs sok esély arra, hogy kitegyem belőle.. 

- Nocsak - szólalt meg egy fáradt hang az ajtóban - vendégünk van, Kim? 

Alana az egyik hosszított pólóban támaszkodott a falnak, és Niallra mosolygott. Haja összevissza volt gubancolódva a maradék festék pedig ami az arcán volt, kicsit elkenődött. 

- Mint látod - néztem rá. - Kérsz egy kávét? 

- Nem köszi, találkozóm van csak előtte szerintem lezuhanyzok még gyorsan. Tudsz kölcsön adni valami ruhát ami nem bűzlik az alkoholtól? 

- Persze Al, a szekrénybe szerintem találsz neked tetszőt. - válaszoltam, és néztem ahogy felmegy a lépcsőn majd már csak a szoba ajtóm csapódását hallottam. 

- Mióta ismered Alanát? - Nézett rám Niall. 

- Öhm, talán egy olyan 4-5 éve. Nem sokkal azután ismertem meg, hogy ideköltöztem. 

- Örülök, hogy legalább Ő melletted volt. - sóhajtott és szomorkásan elmosolyodott. 

- Figyelj, nem szeretném ha bármi gubanc lenne közted és Louis között. Remélem megérted.. Tudom ezek után nehéz a szemébe jó pofizni vagy akármit is csinálni, de legalább értem tedd meg. Nem szeretném egyikünket se nagyobb bajba keverni annál mint amibe vagyunk. Ismerem Louist és nem szeretném látni a régi énjét, tehát ha megkérhetlek jó lenne ha ezt titokban tartanánk.

- A cikket már mindannyian látták, azzal remélem tisztában vagy - válaszolt és hangjából szinte sütött egyfajta lenézés. 

- Igen ezt gondoltam, de találj ki valamit kérlek! 

- Rendben, megpróbálom. - Felállt és az előszobába ment. Mire utána siettem már a pulcsijában álldogált és maga elé nézett. - Csak azt nem értem Kim.. ha tényleg nem érdekel ez az egész, ha azt mondod, hogy nem akarod újra látni akkor miért félsz attól, hogy mit fog gondolni a cikkről? Hogy mit fog gondolni, arról, hogy mi van köztünk? 

- Köztünk nincs semmi - reagáltam rögtön. Kezét a kilincsen pihentetve felém fordult és elmosolyodott, mielőtt azonban bármit is reagálhattam volna már csak az ajtócsapódás árulkodott arról, hogy itt volt. Sóhajtva megráztam a fejemet és visszamentem a konyhába. Kinéztem az ablakon de már csak egy távolodó kapucnis alakot láttam Niallból. 

- Remek, most sikerült Őt is magamra haragítanom. - mondtam ki hangosan az először felvetődő gondolatot aminek Alana is fültanúja volt. 

- Mi történt? 

Ránéztem és mosolyogva nyugtáztam, hogy sikerült normálisan felöltöznie és nem kipakolnia a fél életét. Nagy vonalakban elmeséltem neki amíg segítettem begöndöríteni a haját majd néztem ahogy tovább készülődik. 

- Figyelj - szólalt meg mikor átölelt és kicsit eltolt magától - nem hiszem, hogy Niall haragszik rád. Lehet kicsit mást gondolt a kettőtök kapcsolatáról, de erről nem te tehetsz. Szép, cuki csaj vagy így egyértelmű, hogy bolondulnak érted a fiúk. Ne azon agyalj, hogy mit gondol az az idióta Louis! Ő a múltad igaz? Hiszen, annyit beszéltünk róla, és én láttam, hogy letudtad zárni. Ne hagyd, hogy egy pillanat alatt átkuszálja az életedet, jó? Ígérd meg, hogy veszel egy nagy habfürdőt, majd megnézel egy jó filmet! De közben nem nyomkodod a telefonod meg semmi, ne foglalkozz most senkivel se. 

- Mi lenne velem nélküled Al? - mosolyodtam el szomorúan és még egyszer átöleltem. 

- Hát lehet kicsit hosszabb lenne a rossz döntéseidnek a listája mint most. - nevetett és én is vele együtt nevettem. - Ne várj ébren! 

Mosolyogva kikísértem a bejárati ajtóig, néztem ahogy beszáll a ház előtt várakozó taxiba ami azon nyomban el is hajtott. Kulcsra zártam az ajtót, majd a konyhába mentem. Készítettem magamnak két szendvicset is rögtön, valamint gyümölcsöket vágtam fel és tettem egy tálba mellé pedig a hűtőbe talált egyik Milka csokit kockáztam fel. Mindezt egy tálcára tettem és bevittem magammal a nappaliba. 

Hála az előfizetésünknek több száz film közül válogathattam, így végül az egyik nagy kedvencemre esett a választásom: A galaxis örzői. Ez az a film amit akárhányszor megtudnék nézni akár egymás után is. Egyszerűen számomra megunhatatlan. Miután már másodszor ültem végig  a filmet, úgy döntöttem hallgatok Alana tanácsára, és veszek egy óriási habfürdőt. Be is vackoltam magam a fürdőbe, a kádat pedig teleszórtam a legkedvesebb habfürdőimmel. Egy valamit viszont nem tudtam a helyiségen kivül hagyni: a telefonomat. Reggel óta nem voltam felcsatlakozva egyik közösségi oldalra is, és ez valahol mélyen frusztrált. És persze elérni se tudott senki se, ezért meg se lepődtem hogy amikor kikapcsoltam a repülő üzemmódot a telefonom 5 percig csak töltött. Ezután sorba ugráltak be a hívások, sms-ek. Rengeteg jött Lottietől, anyától és apa is egyszer rámcsörgött. Volt egy ismeretlen szám is amit végül, hála az sms-nek betudtam azonosítani, hogy Nialltól jött. És persze nem maradhat ki a listából Louis sem, aki körülbelül Lottival azonos számú hívást indított reggeltől egészen az utolsó hívásig, ami tíz perccel ez előtt futott be. Szinte abban is biztos voltam, hogyha fellépek akármelyik oldalra ilyen szintű értesítés mennyiség futhat be. Megpróbáltam gyorsan átfutni az értesítéseket, és amikor átrágtam magam minden cikken és kommenten a gyors tárcsázóval azonnal felhívtam Louist.