hazudd, hogy szeretsz |luke hemmings| félbehagyott|

×nyolcadik

Éreztem, hogy figyelt, sőt néhány óvatlan pillanatban pedig szembenéztünk a visszapillantó tükörben. Nem tudom, hogy mit kereshet itt. Olyan, mintha követne, és ez megrémiszt.

Magam elé meredve próbálom összerakni a kirakós darabjait, ám az sehogysem áll össze. Még hiányzik néhány darab - néhány ok, néhány megmagyarázni való dolog, amire akkor sem fogok választ kapni, ha könyörögnék érte.

Tudom, hogy valamit titkol.

Túlságosan is hamar kapcsolt akkor, amikor elsőnek találkoztunk. Nekem sosem jutott volna eszembe, hogy át kéne másszak a másik emeletre. Aztán meg ott volt az ajtós eset is, amikor egy mozdulattal kinyitotta az ajtót. Meglehet, hogy az az igaz, amit elmondott, ám mégis... valami mintha nem stimmelne.

És az is furcsa, hogy mennyiszer találkoztunk az elmúlt időben. Mintha rám szállt volna, és képtelen lennék levakarni magamról.

- Miért találkozgatsz vele? - kérdése elsőnek meglepett.

Pár másodpercig meredek magam elé, végül pedig leesett, hogy Nickre gondol. Elsőnek elöntött a forróság, kissé kivörösödve gondoltam arra, hogy érdeklődött felőlem, és féltett. Ám amikor rendesen tudatosul bennem, hogy semmi köze ahhoz, hogy kivel mit csinálok, elönt a méreg. Az ő részéről csupán piszkálódás volt, még akkor is, ha egy kis törődés is érződött a hangjából.

- Mi közöd hozzá? - morgom az orrom alatt.

- Moon. Az elmúlt néhány hétben két pasitól is megmentettelek. Egyik sem volt az a jó fiú, és Mr. O'donelle sem az. Nem akarom, hogy ismét bajba kerülj.

- Megoldom magam is, ha bajba kerülök - húzom el orrom.

- Persze, mint a múltkor, amikor fogalmad sem volt, hogy hogyan mássz át az erkélyemre. Ha nem mondtam volna, hogy mit csinálj, a nő rád talál, és ki tudja? Talán feljelent - rántja meg a vállát. - És amikor a pasi meg akart erőszakolni? Ha én nem vagyok ott... - kezd bele az "én-megmondtam-hogy-bajod-esik" dumába, de a szavába vágok.

- Állj! Fejezd be! Nem érdekel az "én-megmondtam" szöveged, Luke! Csak jókor voltál jó helyen, én pedig rosszkor, rossz helyen. Csak véletlen egybeesés az egész. Örülnék, ha úgy vennéd ezután, hogy semmi közünk sincs egymáshoz.

- Legyen, ahogy akarod, Moon. De, ha bajod esik, tudd, hogy nem rohanok a megmentésedre, nem én leszek az, aki kihúz a szarból. Rám már nem számíthatsz.

A visszapillantó tükörből figyelt, tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy lássa eltorzult és félelemmel telt arcomat. Megembereltem magam, és még a képébe is vigyorogtam.

- Rendben - pillantottam rá dacosan.

- Rendben - ismételt meg.

Tekintetem az ablakon kívülre vezettem, és megpróbáltam eltekinteni attól, hogy ő is az autóban volt, és lényegében rám figyelt, és nem az útra. Késztetést éreztem arra, hogy leszóljam ezért, és ráparancsoljak azért, hogy figyelje az utat, mert nem akartam otthagyni a fogam.

- Megérkeztünk - szólt, mikor megállt az út szélén.

Rámosolyodtam, megpróbáltam határozott és makacs nőnek mutatni magam, hogy igenis lássa: semmi szükségem sincs rá. Lenyomtam a kilincset, és kiléptem a kocsiból. Még mielőtt el nem indultam volna, ránéztem. Ő is kiszállt az autóból, könyökét megtámasztotta a kocsi tetején, és úgy figyelt.

- Vigyázz magadra - intett le utoljára.

- Persze-persze. Ha majd meg akar támadni valaki, akkor majd leütöm, mert tudom: te úgysem mentesz meg - gúnyolódtam.

Szem forgatva ült vissza autójába. Nem érdekelt. Isten bizony, most tényleg leszartam azt, hogy mit gondolt rólam. Azzal vagyok, akivel akarok lenni, neki pedig ehhez az ég adta világon semmi köze sem volt. Ő csak egy ember, akivel az utóbbi időben rengetegszer összehozott az élet. Semmi köze sincs hozzám, nem is a rokonom, még csak a barátom sem, sőt, ismerősnek sem nevezhetném. Ő csak egy hülye idegen, aki felőlem akár meg is halhat, mert nem érdekel, hogy mi van vele.

Megálltam a szórakozóhely ajtaja előtt, és megvártam, ameddig az ellenőr megnézte a nevem a listán. Miután elmorgott egy bemehetszet, benyitottam az óriási helységbe. Rengeteg ember volt, rettenetesen lerítt róluk, hogy nem a szegénynegyedből tértek be ide, hanem a felső tízezerből.

Elhúzott ajkakkal lépkedek a pult mellé, rettenetesen különcnek éreztem magam. Nem csak azért, mert egyáltalán nem tartozok közéjük pénzügyileg, hanem azért is, mert nem az ilyen különc és elit társasághoz vagyok szokva.

Hirtelen két kéz tapadt a derekamra. Egész testemben megfeszültem, fejem oldalra döntöttem, s hagytam, hogy forró ajkát a nyakamra nyomja. Parfümje illatát már hamarabb megéreztem, ezért sem ellenkeztem neki.

- Olyan dögös vagy - morogja ajkamra.

Elnevettem magam. Egy mozdulattal maga elé fordított, óvatosan megcsókolt, majd a homlokomhoz nyomta az övét.

- Hamarosan befejezem itt, aztán pedig miénk az egész éjszaka.

Igen. Ez az. Ez kell nekem. Nem Luke, meg a hülye parancsolgatásai. Luke csak elvonja az ép eszem. Nem szabad rá gondolnom. Nem akkor, amikor egy másik tökéletes pasival vagyok.