hazudd, hogy szeretsz |luke hemmings| félbehagyott|

×hetedik

— Mit gondolsz, meg tudtok nélkülem lenni ezután? — kérdezem, miután beteszem a lábam bátyám irodájába.

— Mi a bajod, Moon? Ittál valamit, vagy beteg vagy? — kérdezi elborzadva Colton.

— Munkát kaptam — vihogok, s ledobom magam az íróasztal előtti székre.

— Mi? El akarsz hagyni? — bátyámnak is sikerül kinyögnie egy épkézláb mondatot, amin csak kuncogni tudok.

— Jövőhéten kezdek — biccentek feléje.

— Hol fogsz dolgozni? — tudakolja bátyám, miközben pötyögni kezd a gépén.

Rendes vagy, Jack, de tényleg, köszönöm.

— Nick O'Donell adott munkát.

Colton köhögni kezd,  bátyám pedig meghökkenve figyel rám.

— Eszednél vagy?

— Még mindig jobb dolgom lesz, mint nálatok — felelem lesújtóan.

— Most azt ne mondd, hogy nem volt így jó neked — hördül fel Jack.

— Szerinted milyen érzés volt a cégetek kurvájának lenni? — kelek ki magamból, felállok, s az asztalra csapok. — Tudod, hogy hányszor gondoltam már arra, hogy jobb lenne nekem valahol máshol? Hogy ez a munka csak egy árnyék az életemben? Te sosem gondoltál rám, sosem gondoltál arra, hogy én vajon mit is élhetek át minden olyan alkalommal, amikor le kellett feküdjek valamelyik  ügyfeletekkel csak azért, hogy az illető igent mondjon nektek meg a ti hülye ügyeiteknek — megindulok az ajtó felé, de még mielőtt elhagynám az irodát, feléjük fordulok. — Tudod mit? Az volt életem legjobb döntése, hogy igent mondtam Nick-nek — ezzel kilépek onnan.

Megkönnyebbülés szabadul fel testemből, s úgy érzem, megszabadultam egy tehertől. Sok kosz hullott le rólam a vallomásnak köszönhetően.

Elhagyva az épületet bemegyek az egyik kávézóba, s rendelek magamnak egy kávét elvitelre, amit útközben iszogatni kezdek.

A fülemben még most is zúgott a Three Days Grace, ami miatt teljesen felpörögtem.

Vártam az estét.

Vártam a bulit.

Vártam, hogy ismét találkozzak Nick-el.

Vártam, hogy ismét a karjaiban lehessek.

Őrültnek és meggondolatlannak érzem magam emiatt, pedig jól tudom, hogy egyszerűen csak vágyok a kalandra. Túl sokáig éltem úgy, hogy csak Jack és Colton irányított, s el is felejtkeztem arról, hogy hogyan is kell élni.

A tény, miszerint este randim lesz az ördöggel, teljesen feltüzel.

Hazaérve megengedem magamnak a vizet a kádban, a vízbe egy kevés illatos olajat öntök, majd nyolcig hagyom, hogy hadd ázzak.

Időközben egy üzenetem is jött Nick-től, miszerint utánam küldi a sofőrjét.

Ebből azt szűrtem le, hogy vár rám. Várja, hogy hozzámenjek. Épp úgy vágyik rám, ahogyan én őrá. Ettől pedig még izgatottabbá válok.

Miután kiszállok a kissé kihűlt vízből, megszárítom a hajamat, s begöndörítem. Magamra kapok egy fekete testhez simuló ruhát, hozzá illő harisnyát és magassarkút is.

Készen hagyom el a lakásomat, kulcsomat pedig a zsebembe süllyesztem.

Lemegyek a lépcsőn, s behúzom magam után a nehéz ajtót.

Az utcára kiérve kutakodni keresek egy olyan autó után, ami illett Nick-hez. Nick nem az a típusú srác, akinek megfelel holmi jött-ment autó; elképzeléseim szerint Nick tiszteli az autókat, épp úgy, mint a nőket. Ezért is gondolom úgy, hogy egy puccos autót küld nekem.

Végül megpillantom a járművet, amelynek egy egyenruhás férfi volt nekidőlve.

Szinte biztos voltam benne, hogy őt keresem.

Hangos tipegéssel közeledek feléje, ami miatt felém fordul.

Közel érek hozzá, táskám pedig abban a szent pillanatban kiugrik a kezemből, mihelyst megpillantom sofőrömet.

— Segítek — motyogja édes hangján, s lehajol, hogy felszedje a táska tartalmát.

Én viszont nem tudok megmozdulni. Olyan, mintha izmaim felmondták volna a szolgálatot. Egyszerűen képtelen voltam a mozgásra.

— Minden oké? — kérdezi mélyen a szemembe nézve.

— Mit keresel itt? — remegő hangom szinte felismerhetetlen.

— Dolgozom.

— Tudod, hogy nem erre gondoltam — forgatom szemeim.

— Tegnap kezdtem Mr. O'Donell-nél, ez az első komolyabb melóm.

— Ez biztos csak álom — rázom a fejem hitetlenül.

— Ugyan, Moon, én inkább  sorsnak nevezném — vigyorog rám pimaszul.

— Te csak ne nevess, Luke — vicsorgok rá.

— Hölgyem, a hintója előállt — nyitja ki előttem a hátsóülés ajtaját, mire én helyet foglalok odabent.