-Sunggyu,gyere gyorsan!- kiáltott nekem Woohyun. Leraktam a könyvemet az asztalomra és elindultam a nappaliba.
-Mégis mi ennyire sürgős, hogy félbe kell hagynom az olvasást?- néztem a vokalistára ahogy kiértem a nappaliba.
- Nara megcsalta Sungyeol-t.
- Hogy mi?- döbbentem le teljesen. Nara megcsalta? 2 év után, hogy volt képes szakítani vele? Ráadásul ilyen módon. Sungyeol nem ezt érdemli. Nara miatt utasított vissza, és most miatta van összetörve. Az a lány maga az ördög.
-Hol van? -néztem az immár teljes létszámú csapatra, illetve majdnem teljes.
- Kiment a teraszra.- kapcsolt elsőként Dongwoo. Szó nélkül kezdtem rohanni a terasz felé. Szinte betörtem a vékony üvegajtót, olyan lendülettel csaptam ki. Körbenéztem majd megakadt a szemem egy zokogó személyen. Lassan közelebb sétáltam hozzá, majd leültem és a hátára simítottam a kezemet. Meglepetten nézett fel. Ahogy lassan felegyenesedett, belenéztem most könnyes szemeibe. Fájdalmas volt látni a szenvedését.
-Egyedül maradtam Sunggyu....- szólalt meg alig hallható, gyenge hangon. Mi az, hogy egyedül? És én? Tudhatná, hogy rám mindig számíthat. Én mindig itt leszek neki, ha baj van, ha boldog, ha nincs semmi akkor is. Mert szeretem. Folyamatosan beszélt, elmondta, hogy mi történt pontosan.
- Azt hiszem, hogy rossz döntést hoztam.- fejezte be ezzel a mondattal.
- Mivel kapcsolatban?
-Veled.- mondta ki azt az egy szót ami akkor a legboldogabbá tett.
- Gondolkodtam és....azthiszem szeretlek.- adta meg a végső löketet. Válaszképpen szorosan megöleltem.
-Én is szeretlek kicsi kecském!
