5SOS Advent

December 23 - Fadíszítés és dísztörés

December 23

A Karácsony talán minden évben az egyik legszebb ünnep, hiszen a hatalmas és ragacsos fa, az azon lévő fénylő díszek elkápráztatják az embereket. A sütőben sülő ételek ínycsiklandó illata belengi a házat, miközben a rádióból karácsonyi dalok ezrei játszódnak le. Még szó sem esett arról, hogy mennyire nagy élmény feldíszíteni a fát, és várni az alatta előbukkanó ajándékot. Már ünnepi lázban égett a 5 Second Of Summer összes tagja, akik már készülődtek.

Az ajtón éppen belépő Michael egy kovácsoltvas karácsonyfatartót húzott maga után, melybe nagy valószínűséggel, a pár perccel ezelőtt megcsonkított zöld óriást fogja beletenni. A fiú hajában apró fehér hópelyhek ékeskedtek. Kint fehér hótakaróval volt meghintve a táj, és kezdett besötétedni. Az ég fokozatosan ment át feketébe, és csak az utcai lámpák és a kivilágított házak adtak némi fényt, de még így is meghittség és szemkápráztató látvány fogadott minden erre tévedőt.

- Luke! Hol a fa? – kiáltotta be a nappaliban a karácsonyi díszek között kotorászó barátját, aki csak a kanapé mögé mutatott, ahol a megviselt fa terült el. Michael megindult felé, és nekikezdett a fa felállításához.

Eközben Ashton a konyhában sütött valamit, amik mézeskalácsra hasonlítottak. Orra hegyét liszt tarkította, ahogyan kötényét is. A levegőben jókora lisztfelhő lebegett, ami annak volt köszönhető, hogy a göndör hajú fiú, amikor kibontotta a zacskót, az szétszakadt, így mindent fehérré változott.

- Srácok, baj van, nem megy bele a fa a tartóba – hangozott a kétségbeesett hang a nappali felől, ami Michaelhez tartozott. Mindegyik fiú a nappaliba gyűlt Calum kivételével, aki az ajtóra akasztotta fel a rénszarvas üdvözlőtáblát.

- Szerintem kösd ki a kanapéhoz – tárta szét a karjait Luke, aztán visszatért az előbbi tevékenykedéséhez. Mike Ashton felé nézett, aki csak legyintett egyet, miszerint őt nem igazán érdekli ez.

Mike egy hosszú madzagot fogva kötözni kezdte a fát a kanapé és az egyik fotel lábához, miközben a nagy munkában egy két ágat megsértett, viszont arra nem figyelt, hogy esetlegesen valaki eleshet a kifeszített madzagban.

Calumon volt a sor, hogy feldíszítse a fát, közben Luke a hatalmas kartondobozokból válogatta a gömböket, masnikat. Közben a konyhában tevékenykedő Ash éppen akkor vette ki a pulykát a sütőből, amikor Mike lerogyott a konyhaasztal egyik székére.

- Talán mióta itt vagyunk ez az egy dolog, amit nem szúrtunk el – mutatott a göndör hajú fiú a gyönyörűen megsült pulykára, mire Mike szájában még a nyál is összefolyt. Összenéztek, és egyszerre megszólaltak. – Ez elég ritka.

- Ez az ünnep más, minden szempontból – jelent meg a konyha küszöbén Calum, és az oldalát nekidöntötte az ajtókeretnek. A barna hajú fiúnak igaza volt, teljes mértékben. Most először töltötték a családjuk nélkül az ünnepeket, és más kontinensen. Ezt nem igazán bánták, hiszen olyan élményekkel gazdagodtak, amilyenekben még nem volt részük.

- Fiúk, már csak a csúcsdísz van hátra – kiabált Luke, aki belenyomta Cal kezébe az arany színben pompázó csillagot, aminek az oldalán visszatükröződtek a konyha fényei.

A négy srác egyszerre indult meg a nappaliban kikötözött karácsonyfához, ami már fényárban úszott. Piros masnik, cukrok, és rengeteg színben pompázó üveggömbök sokasága zsúfoltságot sugárzott, mégis az ember megállt egy pillanatra, és csak fürkészte. A fa nem nyerhette el a legszebb díjat, viszont mégis volt benne valami egyediség. Ash eközben beállította a kamerát, ami vette a fát és az az előtt ácsorgó bandatársakat élőben a rajongóknak. Luke beköszönt a nézőknek, aztán beszélni kezdett, közben Mike megfogta a díszt, és a fa tetejére helyezte azt, viszont nem sok sikerrel.

- Nem megy bele – nyögött fel a fekete hajú fiú, mire Calum felnyúlt, és erősen ráütött a díszre, ami sikeresen a helyére illeszkedett, de a belseje nem bírta a nyomást, így hatalmas pukkanással széttört. Calum és Michael egyszerre káromkodták el magukat.

Luke viszont folytatta a beszélést, miközben az eddig a kameraállvány mögött álló Ashton szaladni kezdett a barátaihoz, de a kanapéhoz rögzített fa kötelét nem vette észre, ezért egy hatalmasat esett. Itt, mint a lavina, úgy indult meg a baj. A göndör hajú fiú magával rántotta a kötelet, ami elszakadt, így a fa dőlni kezdett, végül Calumra esett. A tűlevelek szétszóródtak, és beleálltak a kreol bőrű fiú hátába.

A gyönyörű és fényes karácsonyi díszek ripityára törve tarkították a padlót, és a zöld óriás ágai meghajlottak. Az alatta kinyúló Calum pedig csak felmutatta a hüvelykujját, miszerint még él.

- Nem hiszem el, hogy ilyen pancserek lennénk – szólalt meg felháborodott hangon Mike, és próbálta a kamerát leállítani, de nem sikerült neki, így a rajongók azt is nyomon követhették, ahogyan Calum miután kiszabadul a fa alól, a pólóját levéve sérüléseket kezdett el keresni magán. Talán ezzel sok valaki Karácsonyát jobbá tette.

Ebben a pillanatban egy ünnepi dallam csendült fel a rádióból, mire mindenki Ash felé nézett. A göndör hajú fiú csak megvonta a vállait.

- Ha már minden tönkrement, akkor legyen valami hangulatunk – mondta. A karácsonyi zene ünnepi hangulatot varázsolt a tönkrement fa köré, és a fiúk szívébe. A sütőből kijött pulyka illata ínycsiklandozóan finom volt, de mégis hiányzott valami a képből.

A csengő éles hangjára mindenki összerezzent, közben Calum ajtót nyitott. Kint sötétség uralkodott, a fehér hó pedig fényesen csillogott, ahogyan a feldíszített házak is. A küszöbön a mosolygós Cindy állt, kezében egy jókora ajándékcsomaggal.

- Boldog Karácsonyt előre is, Calum – egy puszit nyomott a fiú arcára, majd nagy ívben megfordulva visszatért a lakásába. A döbbent fiú óvatosan csukta be az ajtót, és a nappaliba tért vissza. A csomag piros papírral volt körülvonva és egy masni foglalt helyet a tetején. A benne lévő ajándék hamarosan lelepleződik. Calum tépni kezdte a csomagolást, és hamarosan egy párna került elő, amin apró képek voltak. A puha szövetre felkerült ahogyan Ashtont megtámadják a gyerekek, vagy éppen a kamion által kilapított bicikli, vagy az összedőlt hóember. Minden itt öltött legjobb emlék.

Már csak egyetlenegy nap volt Szentestéig. A karácsonyi hangulat a 5 Second Of Summer tagjai szívébe is belopta magát. Abban a percben a kinti zord időben az égből hulló hópelyhek, akár a porcukor, úgy hullottak a z égből. A vaníliaillat mindent belengett, és a rádióból szóló dallamok hada egy más világba röpítette az embereket. Hiszen a karácsony szelleme mindenhová bekopogtat, csak várni kell rá, hogy mikor.

----------

Sziasztok!

Egyetlen egy rész maradt hátra, és vége. El sem hiszem, hogy így elrepültek a napok. Hihetetlen volt írni nektek a részeket, és remélem azért élveztétek.

Nagyon, nagyon és nagyon köszönöm a visszajelzéseket. Már nem is tudok mit mondani. Egyszerűen kifogytam a szavakból.

Mindenkinek kellemes pihenést, és holnap találkozunk.

Puszi, Frida Beth Holloway