Texting ✉ book one [Hungarian translation]

kettő ✉

-Hey, te írtál nekem tegnap este?- Brandon leteszi a kajáját az asztalra és a szemüvege mögül les rám.

-Nem.

-Oh - Motyogom.

-Egy ismeretlen szám rám írt tegnap, és te vagy az egyetlen barátom akinek nincs meg a száma.

-Nem, nem én írtam- sóhajtja- Az anyám nem engedi, hogy telefonom legyen.- Az ajkaim egy O-t formálnak és az előttem lévő ételre meredek. Ez nagyon fura. Majdnem tizenhat és az anyukája nem engedi neki a telefont?

Caitlin és Jasmine leteszik a tálcájukat és helyet foglalnak velem szemben. Ikrek, de teljes ellentétei egymásnak. Még nem láttam két olyan embert akik egy anyaméhből jöttek ki pár perc eltéréssel és ennyire különböznének.

Na meg nem is ismerek más ikerpárt, szóval...

-Annyira várom a végzős évet,- sóhajt Caitlin- Nem jön elég gyorsan.

A telefonom megrezzen a zsebemben én pedig körülnézek.

Ismeretlen Szám: Szeretem így a hajadat.

Megint ez az ismeretlen szám. Most is itt vannak? Megint körülnézek, hátha meglátok valakit írni, de senki. Persze az egyetlen csoport akiket nem látok azok a végzősök. Bassza meg, ez a poén kezd rohadtul idegesíteni.

Én: Ez a hecc nem öreg egy kicsit?

Egy pillanat múlva megint megrezzen  a telefonom.

Ismeretlen Szám: Mondtam, hogy ez nem poén, maggie.

Én: Akkor mond el a nevedet

Néhány perc némaság után, visszateszem a telefont a zsebembe és elkezdek enni.

-Kivel beszélsz? - Ül le mellém Tim mosolyogva.

-Nem igazán tudom.- Motyogom. Tim felhúzza az egyik szemöldökét és beleharap egyet a szendvicsembe.

-Lesz este egy buli, a végzősök meghívtak minden harmadévest.

-Miért?- Kérdezi egyszerre Caitlin és Jasmine. Ebben elég jók.

-Fogalmam sincs, de Harry Styles rendezi a bulit.-Lehajtom a fejem a név hallatán. Harry Styles. Minden lány álma. Ő a tökéletes definíciója, Jasmine szerint. Szerintem csak egy idegesítő, öntelt nőcsábász. Minden lánnyal flörtöl aki képes leszo...

-Maggie?- Lök meg Tim.

-Huh?- Ijedten kapom föl a telefonomat mielőtt leesne.

-Jössz a buliba?

-Ha ti is akkor ja.- Megszólal a csengő és felkapom a táskámat, majd elindulok a kuka felé. Olyan kerülgetni a tömeget, mintha egy útvesztőben lennék.

-Bassza meg.- Kapok a vállamhoz. Harry. Basszus, legalább bocsánatot kérhetett volna. A mellkasa olyan volt a vállamnak mint a beton.

-Hoppá- Motyogja ahogy eltűnik a tömegben. Hagyom Harry Stylesnak, hogy gyakorlatilag átsétáljon rajtam és ne kérjen bocsánatot. Hoppá? Majd akkor lesz Hoppá ha leparkolom a lábam a seggében.

Három percbe telik, hogy odaérjek a matek teremhez és elfoglaljam a helyemet. Még mindig van két perc az óra kezdetéig. A matek tanárom túl király. Hagyja, hogy telefonozzak az óra alatt. Üdítő a tanár kedvencének lenni.

Egy újabb üzenet az ismeretlentől.

Ismeretlen Szám: Láttam, hogy ütköztél Harryvel. Idegesnek tűntél. Kedveled őt?

Én: Nem. Miért nem mondod el a nevedet?

Ismeretlen Szám: Nem tehetem. Sajnálom.

Én: Akkor ne üzengess. Ez rohadt nagy baromság.

Ismeretlen Szám: Kedvellek Maggie, nagyon.

Én: Nem is ismerlek! Ez a poén nevetséges. Legyen már életed.

Ismeretlen Szám: Sajnálom, hogy nem hiszel nekem.

Én: Nem adtál rá okot. Most hagyj békén, elkezdődött az óra.

Pár perce már elküldtem az üzenetet. Elhatároztam, hogy most nekem kell idegesítenem a srácot. Feltéve ha fiú.

Én: Figyelned kell ha le akarsz érettségizni.

Ismeretlen szám: Akkor ne zavarj.

Én: Hagyd abba a telefonod ellenőrzését.

Ismeretlen szám: Hagy abba az írogatást.

Én: Te írtál először.

Ismeretlen Szám: Figyelned kell. Még van másfél éved a középiskolából.

Én: Ne emlékeztess, furcsa idegen.

Ismeretlen Szám: Igazából nem vagyok idegen.

Én: Nem tudom a nevedet és semmi mást azon kívül, hogy végzős vagy a sulimban. Szerintem ez elég ahhoz, hogy  idegen legyél.

Ismeretlen Szám: Többet vagyok körülötted mint hiszed. Reggeli a büfében, ebéd, sokkal előbb jössz mint az iskola elkezdődne és később is mész. Ebben az iskolában nem nehéz mindenkit ismerni. Ahhoz elég kicsi, nem gondolod?

Én: Akkor mondd el ki vagy.

Ismeretlen szám: El fogom. Csak hidd el nekem, hogy ez nem egy poén.