Farkasokkal Suttogó

Vadvízi csónakázás

A reggeli szendvics volt. Milu mellett ültem miközbe bevágtam két sajtos sonkás tornyot. Ettem hozzá paradicsomot és kaptunk valami édes csokis löttyöt ami kakaónak is elmehetett volna. ( a futáshoz sok kalória kell:)) . A patakhoz hosszú ösvények vezettek. Hatan mentünk. Én Encivel , Milán , Dino és még két fiú osztálytársunk. A fiúk hozták a sárga gumicsónakot az én vállamon a mindig magamnál hordott mindentbeleteszek hátizsákom lengett. Belekaroltam Encibe és elkezdtük énekelni a fiúkkal a yellow submarine-t. Dülöngéltünk összevissza és nevettünk. Közben nézelődtem. Állatot nem láttam ők nem jönnek elő a nagy zajban. A növényvilág elképesztő volt. A növények bírják az énekhangunkat nem futnak el. A patak nem is volt patak. Inkább egy kisebb folyó a szélén moszatos kavicsokkal. Ledobtuk a csónakot és elővettük a horgászbotokat és leütünk a fűbe.
Zénó ( így hívták az egyik fiút) magával hozta a gitárját így zene is volt. Halat nem fogtunk nem haraptak a reggeli maradékra, finnyás halacskák ,amiből én hoztam még egy zsemlényit. Beatles -t énekeltünk, Oasist és előkerült Ocho Macho. Őket mind ismertük, hatan voltunk hat szinte különböző ízlésű emberrel.
- Jó jó jó jónekem!!- ordítottuk. Zéno hihetetlenül jól játszott.
- Fázok. - mondta egyszercsak Enci. Magamban megint jót nevettem mert láttam , hogy Dino leakarja venni a pulcsiját , hogy a barátnőmre terítse. De nem volt rajta. Nyár legeleje van mind egyszál pólóban, trikóban jöttünk.
- Hölgyem- szólt Encire nézve. - Eljön velem fáért? - és a barátnőmre villamtotta azt a mindenlány beleesik ha meglátja mosolyát.
- Megtisztelnél- na igen. Enci ennyitől nem ájul el. - Egyedül nehéz elmenni olyan jól ülök. - de Dino nem adta fel.
- Akkor nincs fa.
Enci a szemétforgatta és felsegíttette magát Dinóval. Eltüntek a fák között.
Elővettem a táskámból egy cukorkát és elkezdtem szopogatni.
-Szia!- ült mellém Milu.
-Szia! Mentolos cukrot?
- Kérek. Mizujs?- és rám mosolygott de nem úgy mint Dino. Melegen és finomam.
- Mizujs??- mindig ezt kérdezi:)- reggel óta?
-Mesélj bármit.
- Bármit? Majdnem ráültél egy békára. Ó van nálam békás gumicukor az a kedvencem de csak a marshallow után. És itt- mutattam a szájára - kakaós vagy!
- Uh kínos. Bocs.
- Letörlöm. És nem kínos. - fogtam egy zsepit és letöröltem a pacát. Milu. Szeretem vagyis szerettem de nagyon. Inkább szeretem. Együtt voltunk még nemrég de ő elköltözött a családjával jó messzire. Pont év vége előtt. És jobbnak láttuk szétválni, pedig mennyit szenvedtünk hogy összejöjjünk. A távkapcsolat hogy csak max hónaponta látom nem működött volna. De osztálykirándulásra elhívtuk és jött is. Nem tudtam hogy örüljek-e vagy keseregjek-e. Hogy megint látom vagy épp nem látom fáj-e jobban.
- Hiányzol!- bukott ki belőlem. A reakciójára nem emlékszem mert Enci és Dino rohant ki a fák közül. - Medve!!-kiáltotta Dino.
Jön egy maci futás. !!- ordított Enci. A két barátom mögött egy ormótlan nagy medve ballagott. Szerettem a medvéket bár mégcsak kerítésen láttam őket. Így más volt. Itt volt egy hatalmas barna szőrös mackó.
És felénk szedte a mancsait. Menekülj! Mondta a belső hangom.
- Be a csónakba! - mondta Milu és megfogta a kezem. Nem csak a medvétől meleg érintésétől is megborzongtam.
- Ne másszunk fel egy fára?-kérdeztem.
- Nics időnk meg nem tud mindenki mászni így eggyütt maradunk. Bemásztunk hatan a csónakba.
- Gyertek !- a medve már nem volt messze.
-Bakker el kell löknünk! - már nagyon közel volt mire ellöktük a csónakot és a vízre értünk.
-Pápá maci!- ez Dino volt. Sodródtunk egyre beljebb a parttól majd lefele a folyás fele. Először lassan de az áramlat elkapott és belendültünk. Kinéztem. Víz alattunk. Tiszta és bizonyára hideg tiszta víz.
- Evezzünk!- kiáltott Milán. Négyen megragadtunk egy evezőt. Az áramlat piszok erős volt, jó keményen kellett fogni az evezőt. Folydogáltunk le az egyre gyorsabb és gyorsabb vizen. De tényleg nagyon gyorsan és nem is lett volna akkora baj de egy köves szakasz következett. A csónak neki verődött a köveknek attól féltem kilyukad. Mindenhol jött be a víz a csónakba ami elég szűkös volt hatunknak.
- Ki kéne menni a partra!
- Nem megy kievezni! Túl gyors és sziklás!
- Meg fogunk halni!
- Bakker ez megállíthatatlan!!
Ordibálva kommunikáltunk egymással. Enci a kezemet fogta és Dinoét én Milánba kapaszkodtam mindkettőnknél evező aminek nem sok hasznát vettük. Hihetelen sebességgel mentünk lefelé a víz úgy dobált minket mint valami falevelet. És jött egy zúgó. Kiabáltunk mint az idióták. Aztán még egy. A csónak kiszakadt mert beleakadt valamibe és vészesen elkezdett leereszteni. A harmadik zúgónál tényleg azt hittem végünk. Majdnem elértuk és messziről látszott hogy jó hosszú a végén kövekkel. Becsuktam a szemem mindnyájan belekaroltunk valakibe....
Gyorsan történt. Kiestem a csónakból bele a hideg vízbe. A fejemet bevertem éreztem a fájdalmat. Egy darabig fogtam a többieket , de az ár elragadott. Ide oda vergődtem próbáltam levegőhöz jutni! - Kiara!! Kiáltották a nevemet. Kinyitottam a számat , hogy vissza kiabáljak de megteltem vízzel. A szám a tüdőm mindenhol körülvett.

Sziasztok:) Ez lenne a bevezető rész kezdődik a kaland .
Köszönöm az olvasókat
Ha tetszik a sztori jelezzétek
Puszi❤