BTS FF
Jó olvasást!
*Lilla szemszöge*
-Kicsim!-szólt anyukám-gyere le reggelizni!
-Megyek csak felöltözök-kiabáltam le az emeletről.
Szombat van, és ma van a szülinapom méghozzá a 18-dik. Nem akartam túl nagy ügyet csinálni ebből az egészből, de mivel eléggé jó módúak vagyunk vagyunk, a szüleim szerették emlékezetessé tenni ezt a napot. Felkaptam a kedenc ruhám azzal nem törődve, hogy tél van és lementem a családomhoz.
Ugyan még nem mondtam, de van egy bátyám is, aki mindig eljön hozzánk, ha épp ünnep van. Most is ezt tette. Szinte majdnem elestem a saját lábamban annyira siettem, hogy végre megöleljem rég nem látott testvéremet.
-Hova ez a nagy sietség?-ölelt át és szívem szerint el sem engedtem volna. Rettenetesen hiányzott.
-Rég láttalak Andris.
-Nem sokat változtál-nézett rám, majd elkezdett hunyorogni-az ott egy ránc az arcodon?-kérdezte.
-Hé!-bokszoltam válba-ennyire azért nem lettem öreg! Legalább ma ne szívd a vérem-forgattam meg a szemem.
Egymást lökdösve mentünk az asztalhoz ahol anyukám a mára szánt különleges reggelivel várt minket. Az állagát elnézve az íze isteni volt. Persze ezt nem mertem volna hangoztatni. Amikor befejeztük a reggelit elmentem Andrissal, hogy körül nézzünk a városban.
Szöulben laktunk és még három éves koromban költöztünk Dél-Koreába. Anyanyelvem így is a magyar maradt hiszen a szüleimmel így beszéltünk otthon, de emellett folyékonyan megy a koreai is.
Lassan sétáltunk az utcákon majd végül egy kávézónál állapodtunk meg. Mind a ketten egy-egy kávét kértünk.
-Tudom, hogy azért kellett eljönnünk otthonról, hogy anyuék előkészüljenek a bulira.-vigyorogtam bátyámra, hogy én ilyen okos vagyok.
-Ügyes kislány-mondta gúnyosan-sikerült rájönnöd az elmúlt 18 év alatt, hogy ilyenkor mindig elviszlek otthonról.
-Haha. Nagyon vicces vagy-nyújtottam rá a nyelvemet, mint egy 5 éves.
Eközben megjött a kávénk, és a gőzölgő bögrék mellett folytattuk.
-Hogy megy az éneklés?-nézett rám Andris.
-Jól! Képzeld menni fogok egy versenyre is bár arra még rengeteget kell gyakorolnom-húztam el a szám. Bele sem merek gondolni.
Rólam azt lehet tudni, hogy imádok énekelni amióta az eszemet tudom. Ráadásul megáldott a sors, mert nagyon jó hangom van.
-És mikor lesz?
-Egy hónap múlva. Ha az sikerül jelentkezek a Big Hit-hez hátha van esélyem bekerülni egy bandába vagy egyedül szólozni. 3 év gyakornokság után már csak-csak van lehetőségem.
-Nem rossz ötlet.-mosolygott büszkén Andris.
Amikor végeztünk a kávézóban megköszöntük, és elindultunk, hogy megnézzünk egy filmet a moziban hiszen időnk, mint a tenger. A vetítés végén kimentünk a friss levegőre és bátyámra néztem.
-És most?
-Mihez van kedved?-pillantott le rám.
-Passz. Mennyi időnk van még a "meglepetés" buliig?-formáltam újjaimmal idézőjeleket a levegőbe.
-Még egy óra.-nézett telefonjára.
-Pláza?-csillant meg a szemem.
-Amíg nem ékszerbolt addig benne vagyok-vont vállat nevetve.
Miközben elindultunk egy csapat fiú ment el mellettünk. Nem foglalkoztam nagyon velük hiszen még Andris előző mondatán nosztalgiáztam nevetve. Az egyik fiú megállt és oda jött hozzám.
-Szia. Jó a ruhád-mondta kedvesen.
Ránéztem a fiúra. Éppen piros volt a lámpa, így ők is meg mi is várakoztunk. Felismertem a fiút. Bár nem volt könnyű, mert maszk takarta az arcukat. De most komolyan?! Melyik fan nem ismeri fel akár egy fülből bármelyik tagot? Az egész bandát felismertem. Ott állt az egész BTS.
-Köszi-pirultam el hiszen éppen a Taehyung 95-ös ruha volt rajtam.
Tudtam, hogy ha rájuk támadok elmenekülnek. Ráadásul nagy utcai balhé keletkezne és rajongók ezrei rohantak volna ide. Ezért inkább próbáltam gyors szívverésem megnyugtatni. Jungkook állt előttem. Minden koncertjükre elmentem. A dalaik szövegét tudtam fejből és még sorolhatnám mi mindent tudtam róluk. Eközben a lámpa zöldre váltott, és elindultunk. Ennyi volt a beszélgetésünk, de én ennek is nagyon örültem. Inenntől nem lehetet lehervasztani az arcomról a mosolyt. Hamar eltelt az idő, és hazafelé tartottunk bátyámmal. Kiváncsian vártam mi fog engem otthon várni.
Hát íme prológus. Remélem sokaknak fog tetszeni és, hogy sokan fogjátok a többi részt is olvasni. A véleményeteket kiváncsian várom. Sue
