Amikor Jungkookkal összeért a tekintetünk elmosolyodtam, majd a lány felé fordultam.
-Szia-mosolyogtam rá.
-Szia! Veled ütköztem össze, nem?
-De-nevettem el magam.
-Bocsi mégegyszer! Én és az ügyetlenkedéseim... amúgy MinJi vagyok. Kwang MinJi.
-Lilla. Horváth Lilla.
Itt viszont sajnos meg kellett szakítanunk a diskurzust, mert megkezdődött az eredményhirdetés.
-Kedves versenyzők!-szólalt meg egy kopasz férfi-Megszületett az eredmény. Mielőtt viszont kihirdetném szeretném megköszönni a részvételeteteket és hogy ilyen remek előadással kápráztattok el mindenkit.-a kis nyalis-A harmadik helyet Kim MyunJun érte el! Gartulálunk!
Az illető kiment és egy csokor virág és egy érem kiséretében tért vissza. A kopasz folytatta:
-A második helyen végzett...-hatásszünet-Kwang MinJi! Gartulálok!-mosolygott gépiesen.
A lány odasétált majd zavartan köszönte meg a díjat, majd ő is kapott virágot.
-És végül az első helyezet! Aki mindenkit levett a lábáról...-ismét hatásszünet-Horváth Lilla!
Először azt hittem rosszul hallok. Miután kiörülnéztem hátha elindul meg valaki rajtam kívül Horváth Lilla névvel, gyorsabra vettem a lépteim.
-Gartulálunk!-mondta a férfi-Biztos rengetek munka van ennek a gyönyörű eredménynek a hátterébe!
-Igen-mondtam még mindig hatalmas döbbenettel az arcomon.
-Hát minden esetre öné a díj és ez a szép virágcsokor-adta át az említett díjakat.
-Köszönöm! Szeretném megköszönni a családomnak és a barátaimnak,-néztem hátra a Bangtanra-hogy mindig támogattak és segítettek.
Miután lezajlott a verseny MinJi-vel még gyorsan telefonszámot cseréltünk, és mindenki ment a maga dolgára. Hazafelé az autóban a fiúk halálra dícsértek. Első állomásunk a szüleim voltak, akik sajnos nem tudtak eljönni a versenyre. Anyu isteni vacsorával várt mineket. Persze ők is agyba-főbe dícsértek. Apu valamit összesúgot anyuval, de gondoltam csak maguk között is megbeszélik a "milyen felnőttes lett a mi kislányunk témát". V remekül elbeszélgetett a szüleimmel. Szerintem nagyom bírják a barátomat. Vagyis... a vőlegényemet. Erre a gondolatra azonnal lángolni kezdett az arcom és biztos voltam benne, hogy olyan piros, mint Hófehérke mérgezett almája. Szerencsére ezt senki nem vette észre. Olyan este kilenc felé láttam a fiúkon, hogy már kezdenek kifáradni, így ezt anyunak is jeleztem. Mindenki szedelőzködni kezdett és kimentek a kocsihoz, majd én még gyorsan nyomtam két puszit anyu és apu arcára és a fiúk után szaladtam. Az úton-ami körülbelül fél órás volt-senki nem beszélt. Elől Jin ásitozva figyelte az utat, mellette Jimin az ablaknak dőlve bambult. Mögöttük J-Hope a telefonját nyokodta a mellette ülő Suga, pedig zenét hallgatott. A kisbusz leghátsó része pedig úgy volt kialakítva hogy V és én egymás mellett ültünk velünk szemben pedig RapMon és a vállán szunyókáló Jungkook. Édesek voltak.
Sokáig én se bírtam és Taehoz bújva én is elaludtam.
Amikor kinyítottam a szemem már nem a kocsiban voltam, hanem egy hálóruhában Tae mellett az ágyban. Szorosabban hozzá bújtam és beszippantottam jellegzetes illatát. Két kar fonódott körém, majd megpuszilta a fejem búbját.
-Taehyung!-nyüszögtem álmosan.
-Igen?
-Szeretlek.
