Red-haired Devil [Felfüggesztve, 8 Publikált Fejezet]

1. fejezet

Mint tudjátok, ma is vannak birtokok, amik magán tulajdonban vannak. Én is egy ilyen birtokra jöttem, ahol megtaláltam a fiamat és mint később kiderült, az unokám is itt van. Igen, unoka. Öreg vagyok, de nem külsőre, elvégre könyörgöm... én egy angyal vagyok. A fiam félig az, az unokám meg... hát szép kis keverék lény. De attól még ugyanúgy szeretem őket. A feleségem, Lisa már rég meghalt, a lányomról semmit nem tudok az égvilágon, hogy merre lehet, de tudom, hogy életben van. A fiam ugyanezen a birtokon tartózkodik a feleségével és a két gyerekükkel, ugyanis nekem egyszerre nem egy, hanem két unokám született, Damien és Jessica. Tündéri gyerkőcök, nagyon hasonlítanak a szüleikre, csak éppen egymásra nem. Pont őket mentem meglátogatni. Ahogy haladtam a hosszan elnyúló folyosón, elgondolkodva a földet pásztáztam. Hirtelen belém jött valaki és felmordult, amikor a vállunk egymásnak ütközött.

- B-bocsánat... - egyből elkezdtem volna a szokásos szöveget, hogy "sajnálom, az én hibám, nem figyeltem oda", de már félbe is szakított.

- Nem kell a sablonszöveg. - morogta, majd egy pillantásra sem méltatva tovább ment. Az arcát nem tudtam megnézni, hogy megjegyezzem a kis köcsögöt... Csak a rikítóan vörös haját, ami számomra így is elég ismertetőjel.

"Megvagy, te bunkó fasz..." - sóhajtottam egy nagyot, majd újra elindultam. Ahhh, miért van ilyen messze a fiam szobája, miközben ugyanabban a kastélyban lakunk?

Lassan elértem a szobájukhoz, bekopogtam, majd beléptem mosolyogva.

- Heyho~ - köszöntem vidáman. A fiam rám nézett ezüst szürke szemeivel. A szemei pont olyanok, mint az anyjáé...

- Apa! - elmosolyodott, majd már sietett is oda hozzám. Megölelt mosolyogva. Jesszus, hogy mekkorára nőtt ez a srác... Eltörpülök mellette, pedig 180 centi magas vagyok, bár ő 2 centi híján két méter magas. Csak tudnám honnan örökölte ezt...?

- Sziasztok. Hogy vagytok? - lassan elengedtem, majd odanéztem a feleségére. Férfi szemmel elég csábító albínó nő. Nem csodálom, hogy a fiam belé esett. A nő elmosolyodott, miközben éppen Jessicát dédelgette a kezében.

- Szia Raziel. Köszönjük, jól vagyunk. És te?

- Koromhoz képest jól vagyok. - a fiam körbejárt, majd vigyorogva közölte, hogy nincs is rajtam korom. Adtam neki egy kisebb tockost. Vannak furcsa szokásai, amik néha elég szórakoztatóak, de néha meg már idegesítőek. Mondanám, hogy értelmi fogyatékos, de nem az, hiába viselkedik úgy. Nagyon értelmes, hiszen orvosi egyetemet végzett és a helyi kórházban dolgozik orvosként.

Odaléptem, hogy megnézzem Jessicát. Felnyitotta nagy szemeit és rám pislogott. Elmosolyodtam szélesen és belesimítottam a kis fekete hajcsomóba, ami a feje tetején volt.

- Szia Jess. - felmosolygott rám. - Én vagyok a te nagyapád, Raziel. - adtam egy puszit a fejére, mire elkezdett gügyögni. Felcsillantak a szemeim. - Istenem, mindjárt megzabálom! - Sayumi (a fiam felesége) felkuncogott.

- Szeretnéd a karjaidba venni?

- Majd talán kicsit később. - ráztam meg a fejem. - Nos, az angyalka megvolt. Merre van a kis ördögfióka?

- A kiságyban. - mutatott Kaito a szobából nyíló ajtóra, ami a gyerekszobának volt kialakítva. Bementem, majd sunyulva benéztem a gyerekágyba, hogy Damien alszik-e. Nem aludt. Amint meglátott, ugyanazt kezdte el csinálni, mint Jessica.

- Sziaaa~ - kivettem a kiságyból és felvettem. Neki is adtam egy puszit a homlokára, majd visszamentem vele együtt a fiamékhoz.

- Jól festetek együtt. - kuncogott a menyem.

- Bizony, bizony. - helyeselt a fiam, majd előkapta a telefonját és lefotózott minket.

- Héééé! Töröld ki a képet.

- Nem, nem. Újdonsült rajongó apuka vagyok, kötelező a gyerekeim minden pillanatáról képet készítenem. - fancsali képet vágtam.

- Na de rólam is? - felnéz a telefonja mögül.

- Először is. Ne vágj ilyen arcot, rosszul mutat a képen. Másodszor. Te is a család tagja vagy, nem? Harmadjára. Sajnos a gyerekeink gyorsan fel fognak nőni...

- Így igaz... Szóval Raziel, mosolyogj kicsit. - biztatott Sayu, mire villantottam egy száz wattos angyali mosolyt.

- Így kell ezt, apa! - elkezdett egyszerre vagy 30 képet csinálni. Így telt a délután, mire beesteledett, a gyerekeket meg kellett fürdetni, én meg már kezdtem fáradni. Miközben a fiam fotózott minket, egyszer elkezdte énekelni Lady Gaga Paparazzi című számát, mire nagyot nevettünk Sayumival.

- Na jól van, én megyek is vissza a szobámba.

- Máris mész, apu?

- Maradj még egy kicsit Raziel.

- Nem, nem. Mennem kell. Még vacsizni is akarok, meg fürdeni. - mindenki csalódottan nézett, még a gyerekek is. - Bocsánat...

- Hát jól van, akkor menj nyugodtan. - mosolygott Sayu. Biccentettem kicsit, majd elindultam a konyha felé. A tervek szerint haladtam: Vacsi, fürdés, majd fellőtték a pizsit és irány az ágy.