Red-haired Devil [Felfüggesztve, 8 Publikált Fejezet]

6. fejezet

A kuncogás egyre hangosabb lett, majd hirtelen abbamaradt. Néztem egy nagyot, majd a hátam mögül hallottam a hangot. Megpördültem a tengelyem körül és tényleg egy nő volt ott! Ugye milyen döbbenet a fura hangok után?! Egy nőőő! Elég... csábosan ült a konyhaasztalon keresztbe tett lábakkal. Rövid, vörös ruhát viselt, ami láttatni engedte vékony, hosszú combjait. Ha nem tanultam meg volna viselkedni, biztos hogy füttyentettem volna egy nagyot a látványra. Fentebb vándorolt a tekintetem. Karcsú volt, ha jól láttam, akkor homokóra alakú a nő. Még egy kicsit fentebb vándorolt a tekintetem. Hm... szép, nagy tüdő. Még fentebb és megfigyeltem az arcát. Íves, széles mosolyba húzódó telt ajkak, szinte szimmetrikus arc, és gyönyörű vörös szemek. A haja is tűzvörös volt és majdnem a derekáig ért. Ha farkas lettem volna, vonyítottam volna egy olyan "Hú, micsoda csaj!" stílusban. Kinyitotta vörösre rúzsozott ajkait.

- Szia szépfiú. Mi a neved? - kérdezte kicsit előredőlve, így egy kis belátást adva, hogy mi van a ruha alatt. Nincs rajta melltartó! Jézusom, én itt fogok vérveszteségben meghalni... - Hé, a szemem itt van fent. - felemelte a fejem az államtól fogva. - De úgy látom tetszik a látvány. - elvigyorodott és egy pontot bámult az arcomon. Nem tudtam mit néz ennyire, majd rájöttem. Eleredt az orrom vére. Oh, basszus! Gyors elővettem egy zsepit és megtöröltem az orrom.

- B-bocsánat... A... nevem Raziel. És neked?

- Naomi Sohma a nevem. - mosolygott rám, majd leugrott az asztalról, de megállt a levegőben lebegve. Elkezdett megkerülni engem ugyanígy, majd hátulról a nyakamhoz hajolt. - Mondd csak... megengeded, hogy igyak belőled? - gyorsan a nyakamhoz kaptam, majd arrébb ugrottam tőle.

- M-mi? Te vámpír vagy?

- Te meg angyal. Az angyaloknak állítólag isteni a vére. - kicsit idegesebben néztem rá. Odalebegett elém, majd kérlelőn nézett fel rám. Khm... a... felkarjaival kicsit összébb nyomta melleit. Oh my gosh... - Kérleeeek. Tudom, önzőség ilyen hirtelen, ismeretlenül ilyet kérni, de régóta nem ittam vért. - belenéztem nagy vörös szemeibe. Olyan aranyosan nézett rám... Végül sóhajtottam és feladtam.

- Legyen... - nem szívesen csináltam, de valamiért át tudtam érezni egy olyan vámpír helyzetét, aki talán hetek óta nem ivott vért.

- Kösziii! - már oda is hajolt a nyakamhoz.

Megborzongtam, amikor meleg leheletét éreztem. Hirtelen harapott meg, ami először nem fájt, majd nyakamba nyilalt a fájdalom és felnyögtem. Éreztem, ahogy vadul elkezdte inni a véremet. Eltartott... olyan egy percig a vércsapolás, de nekem hosszú hosszú perceknek tűntek... Végül elhajolt a nyakamtól és megtörölte véres száját. Újdonság rólam: arany színű a vérem. Kicsit furcsa volt látni a kezén és vörös rúzzsal kikent ajkain. Oh, anyám... az normális, hogy ettől simán felállna? Figyelt engem vörös szemeivel, majd közelebb hajolt hozzám.

- Mi lenne, ha elmennénk randizni, Raziel? - ujját lentről felfelè végigfuttatta a mellkasomon. Ledöbbentem a kérdésen. Ivászat után randi meghívás? Kezdett fura lenni a helyzet... Naaaaaagyon fura... Agyaltam még egy kicsit, majd eszembe jutott a fiam ma reggeli beszólása, hogy be kéne csajoznom. Végül is... itt egy húsvér nő, aki valószínűleg szingli is, ráadásképp eszméletlenül jól néz ki... Bebuzulni nem szívesen akarok... Úgyhogy...

- R-rendben... Miért is ne...? - elmosolyodott.

- Holnap este nyolc megfelel nekem. És neked?

- P-persze, megfelel. Hol találkozzunk?

- Hm... a kertben. Az egyik padnál foglak várni téged.

- Jól van, ott leszek... Várj... Öhm... - nem tudtam hogyan fogalmazzam meg, hogy hova vigyem. Elmosolyodott szeliden.

- Szeretem a mozit. - nyomott egy puszit az arcomra. Zavarba jöttem és elpillantottam kicsit. Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy Naomi eltűnt. Mindenesetre... kaptam egy randi meghívást. Elmondanám valakinek... de nem akarom Kai orrára kötni, Jokert meg biztos nem érdekelné, csak beszólna miatta. Igaz, visszaszólnék neki, hogy nekem legalább esélyes valaki, nem úgy, mint neki, de most keveredjek vitába vele? Köszikeeeeee, de nem. Na... ezért szívás gyerekek (és nem gyerekek), ha az ismertségi köröd olyan, hogy egy kezeden meg tudod számolni. Sóhajtottam egy nagyot, majd a nyakamhoz érintettem a kezemet és begyógyítottam a két kis pontot. Nyújtóztam egy nagyot. Délután van. Kimenjek a hóba? Áhh... délutáni alvás, mert az is kell! Teljesen feldobódtam a gondolattal, majd úgy kezdtem el szökellni a szobám irányába, mint egy kis gazella. Elvégre olyan cuki kis Bambi lábaim vannak. Olyan kecsesek. Olyan szőőőőrösek! Na jó, nem... igazából még csak pelyhedzeni sem pelyhedzik a lábam, se semmim a hajon (a jóval lentebbi részen, olyan közép tájékon, if you know what I mean) és az arcon lassan megjelenő dzsumbujon kívül, de nem is baj. Na, de... ott tartottunk, hogy alvás. Igen, igen meg is van. Bementem a szobámba, levetkőztem pólóra és alsóra, majd bedőltem az ágyamba. Mit is kell ilyenkor mondani? Ja, megvan! Jóccakát!