Red-haired Devil [Felfüggesztve, 8 Publikált Fejezet]

3. fejezet

A végére már türelmetlenül kopogtam körmeimmel az asztalon.

- A nevedet azért megtudhatnám? - kérdezte hátra sem nézve.

- Raziel. Na és neked?

- Csak Joker.

- Örvendek Csak Joker. - vigyorogtam.

- Milyen kis humorherold valaki...

- Jó kedvem van. - nyújtóztam egy nagyot, miközben ásítottam is, majd megéreztem az illatát a reggelinek. Ismerős illata volt. Nem sokkal később Joker egy tányér tamagoyakit nyomott az orrom elé.

- Jó étvágyat. - meglepetten pislogtam a tamagoyakira, majd Jokerre. Honnan tudta, hogy ez az egyik kedvencem? Mindegy is, biztos csak véletlen. Evőeszközt ragadtam és hozzáláttam. Már az első falatnál olyan volt, mintha valami ízbomba robbanna a számban. Egy szót tudtam csak kinyögni.

- Azta kurva... - Joker hátrafordult.

- Anyukád nem mondta még soha, hogy ne beszélj csúnyán?

- Ugye tudod, hogy egy angyalnak nincsen se anyja se apja? - válaszoltam, majd bekaptam még egy falatot.

- Akkor ezalatt a sok-sok évezred alatt nem tanultad meg, hogy nem szabad káromkodni?

- Már az ősmagyarok is bazdmegoltak. - elfintorodott.

- Ők se lehettek valami kulturált nép...

- Viszonylag kulturáltak voltak... miután megkeresztelkedtek. - jó reggelt, üdvözlöm önöket Raziel történelem óráján. A mai tananyag az ősmagyarok.

Ezek után csendben voltunk. Én bámultam kifelé, miközben eszegettem a reggelimet. Oldalról láttam, hogy Joker is leül velem szemben és hozzálát a tamagoyakihoz, majd engem kezd el bámulni. Odakaptam a fejem.

- Mi az? - kérdeztem kicsit irritált hangon.

- Te amúgy milyen lény vagy? - félredöntöttem a fejét.

- Angyal. Te?

- Démon. - a szemöldököm a homlokom közepére szökött. - Furcsálltam is, hogy nem égettél meg, amikor belém jöttél. - nem én mentem bele!

- Elrejtettem az angyali energiáim, ilyenkor ártalmatlan vagyok a démonok számára. - a démonoknak égető érzés, ha egy angyal hozzájuk ér.

- Értem. - milyen szótlan. Hogy megtörjem a pillanatnyi csendet, elkezdtem neki valami baromságról beszélni. Amikor elege lett belőlem, hirtelen betömte a számat egy falattal a reggelijéből. - Bolond lyukból bolond szél fúj. A lyukat meg be kell tömni. - megrágtam a kaját, majd lenyeltem.

- Ez elég kétértelmű volt. - olyan pofát vágott, hogy leírni nem tudtam volna...

- Gusztustalan vagy.

- Csak egészségesen piszkos a fantáziám. Nincs ezzel semmi gond. - ember, ha ennyire prűd vagy, menj el papnak és élj cölibátusban. Hogy lehet ez egy DÉMON? Elnézett ő is az ablak irányába.

- Mi ennyire érdekes kint amúgy? - ő is az ablakot figyelte.

- A havas táj. Mostanság ritkán látni ilyet bizonyos okok miatt, amit kb. mindenki tud, ezért annyira érdekes a nagy fehérség. - mondtam elmerengve. - Nem megyünk ki?

- Minek? - kérdőn nézett rám.

- Hm... esetleg hógolyózni? - vetettem fel az ötletet. Mert miért is ne, menjünk vissza gyerekbe.

- Hógolyózni? Hóembert esetleg nem akarsz építeni? - mondta gúnyos hangon, amivel próbáltam nem foglalkozni.

- De, remek ötlet! - felpattantam a székről. - Menjünk is! - elindultam, közben felhúztam Jokert a székről.

- Várj, várj, a kajám! - próbált visszamászni a székre, de nem engedtem. Odamentem az ablakhoz és kinyitottam. - Ácsi, mire készülsz?! - nem mondtam semmit, csak felkaptam lazán Jokert a hátamra, nekilendültem, majd felpattantam a párkányra, onnan pedig kiugrottam a nem éppen alacsonyan lévő ablakból. Joker a fülembe ordított. - Te őrült balfasz! - ahh, igen, még ilyen szép szavakat! Please!

Puhán értem földet a hóban, majd hátranéztem a fiúra, aki majdnem fojtogatott a szorítástól. Még a szemeit is összeszorította ijedtségében.

- Lent vagyunk. - azonnal leszállt, majd kaptam az arcomba egy nagy adag havat.

- Barom! - idegesen nézett rám.

- Ugyan, nem lett semmi bajod és szépen földet értünk. - felnéztem rá, mert egy kicsit magasabb volt nálam. Csettintett és megjelent rajta egy kabát, miközben én a hidegben lazán ott álltam pólóban, melegítőnadrágban és mezítláb. Mindig mezítláb vagyok.

- Úristen, öltözz fel... Rád nézek és jégcsappá fagyok... - szörnyülködött morcosan.

- Hm... nem. Nekem ez így jó. - kitártam a karjaimat, majd hátradőltem a hideg hóba.

- Így meg kapni fogsz egy szép tüdőgyulladást!

- Idáig még nem lett semmi bajom ettől. - nekem MINDENRE van indokom. Velem nem tudnak vitatkozni.

- Persze... Remélem lefagy mindened. - nem foglalkoztam vele, hanem elkezdtem hóangyalt csinálni.

Gyerekkorom nem volt, így most élem ki magam az ilyenekkel. Lehunytam a szemeim, majd melegséget éreztem a fejemnél. Kinyitottam szemeim és Joker hajolt fölém, majd az arcomba nyomott még egy adag havat. Felültem és elkezdtem köpködni az olvadt havat a számból, mikor éreztem, hogy kihúzza hátul a nadrágot és még oda is kerül hó, ahova alap esetben nem kéne, hogy menjen... Felordítok és gyors felkelek, megpróbálom a havat kirázni a nadrágból.

- Anyád hogy van, bazdmeg?! - végül sikerült mindent kiráznom és ott álltam előtte kissé dideregve. Fújtattam egyet, majd hátat fordítottam neki. Rossz ötlet volt... Egyből kaptam a havat a pólóm alá. - EZ GECI HIDEG! - kiráztam onnan is mindent, majd nekiugrottam Jokernek és hátraestünk.

Elkezdtem vele kicsit bunyózni, majd megfürdettem kicsit a hóban. Hát... nem én nyertem. A végén kifáradva ültünk egymásnak háttal és most már én is magamra varázsoltam egy melegebb cuccot. Lehet, hogy nem fázok meg a hidegtől, de rohadtul megérzem a lábfejemtől felfelé... Figyeltem a lábaimat és a vörös ujjaimat, majd két vastag zoknit és cipőt teremtettem rájuk. Kicsit kirázott a hideg.

- Na mi van, most már fázol? - kérdezte Joker kicsit gúnyosan

- Ja... Menjünk be...

- A hóemberrel mi lesz?

- Holnap is van nap. - felkeltem a földről. Szipogtam kicsit, majd megtöröltem az orromat.

- Te most sírsz? - kérdezte Joker, miközben ő is felkelt. - Nézd, tudom, hogy vesztesnek lenni szar érzés, de ezt is el kell fogadni.

- Kapd be a faszom, nem sírok! - tényleg nem sírtam.

- Nincsenek efféle hajlamaim, úgyhogy kihagyom. - elindultunk befelé.