Red-haired Devil [Felfüggesztve, 8 Publikált Fejezet]

2. fejezet

Másnap reggel kivonszoltam magam a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Egy elég megnyúzott arc nézett vissza rám. Mogyoróbarna szemeim körül sötét karikák foglalták el méltó helyüket, fehér arcom most még sápadtabb volt, mint szokott lenni, fekete, lapockáig érő hajamat egy oroszlánysörényhez tudtam volna hasonlítani. Nehezen kifésültem, majd elkezdtem nézegetni a tükörképét és játszadozni az egyik hajtincsemmel. 

"Ezt is le kéne vágnom..." - így is tettem. 

Ollót ragadtam rögtön, majd elkezdtem levágni tincsenként a hajamat. A sok fekete haj a mosdókagylóban landolt, amit kicsit sajnálkozva néztem. Tovább folytattam, amíg le nem vágtam kicsit pasisabbra. Hátulról mindig nőnek néznek a hajam miatt... De hogy miért, amikor nem is olyan az alkatom... Nem értem... Azt hiszem soha nem fogom megérteni az embereket. Végül elértem egy se nem túl rövid, se nem túl hosszú hajstílust. Tépettre vágtam, ami nem is állt olyan rosszul. Beletúrtam újdonsült hajamba, majd eltüntettem a levágott tincseket és azok maradékait. Készen álltam a mai napra. Nyújtóztam kicsit a tükör előtt, majd kicsit megszeppenten néztem bele újra. Kilátszanak a bordáim... Ez normális? Ennem kellene már valamit. Felvettem egy nagy pólót, amibe kétszer belefértem volna, majd elindultam a konyha felé, hogy valami élelmet szerezzek. Fél vállamról a póló le is csúszott és folyamatosan vissza kellett igazgatnom. Igen, nem vagyok egy izmos alkat, de én nem is a fizikai erőre koncentrálok, hanem a mentálisra. Varázslatok, gyógyítás, nekromancia... amivel kicsit veszélyes játszani. Felesleges ezen meglepődni. Ezen az egész birtokon is felesleges meglepődni. Jegyezzétek meg: itt BÁRMI megtörténhet. Hirtelen apokalipszis, valaki meghal, majd visszatér, új képességeket szerez... Az utolsó hasonlít az online játékokra, mint pl. a LoL vagy az Aion (lehet, hogy az idők kezdete óta létezem, de haladok a korral). Azokban is szinteket lépsz, új képességeket szerzel, harcolsz csapatban vagy egyedül... Nos, olyan dolgok itt is bármikor megtörténhetnek. Érdekes, ugye? Pedig ugyanabban az emberi világban élünk, ahol jelenleg is 3 dimenziós formában mozgunk, élünk és lélegzünk. Mindig szokták mondani... Az élet egy szar játèk, de a grafikája odabasz. Ezt én is tudom igazolni. De elég is a fecsegésből, a többit később folyamatosan elmondom.

Bementem hát a konyhába. Ezen a birtokon egy közös konyha van, egy hatalmas bálterem, zeneterem és még sok más, ami még a luxust adja meg a számodra. Például van beltéri medence! Na az valami haláli. Szóval... a konyhában elkezdtem összeütni valami kaját magamnak, amikor is valami harapásfélét hallottam a hátam mögött. Rögtön ijedten hátrafordultam a spatulával a kezemben!

- Ki vagy?! - egy srác ült az ablakban egy almát eszegetve. Vörös haj... Ez az a srác tegnapról, aki belém jött. Elég rideg arckifejezése volt. Rám emelte arany színű szemeit és úgy mért végig.

- Hát nagyon megijedtem egy kinyúlt pólós, szürke melegítőnadrágos és egy spatulát a kezében fogó kisfiútól... - egy ér kiduzzadt a homlokomon.

- Még hogy kisfiú... Idősebb vagyok nálad. - ch... még hogy én kisfiú! Hánynak néz ez, 14-nek? Ugyan már! Kaito is igazolhatja, hogy legalább 20-nak kinézek. És igen, a kinézetemre vagyok a legérzékenyebb, hogy hány évesnek néznek.

- Nekem mást mond a megjelenésed.

- Nekem is mond valamit a megjelenésed. Azt, hogy bunkó vagy. - hozzávágtam a kezemben lévő tárgyat, mire egyszerűen csak elhajolt előle.

- Lányosan dobsz. - beleharapott az almába. Oh, hogy akadna a torkán...

- Te meg bunkó vagy. - most komolyan ilyen kis apróságon veszekedünk? Kicsit lehetne több eszem is idősebb létemre. Ha idáig az angyalokat bölcsnek tartottátok... akkor dobjátok ki a tizedikről ezt a teóriát és csak egyet jegyezzetek meg: Az angyalok mind nem normálisak. Fogtam a fejem.

- Hé, nem ég valami? - hívta fel a figyelmem a vörös hajú a szenes szagra. Felkaptam a fejemet, majd odarohantam a tűzhelyhez.

- A rántottám!

- Hát annak a kajának már annyi. - egy dolgot nem tudtam megtanulni az életemben: az pedig a főzés. Soha nem volt gondom ilyenekre, így nem is tanultam meg, de ideje lenne elkezdenem... Sajnálkozva néztem az elszenesedett ételt, ami nemrég még ízletes rántottának indult, de nem lett más belőle, mint egy túlpirított, száraz kukatöltelék. A srác leszállt az ablakból, ahol eddig ült, majd csípőjével arrébb tessékelt engem kicsit sem finoman. - Engedj oda, majd én csinálok kaját.

- He?

- Én is éhes vagyok és te is. Nem leszek geci és megcsinálom neked is. - jaj, rágjam le az arcodat, de cuki vagy... Inkább csendben leültem a konyhaasztalhoz félig pizsiben és vártam a kaját, amit EZ csinál nekem.