Red-haired Devil [Felfüggesztve, 8 Publikált Fejezet]

4. fejezet

Bent még egyszer nekiugrottunk egymásnak, bár ott a folyosón fájdalmasabb volt a kemény padló és a folyosón lévő pár bútor miatt, ami a falnál volt egy-két helyen elszórva.

- Oké, oké, elég, ezt majd kint! - Joker elkapta a kezeim és összefogva feltartotta. - Elég, rendben? - sóhajtottam kicsit, majd abbahagytam és leszálltam róla. Joker mögém nézett és eléggé sokkolt fejet vágott. Azt hittem szellemet lát, majd a hátam mögé néztem. Ott tornyosult előttem drágalátos két méteresre nőtt fiam és én is olyan fejet vágtam, mintha szellemet látnék. Nem félek tőlük, de Kai így elég ijesztőnek tűnt...

- Apa, te meg mit csinálsz? - kérdezte nyugis hangon. Úgy van, ijeszd meg ezzel még jobban szegény apádat és okozz neki szívrohamot azzal, hogy mi a szart csináltál, amikor semmi nem volt.

- Öhm... gyakorlom a birkózást? - kérdeztem kicsit bizonytalanul.

- Úgy, hogy közben szarrá veritek egymást Jokerrel? - ja, hogy ő ismeri a vörikét. Felálltam és szembe fordultam vele. Csupán 20 centi volt a magasságkülönbség, de mégis úgy néztem rá, hogy majd kitört a nyakam.

- Na azért az nem úgy volt. Tudod, kint voltunk és ott kezdtünk el "játszani", majd itt folytattuk és... - felemelte a kezét, amivel belém fojtotta a szót.

- Várj, kivitt téged? Mármint ki? A hóba és hidegbe?

- Ez sem teljesen igaz. Konkrétan én rángattam ki.

- Az a barom kiugrott velem az ablakon keresztül! - mondta Joker idegesen és mellém lépett. Kaptam a fiamtól egy szúrós pillantást, majd nyugodt, szürke szemeivel visszanézett Jokerre.

- Legalább mindketten kimozdultatok a szobáitokból. Egész nap bent punnyadni... nem jó dolog. - összefontam karjaimat.

- Mondja ezt az antiszociális kolosszus. - nyelvet öltöttem rá, mire elkapta a nyelvem és kicsit kihúzta. Au!

- Én a családom miatt vagyok bent a házban, neked viszont nincs gyereked, csak én, mert Bella már nincs, de hozzám is ritkán járkálsz át. Be kellene csajoznod... És neked is Joker. - az említett személy kicsit pökhendin felemelete a fejét, mint egy sznob. Gyűlölöm a sznobokat... Azt hiszik, hogy ők a feljebbvalók.

- Te ne mondd meg nekem, hogy mit tegyek. - válaszolta, amire én rákontráztam, miután elengedte a nyelvem.

- És nekem se. Nekem jó a szobámban a gép előtt és a könyvek társaságában. - most jött a "na akkor ki az antiszociális?" nézés mindkettejük részéről. Köszi neked is Joker... Én is imádlak. Kaito elkezdett turkálni a zsebében, majd előhúzott egy kis papírt.

- Alig van valami a házban és a hűtőben. Menjetek el mindketten és vásároljatok be a listán lévő dolgokból, hogy ne haljanak éhen a birtoklakók. Értve vagyok? És semmi utálkozás. - megvillant egyetlen fiam szeme, mire én összerezzentem, Joker meg csak fapofával nézett fel rá.

- Nekem nyolc... - válaszolta a vöröske, majd elindult kifelé. Kai nyomott pénzt a kezembe, amit zsebre tettem, majd elsiettem Joker után.

- Hé, várj meg! - rohantam utána, majd végül a kertben utol értem. Kicsit kifújtam magam. - Mondd, ugye nem akarsz gyalogolni?

- Van jobb ötleted? - hátrafordult.

- Igen. Repüljünk, majd a városban szálljunk le egy olyan helyen, ahol nehezen vesznek észre. Hacsak nem félsz a magasban...

- Nem félek. Na, angyalkám, akkor ereszd ki a szárnyaid és húzzunk. Van még egy kis dolgom ezen kívül. - nagyot sóhajtottam és kiegyenesedtem. A szárnyaim, amiket mindig rejtegetni szoktam most elkezdtek kinőni a lapockáimból. Lehullott pár toll a hóba. Mikor már ott áltam a körülbelül két-három méteres szárnyaimmal, Jokerre néztem, aki viszont kerek szemekkel nézett rám. - Wow... Várj, nem fogsz így megégetni?

- Nem hiszem. - a vállára tettem a kezem, de semmi nem történt. - Remek. - megmozgattam szárnyaimat, majd elemelkedtem kicsit a földtől. Felkaptam Jokert a hónaljától fogva, majd lassan felszálltam.

- Ha elejtesz, kacsasültet csinálok belőled...

- Megegyeztünk. - azért ennyire nem vagyok szerencsétlen... És most tekintsünk el a reggeli tojásrántottás bakitól.

Felszálltam és a magasba emelkedtem, a szárnyaim szinte szélvihart kavartak. Jokert erősen tartottam, majd elindultunk. Menet közben elkezdtem énekelni az I believe I can fly-t.

- Ne csak higgyed, hanem csináld is! - kaptam az erős kritikát a számra, mire majdnem úgy csináltam, mintha leejteném a fiút. - Eszednél vagy?!

- Hupsz, megcsúszott a kezem! Bocsi! - utána már megtartottam, csak hogy ne süssön meg besamel mártással és főtt rizzsel körítve.