{3.} Barátok

1.4K 83 1
                                    

Reggel pontban fél hétkor felkeltem a világ legutálatosabb tárgyára: az ébresztőórára. Miután fogat mostam és megfésülködtem felkaptam magamra egy egyszerű, hosszúujjú fehér felsőt, rá a fekete bőrdzsekimet, egy fekete leggingset amire egy kockás inget kötöttem majd lábamra kaptam a fekete Timbi bakkancsomat és lementem reggelizni. Apa már elment dolgozni, mivel felvették (exrendőrként) a Sheriff hivatalba. Valami Stilinski a főnöke. Az ajtóba kikészített táskámat vállamra véve kiléptem az ajtón és mélyen beszívtam a természet illatát. Hirtelen Derek jutott eszembe és a rozoga ház. Elakartam menni hozzá, de az azt jelentette volna, hogy lógok a sulibol, hiszen Derek néz ki minimum 27-nek. De ezt nem tehettem meg. Inkább elindultam a suliba. Mikor beértem egy nagy kőtábla állt az iskola elő arra írva "Beacon Hills High School". Jól nézett ki. Mikor elhaladtam mellette észrevettem valamit az oldalán. Egy kör alakú bigyuszkát. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet az, de tetszett. Végigsimítottam a kezemmel, mire libabőrös lettem. Inkább hagytam és elindultam a bejárat felé, de a szemem sarkából észrevettem, ahogyan két fiú bámul. Biztos furcsállták, hogy miért simogatok egy kőlapot. Beléptem a kétszárnyú ajtón és a szekrényemhez siettem. Beleraktam nehéz táskámból minden könyvet kivéve ami kell a következő órára, majd a táskámat is beraktam. Bezártam a szekrényem, majd megláttam egy lányt éppen ugyanolyan matekkönyvvel a kezében, mint amilyen nekem van.
Valószínűleg az én csoportomban van. Gondoltam, így odamentem hozzá.
- Bocsi. - szólítottam meg mire felém fordult. A lánynak eperszőke haja volt és ragyogó zöld szeme, telt ajka és tökéletes stílusa és alakja. - Láttam, hogy ugyanolyan matekkönyved van mint nekem, - lengettem meg egy kicsit az említett tárgyat ügyetlenül. - és gondoltam lehet, hogy egy csoportba járunk.
A lány zavarodva nézett rám, majd a matekkönyvre majd vissza.
- Emelt matekos vagy? - kérdezte meglepetten.
- Ömmm... Ja. - mondtam és kisímítottam hajam a szememből. A lány végigpásztázott szemeivel, majd elismerően bólintott.
- Lydia Martin. - nyújtotta kezét.
- Stella Brooklynne, de csak Stell - mosolyogtam majd kezet fogtam vele.
-Gyere megmutatom, hova kell menni. - ajánlotta fel és bementünk a terembe. A matek óra eléggé unalmasan telt, hiszen hamar megértettem, hogy miről magyarázott a tanár. Mikor kicsengettek Lydia karjával enyémbe kapaszkodott és így mentünk végig a folyosón, mint két legjobb barátnő. Hát ok. Mikor kiértünk az udvarra Lydiára pillantottam, aki szemével keresett helyet. Mikor megtalálta elmosolyodott és elindult, olyan sebességgel, hogy majdnem elestem. Egy asztalhoz értünk, ahol fiúk és lányok ültek, velem egykorúak.
- Sziasztok! - szólalt meg Lydia. - Ő itt a barátnőm, Stella, vagyis.. - pillantott rám egy félmosoly kíséretében - Stell.
- Hali! - intettem bénán a kíváncsian figyelő csoportnak.
- Bemutatkozni luxus - forgatta Lydia a csemét.
Először egy magas enyhén göndör hajú, egyenetlen állú srác állt fel, bal karján két csíkkal, gondoltam tetkó.
- Scott. - mosolygott majd kezet fogtunk.
Ezután a mellette ülő fiú állt fel, körülbelül két évvel lehetett nálam fiatalabb.
- Liam. - mosolygott ő is majd vele is kezet ráztam.
- Kira. - mosolygott rám ő is ( itt mindenki ilyen fullhepi??) majd megölelt, miközben a szél fekete haját arcomba fújta.
Egy rövidebb hajú lány állt most fel, elengedve barátja kezét, amit eddig összekulcsolva fogott.
- Malia. Szia. - mosolygott majd ő is megölelt. Utána a barátja állt fel, nem sokkal volt magasabb mint én, mélybarna szemei voltak és gödröcskéi.
- Stiles, mizu van újonc? - röhögött, majd megölelt ő is.
- Semmi, egyébként nem nevezném magam újoncnak, felfedeztem például, hogy ebben a városban nincsen McDonald's! - mondtam felháborodottan (persze csak viccből). -  Így min fogok élni?? - dramatizáltam, mire mindenki elkezdett nevetni. Leültem a pad tetejére és elővettem a szendvicsemet és egy fekete flakont.
- Nem tűnsz te olyan lánynak, aki sokat eszik. - jegyezte meg Kira végigpillantva alakomon.
- Hát igen, tudom az alakom elég vékony. Akármennyit eszek nem hízok. - a lányoknak felcsillant a szeme. - De nehogy azt higgyétek, hogy ez olyan jó. Nehéz ruhát találni és kicsúfolnak. Nem egy leányálom higgyétek el nekem. - mondtam majd belekortyoltam fekete flakonomba és elhúztam a számat a kesernyés íz után.
- Abban meg mivan? - szólalt meg végre Scott.
- Kapucsínó. - válaszoltam, majd egyet kacsintva hozzátettem - Egy kis Bacardi-val.
- Jézusom! - húzta el a száját Liam.
- Mi az? - kérdeztem.
- Ennyi idősen iszol? Mi lesz így veled? - szörnyűlködött. Lehajtottam a fejem tanulmányozva a flakon száját. Mikor felpillantottam kíváncsi szempárokkal találtam szemben magam.
- Csak az elmúlt 2 hónapban kezdtem. Elég húzós volt. - erőtlenül felnevettem, hiszen az "elég húzós" kicsit gyenge megfogalmazása volt annak az időszaknak. - Csak egy mini üveggel iszok, azt is a kávémba keverem, amelyet beosztok egész napra, így nem leszek részeg. Emelett rendszeresen futok és edzek. - mosolyogtam.
- Értem. - mosolygott Liam, majd a mosolya lelankadt. - Mi történt?
- Hát erről nem nagyon szeretnék beszélni, bocs. - mondtam fejemet lehajtva. Kínos csönd telepedett ránk, majd Scott törte ezt meg.
- Lyukas óránk van Stiles-al, elmegyünk Derekhez. Majd jövünk.
Felkaptam a fejemet a bűvös szó hallatán és a két pakoló fiúra néztem.
- Derek? - kérdeztem, mire bólintottak
- Hale. Itt lakik az er- kezdte Stiles, de közbe vágtam, megkímélve, hogy felesleges információval lásson el.
- Tudom.
- Tudod? - kérdezték egyszerre.
- Hát éppen futottam és odatévedtem. Megragadott a ház külseje. Ott volt ő is. Elmesélte, hogy a családjáé volt a ház, és nagyvonalakban, hogy leégett. - ecseteltem.
- Elmondta mi történt? Neked? Úgy, hogy két perce ismert? - Nézett rám Stiles csodálkozva.
- Igen miért? Mivan? - kapkodtam a fejem értetlenül.
- Semmii...- kezdte Scott - csak Derek nem egy olyan "megosztom a múltamat egy idegennel" típus. Inkább az ilyen magába zárkózó, minden érzelmet elfojtó típus. Csak furcsállom ennyi.
- Hát ezt most már tényleg nem értem. - sóhajtottam, mire becsengettek. Scott és Stiles elmentek Derekhez, mi , többiek pedig vissza a suliba....

Farkasok közöttTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang