How To Be A Perfect Wolf ( Teen Wolf Fanfiction)

1. évad 1. rész

Kifele bámulok az autó ablakán. Apám vezet, én meg sajtos szendvicset eszek. Mindjárt megérkezünk Beacon Hillsbe, ahol az új lakásunk lesz. Ott fogok járni suliba. Remélem, be tudok majd illeszkedni ( és barátom is lesz). Még olyan tíz perc, szóval már nagyon izgulok. Megérkezünk a városba. Úgy tapadok az ablakra, mint egy matrica. Mindent meg akarok nézni.
Hét óra ötven van, mikor apám begurul a suli udvarára.
- Na, legyen jó napod, Emily.
- Neked is, apu.
Kiveszem a táskámat a csomagtartóból, és elindulok befelé. Mindenki megbámul. Bemegyek a huszas terembe, ahol elvileg az első órám lesz. Leülök egy üres asztalhoz, és előpakolok. A mögöttem ülő sötétbarna hajú fiú elég érdekesen bámul rám. Megpróbálok nem figyelni rá, de elkezd pisszegni.
- Héjj... Psszt... Psszt... ÚjLány... Igen, te... Te ki vagy??
- Emily.
- Hogy ki?
- E-M-I-L-Y  S-M-A-L-L-W-O-O-D.  Smallwood.
- Az jó. Ismerlek én téged?
- Nem hiszem. Chicagoból költöztem ide.
- Az jó!- tárja szét a karját a fiú.
- És te ki vagy?
- Stiles Stilinski. Szólíts Stilesnak.
- Oké, Stiles.
Stiles idiótán elmosolyodik, én meg előrefordulok. A tanár bejön ( egy negyvenes évei körüli pasas) majd rám üvölt, hogy álljak fel. Halálra váltan csúszok ki a padból, és állok rá remegő lábamra.
- Sziasztok. Emily Smallwood vagyok. Chicagoból költöztünk ide. Annyit kell tudnktok, hogy mostantól az osztálytársatok vagyok. - mondom, majd leülök.
- Hát, üdvözlet a Beacon Hillsi gimiben- mondja a tanár.
Kinyitom a füzetemet, és felírom az óracímet.
- Psszt... Psszztt!- pisszeg megint Stiles.- Szép beszéd volt
- Kösz.
A tanár ráüvölt Stilesra.
- Stilinski! Értem én, hogy Ms. Smallwood szép lány, de inkább koncentrálj az órára.
- Jól van, edző bá.
Stiles visszafordul a füzete firkálásához, és néha ránéz a tőlünk jobbra lévő padsorban ülő, sötétebb bőrű, sötét hajú srácra.

[ órák után ]

Na jó, vegyük szemügyre az itteni menzát. Lemegyek a lépcsőn, szerzek egy tálcát, telepakolom pudinggal, majd elindulok helyet keresni. Ami láthatólag sehol sincs.
- Hééj, nem ülsz ide hozzánk??- üvölt fel Stiles a hátam mögött, amitől rohadtul megijedek.
- Ööö...de.
Odaindítványoz az asztalukhoz, ahol a barnabőrű srác, egy vörös hajú lány, egy ázsiai lány,  sárga pólós másik srác meg egy szőke fiú ül. Valószínűleg fiatalabb náluk.
- Szia Emily, én Scott vagyok- mutatkozik be a barnabőrű.
- Lydia- int a vörös hajú lány.
- Danny- mondja a sárgapólós.
- Kira- mondja az ázsiai csaj.
- Liam- mondja a szöke csávó.
Szóval leülök melléjük és komótosan falni kezdem a pudingjaimat. Meg egy almát.
Egyszer csak Stiles megszólal:
- Hmmmm, Emily, te eszed ezt az igazán ínycsiklandozó illatú almát?
- Na szerinted?- integetek az almával az orra előtt.
- Éééés adsz belőle?
- Nem.
Stiles szomorúan visszahúzódik a szendvicséhez. 
Ebéd után összeszedem a cuccaimat, és elindulok haza. Lassan sétálok a tavaszias napsütésben. Remélem a költöztetők megérkeztek már. Kíváncsi vagyok az új házunkra, a szobámra, meg mindenre. Az a jó, hogy közel van a sulihoz. Valószínűleg gyalog vagy biciklibel fogok járni.
Egyszer csak hangos dudálást hallok. Stiles integet ki egy kék jeep ablakából.
- Szia Emily! Elvigyelek??
- Nem, kösz!- ordítok vissza.- tök közel lakok!!
- Oké, szia!- mondja Stiles, visszahúzódik  a jeepbe, és elindul.
Amikor hazaérek, örömmel konstatálom, hogy a költöztetők megérkeztek: a gardróbszekrényem kint áll az udvaron. Bemegyek a kapun ( még nincs kulcsom, de szerencsére nyitva van), majd a lakás ajtaján kopogok egy csomót, mire apa beenged.
- Szia, Em!- nyom egy puszit a fejemre- milyen volt az első napod?
- Tök király volt! Összeismerkedtem egy csomó emberrel.
- Na az jó. Nem nézel kicsit körül a környéken? Nekem még sok cuccot kell behordanom, és nem hiszem, hogy sok kedved van segíteni.
- Hát,igen. Azért a szobámat megnézem.
Felmegyek a szobámba. Az első benyomásaim jók, bár tele van kartondobozokkal. Sötétbarna hajamat egy kontyba fogom, berakom a fülhallgatóimat és zenét kezdek hallgatni. Lemegyek az utcára, és elindulok. Ez a környék nagyon szép, minden olyan más. Más, mint Chicagoban. Itt nincs akkora nyüzsgés. Egyszer csak valami hozzáér a vállamhoz. Én villámgyorsan megpördülök, és karate pózba vágom magam. Nem más áll mögöttem, mint Stiles.
- Te követtél?- kérdezem.
- Én ugyanezt kérdezhetném tőled.
- Mivan??
- Te itt állsz a házunk előtt, és azt állítod, hogy követtelek.
Mondja Stiles, és gyanakodva felhúzza a szemöldökét.
Ránézek a házra. Nagyon szép.
- Akkor bocsi, megyek is- mondom. Elindulok visszafelé.
- Várj!- mondja Stiles.- te ebben az utcában laksz?
- Aha, miért?
- Akkor "utcatársak" vagyunk!!- mondja Stiles, és megint a levegőbe emeli a karjait. Én csak mosolygok rá a "hát ez teljesen ketyós" mosolyommal.
- Na és, Emily, milyen volt az élet Chicagoban?
- Más mint itt. Beacon Hills nekem még egy kicsit fura.
- Hát, nekem meg biztos Chicago lenne fura.
- Jaja. Na de nekem most mennem kell. Szia Stiles!!
- Szia, Emily, további szép és kellemes szerdát. Hazakísérjelek??
- Szerintem egyedül is odatalálok.- mosolygok rá.
Felemeli a kezét, int egyet, majd bemegy a házukba.
Én is elindulok a masik irányba.
Amint hazaérek, felmegyek a szobámba. Apa már fehozta az összes cuccomat meg a bútoraimat. Jó fej.
Előveszem a töritankönyvemet meg a füzetemet, mert már most jól megpakoltak mindenkit házival. Szóval leülök tanulni.
Miután végzek, összepakolok holnapra, majd felderítőútra indulok az új lakásban. Apám épp a konyhában bütyköl valamit, ezért oda nem megyek be. Körbenézek a földszinten: mindenhol óriási, tágas szobák vannak. Még pince is van( akkora, mint a földszint egyben. ).
Nagyon tetszik ez a hely.