How To Be A Perfect Wolf ( Teen Wolf Fanfiction)

7.rész

Másnap hajnali háromkor kipattan a szemem. Valami koppanásra ébredtem fel. Felülök az ágyamban, és körbenézek. Az asztalról nem esett le semmi, a polcról se, sehonnan. Felállok, és elindulok megnézni az ablakot. Egy erős rántással elhúzom a függönyömet, és azonnal rá is döbbenek, hogy hiba volt. Egy rohadt nagy madár csapódott az ablaknak, ami most tiszta vér.
- Baszki...- suttogok, és átmegyek a szoba túloldalára. ( Eddig gondot okozott a sötétben tájékozódni, de most sokkal jobban látok.)
Visszamászok az ágyamba, de az a rohdék varjú ( vagy holló, mittudomén)
még mindig ott van az ablakon, és
1. Undorító
2. Nyomasztó
3. Árasztja a vérszagot ( ablakon keresztül is érezni lehet)
De nem vagyok én olyan kemény, hogy összetapizzak egy döglött állatot.
Csak bámulok rá messziről. Fura, de valahogy nem bírom levenni róla a szememet. Egyszer csak megmozdul. Elkezd csapkodni, és vércseppeket szór szerteszét. Többször hozzácsapódik az üveghez. A szeme furán csillog. Belebámulok: ezüstszínű.
Úristen, figyelmeztetem magamat, ez már baromira nem valószerű.
A madár kihasználva azt, hogy eltöprengtem, elkárogja magát. De nem olyan a hangja, mint egy normális varjúnak. Fémesen recseg, úgy, mint egy elcseszett robot. És ez nem is károgás, hanem inkább valami elmosódott beszédféle. Már egyre inkább kezdek félni. De valami láthatatlan erő nem hagyja,hogy távolabb menjek, vagy meneküljek, hanem konkrétan kényszerít, hogy közelebb menjek. Szerencsétlen madár ott csapkod az orrom előtt. Még mindig azon a nagyon fura és ijesztő hangon dumál. Majd a hang abbamarad, és csak tátogatja a csőrét, és egyre erőtlenebül csapkod a szárnyaival. A csőrei közül valami folyékony, ezüstös anyag kezd folyni. Olyan higanyszerű. A szám elé kapom a kezemet. Bármennyire akarok, nem tudok hátrébb lépni.
A varjú egyszer csak megmerevedik, és lezuhan. Nem hallom a puffanást a földön. Valamire fennakadt, vagy valaki ( vagy valami) elkapta.
Ki akarok nézni az ablakon, de nem megy.
Csak meghallom ugyanazt a félelmetes robothangot:
- Csőd.

Felpattan a szemem. Ránézek az órára: hat óra. Nem emlékszem, mit álmodhattam, mondjuk nem is érdekel. Felkapom a ruháimat, és elindulok reggelizni. Lebattyogok a lépcsőn, és elhúzom a függönyt a nappaliban. Elkiáltom magam:
- Apaaaaaaaaa!
Mivel nem érkezik válasz, arra következtetek, hogy hamar kellett munkába mennie.
Elsétálok a konyhába, és kinyitom a hűtőt. De sikítva csapom vissza. Egy döglött varjú van a hűtőnkben. De mi a rák?! Mi a retket keres egy varjú a hűtőnkben??
Óvatosan kinyitom újra.
Nincs ott semmi. Lehunyom a szememet, majd újra kinyitom. Semmi. Óvatosan csukom vissza a hűtőt.
Nem is tudom, valamiért elment az étvágyam.
Még még mindig sokkos állapotban megyek fel a szobámba.
Mi volt ez, bassza meg? Hogy a retekbe került oda? Felkapom a táskám, és olyan gyorsan hagyom el a házat, ahogy csak tudom. A konyhát messzire elkerülöm. Egy mázlim van: Stiles már vár. Szinte sprintelek a jó öreg kék jeep felé.
Bevágom magam az anyósülésre. Próbálok nem olyan arcot vágni, mintha most ébredtem volna egy rémálomból. De nam igazán sikerül.
- Szia! Hova a nagy sietség??- kérdezi Stiles, látván, hogy futottam.
- Sehova.- hadarom. Kifújom a levegőt, és magamra erőltetek egy vigyort.
- Akkor jó. Amúgy hogy-hogy ilyen hamar itt vagy? Általában fél nyolckor jössz. Most hét óra van.
Gyanakodva rápillantok az órára, és tényleg: annyi az idő.
- Nem tudom...- kamuzok- valamiért korábban keltem.
- Hmm, még van egy csomó időnk. Reggeliztél?- kérdezi, és vonogatni kezdi a szemöldökét.
- Csábítás level Stiles...- mondom nevetve.- Szép próbálkozás. És nem, nem reggeliztem.
- Hölgyem, engedje meg, hogy elvigyem reggelizni valahová.
- Örömmel, uram!- nevetek, és a vállára hajtom a fejemet. Ő a hajamba puszil, majd beindítja a jeepet, és elindulunk.
Egy olyan háromnegyed óra reménytelen keresgélés után Stiles leállítja a jeepet, és elkeseredetten lehajtja a fejét.
- El fogunk késni...- mondom óvatosan.
- Tudom!- mondja Stiles ingerülten.
- Hé. Van valami baj?- teszem a kezem a karjára.- figyelj, a reggelinek már annyi. Majd veszünk valami csokis redvát a büfében. De ha valami konkrét baj van, nekem elmondhatod!
- Semmi...- mondja halkan, és megfogja a kezem. Fáradtan lehunyja a szemét, és megdörzsöli őket.- Csak nem aludtam valami fényesen.
- Ha ez megnyugtat, én se...- nézek rá.- figyu, veszünk egy kávét, és elfelejtjük ezt az egészet, okés?
- okés.- mondja, és megpuszilja a kézfejem.

.........................

Két perccel becsengetés után besietünk bioszra. A tanár még nincs bent. Átmászok Theo mögött, aki éppen alszik, és nem hajlandó felkelni és beengedni a helyemre. A tanár tíz perc késéssel érkezik be, és amint a terembe lép, el is kezdi a mai tananyagot. Benyúlok a táskámba, hogy elővegyem a füzetemet. De a kezem valami puhához ér. Óvatosan megtapogatom: mintha egy madár tolla lenne. Villámgyorsan húzom ki a kezemet. Lehunyom a szememet, és kifújom a levegőt. Ökölbe szorítom a kezemet, és próbálok nem sikítani.
- Emily, minden oké?- kérdezi( legnagyobb meglepetésemre) Theo.
- Igen- válaszolok ingerülten, és egy határozott mozdulattal kihúzom a füzetemet a táskából. Már nem érzem a tollakat. De egyáltalán nem nyugodok meg.
Némán jegyzetelek egész órán. Theo néha rám néz. Próbálok nem a táskámban lapuló valamire figyelni. Nem igazán megy.
Felemelem kontrollálatlanul remegő kezemet, és megszólalok:
- Tanárnő, ki...kimehetnék a mosdóba?
- Persze, persze...- int szórakozottan a tanárnő, rám se nézve. Theo most nem szarakodik, hamar kienged, én meg halkan kimegyek a teremből. A szekrényekre támaszkodva jutok el a vécéig. Szédülök, és a látásom néha elhomályosodik. Nem tudok bemenni egy fülkébe, a lábaim nem bírják.
Valami nagyon nem okés itt... Lépések hangját hallom messziről. Valaki értem jött.
- Stiles...- suttogom.
- Sajna most nem ő sikeredett...- hallom valakinek a hangját. Felvesz az ölébe, és sétálni kezd velem. Majd lerak valahová. A földre,gondolom. A szememet sem tudom kinyitni. Csak szaggatottan kapkodom a levegőt. Még lépéseket hallok.
- Emily!?- hallok egy aggódó hangot. Stiles hangját.- Jobban lesz?- kérdezi a másiktól.
- Igen.- válaszol röviden. Már felismerem a hang gazdáját. Ez Theo. De mit keres itt Theo?
Egy kéz érintését érzem a kezemen.
Óvatosan kinyitom a szememet. Négyen vannak ott: Stiles, Theo, Lydia és Liam.
Várj, várj, várj. Mi a retket csinál itt Liam? Ki lesz itt legközelebb, mikor kinyitom a szememet? A jeti?
Egy kicsit jobban érzem magamat, ezért megpróbálom magamat ülőhelyzetbe küzdeni. Sikertelenül. Csak egy enyhe könyöktámaszra futja. Arra se sokáig. De Stiles a hátam mögé helyezi a kezét, és megtámaszt.
- Hála az égnek.- motyogja.
Csak erőtlenül rámosolygok.

........................

Egy bő óra szerencsétlenkedés után sikerül talpra állnom. Átkarolom Stiles vállát, ő a derekamat, Lydia hozza a táskámat, Liam meg... Caplat utánunk.
Amikor odaérünk a jeephez, Stiles berakja a cuccainkat. Lydia megölel, mond valami "gyógyulj meg" szerűt, majd elvonul egy rendőrautóhoz, és beszáll.
- Rendőr az apja, vagy mi?- kérdezem Stilest.
- Nem... Nem tudom...
Beszállunk a jeepbe. Liam még kiált egy
- Szia Emily!- t, én illedelmesen egy
- Kuss.- sal válaszolok. Azzal elhajtunk.

Helus everybody! Igen tudom, én kis szarturkáló, nem rakok fel részt, tudom, tudom. Sokat kellett várni ( ilyen- olyan okokból: külföldön voltam, nem volt ihlet, stb...) deeeeee, itt vóna az új rész, remélem tetszeni fog, ne felejtsetek el csillagozni meg komizni!! Egyébként köszi az 1,18K megtekintést. ( tudom hogy nem tul sok, de mindenkinek el kell kezdenie valahol)
Sokpusziii: Borcsa ❤