Holdgyermeke • Twilight ff. / Hun

IV. Fejezet

Edwardék egyre több időt töltöttek egy tisztáson ahol elvileg baseballozni szoktak. Úgy vélték, hogy Demetri Őt fogja figyelni és nem akarták, hogy túl közel kerüljenek a városhoz. Elvileg akkor fognak jönni mikor a hó megmarad, így már bármelyik nap jöhettek. Egyik reggel Benjamin keltegetésére ébredtem. Fejével az ablak felé bökött, mindent hó fedett. Összenéztünk, tudtam mit jelent ez.

- Menj, én a falkával megyek. - mondtam, bólintott és már ott sem volt. Én voltam egyedül a hatalmas házban, nem tétlenkedtem sokat tegnap már elbújtattunk pár ruhát a fák tövében ha esetleg túl éljük az egészet akkor legyen rá lehetőség vissza változni. Ismét kínok közt átváltoztam és csatlakoztam a falkához. Mindenki próbálta figyelmen kívül hagyni a másik gondolatait csak nekem nem ment. Akik már túlestek a bevésődésen azok a szerelmükre gondoltak és akik még nem azok a bevésődötteket sajnálták. Pár perc múlva mire a tisztásra értünk már én is ki tudtam zárni a hangokat. Elöl a Cullen család állt, jobb oldalon a tanuk és mi farkasok leghátul a fák között. Zafrina és Senna mintha tükörképek lennénk, merevek voltak és vadak. Benjamin a földön ülve kezét a földre téve motyogott valamit. Siobhan a halántékát masszírozva, szemét lehunyva koncentrált valamire. Jacob Belláék mellé lépdelt. Mindenki feszülten várta az ellenséget, Edward sziszegni kezdett. Pár másodperc...

Merev, szabályos alakzatban közeledtek. Egyszerre léptek de nem masíroztak. Minden arcot csuklya fedett, csak halk lépteiket lehetett hallani. A körkörös védelem legszéle szürke volt, befelé sötétedtek míg végül az alakzat közepe elérte a fekete színt. Az elöl lévő szürkék arrébb álltak, hogy utat adjanak a folyamatosan feltörő fekete csuklyásoknak. Végül Ők is megálltak és egyszerre nyúlva a csuklyájuk után levették azt felfedve kilétüket. Caiust meglátva a torkomból halk morgás tört föl. Száz -féle képpen elképzeltem, hogyan tépném szét. Edward csak éppen olyan hangosan beszélt, hogy a mi halljuk. A gárdán morgolódás futott végig ahogy felmérték a helyzetüket. Caius szeme mérgesen végig futott rajtunk végül rajtam állapodott meg. Egy hosszabb másodpercig farkasszemet néztünk majd tovább haladt a tekintete. Edward hol rám, hol a vérszívóra nézett. Vajon mit gondolhatott?

- Aro öreg barátom! Évszázadok óta nem láttalak. - szólalt meg először Carlisle, tenyérrel felfelé üdvözlésre tárta karját. A tisztáson halotti csend támadt, senki sem szólalt meg. A feszültség egyre nőtt de mintha Edward kicsit megnyugodott volna. Aro kilépett a társai mellől, egy vérszívó követte ujját a köpenyéhez tartva. Mi van, oda ragadt?

- Béke! - mondta Aro feltartva a kezét mikor harcosai felmordultak és páran támadó testhelyzetbe váltottak.

- Kedves szavak Carlisle, azt eltekintve, hogy nem helyénvalóak látva a sereget melyet azért gyűjtöttél össze, hogy megölj engem és a számomra kedveseket. - felelte végül Aro. Carlisle csak megrázta a fejét és előre nyújtva jobb kezét válaszolt – mintha nem lenne köztük száz méter távolság.

- Csak meg kell érintened, hogy tudd; nem ez volt a célom.

- Hogy mi volt a célod Carlisle teljesen mindegy azzal szemben amit tettél. - felelte Aro kicsit össze szűkült szemekkel. Mintha szomorúság csillant volna karmazsin vörös szemeiben.

- Nem az történt mint amit te hiszel, barátom. Engedd, hogy elmagyarázzam. - kérte Carlisle kezét újra Aro felé nyújtva. Mielőtt Aro felelhetett volna Caius, az ősz hajú vén mellé sietett.

- Annyi fölösleges szabályt állítottál fel magadnak Carlisle, mégis azokat szeged meg amik igazán fontosak. - mondta. Olyan közel van... Se perc alatt át szelhetném..és...

Nyugalom Liz! -szólt rám Sam. Már álmodozni sem szabad?

- Nem szegtünk meg semmilyen törvényt, ha meghallgatnátok...