Holdgyermeke • Twilight ff. / Hun

V. Fejezet

Aro mögött lévő lány halkan nyöszörögni kezdett. Csak nem ennyire féltené a mesterét?

- Ne légy ennyire ideges kedvesem. - mondta Aro.

- Talán hozz magaddal két testőrt, hátha megnyugszanak. - javasolta Edward. Aro bólintott majd kettőt csettintett.

- Felix, Demetri. - a két említett szempillantás alatt mestere mellett termett. Pontosan olyanok voltak mint amikre emlékeztem.

- Bella kérlek, hozd Renesmee-t és... néhány barátot. - Belláról sütött az ellenszegülés de aztán bólintott majd körbe nézve Emmetten állapodott meg a tekintete és Jacobon. A nagydarab mackó vámpír Bella mellé sétált és négyen elindultak a találkozó pont felé. A falkának nagyon nem tetszett, hogy Jake olyan közel van a veszélyhez. De mind tudtuk, hogy nem tudna elszakadni Nessietől. Demetri mondott valamit Edwardnak mire Jacob morogni kezdett. Felix minden mozdulatát figyelte a hatalmas, vörös farkasnak.

- Üdv Bella. - mosolygott rá pimaszul – Jól áll a hallhatatlanság. Kár, hogy... - nem fejezte be a mondatot de mint tudtuk mire gondol.

Kár, hogy nem sokára meg kell ölnünk. - gondoltuk egyszerre mire mindegyikőnk torkából halk morgás tört utat.

- Hallom a szívdobogását és érzem a vérének illatát. - mondta szinte már dalolva Aro Nessiet nézve – Bella még különlegesebb vagy mint emberként, te erre a létre születtél. Üdvözölhetem a lányod, Bella? - kérdezte mézédes hangján. Mind tudtuk, hogy ez milyen nehéz lehet Bellának de ez volt az amiben reménykedtünk. Bella tett két lépést Arohoz.

- Tökéletes a gyermek, mint a szülei. - mondta Aro elbűvölten – Helló Renesmee. - köszönt a kislánynak.

- Helló Aro. - köszönt vissza Nessie csilingelő hangján mégis volt benne valami hivatalos. Aronak majd ki esett a szeme.

- Mi van? - türelmetlenkedett Caius. Mintha nem lenne annyi ideje mint a tenger...

- Félig ember, félig halhatatlan. - felelte Aro le nem véve vörös szemeit Nessie-ről – Bella emberként szülte meg.

- Lehetetlen. - köpte Caius hitetlenkedve és felháborodva.

- Akkor mivel magyarázod a szívének dobogását és vérének illatát? Nyugalom barátom, légy körültekintő. Azért jöttünk, hogy igazságot tegyünk és én meg fogom ismerni azt minden oldaláról. - még, hogy igazságot! Frászt!

Nyugalom Liz! - gondolták egyszerre. Feszülten figyeltük ahogy a kis lány kezét Aro felé nyújtja amin Aro még csak meg sem lepődött engedte, hogy a kislány arcára tegye a kezét.

- Természetesen nem akarom bántani a barátaid Renesmee. - Érdekes... - mondta alig hallhatóan Aro és csodálva mérte végig Jacobot majd tekintete ránk vándorolt.

- Ez nem így működik... - felelte Edward az öreg gondolatait hallva.

- Csak egy kóbor gondolat. - felelte Aro csodálattal a hangjában.

- Nem a mi parancsainkat követik, Aro. Azért vannak itt mert itt akarnak lenni. - mondta Edward.

- De ragaszkodnak hozzátok. Hűségesek. - felelte Aro, hangja lágyan cirógatta a szavakat, felfordult a gyomrom.

- Ők azért vannak, hogy védjék az emberi életet. Aligha tudnának veled együtt élni, kivéve ha nem változtatsz az étrendeden.

- Csak egy kóbor gondolat barátom, tudod, hogy van ez.

- Igen Aro, tudom, hogy van ez. És az évek során már megtanultam megkülönböztetni a kóbor gondolatokat és a tudatosságot is. - felelte Edward keményebb hangon, Jacob Edward felé fordult – Érdekelte a testőrkutyák...ötlete... - mondta. Erre a gondolatra én és a farkasok vadul morogni kezdtünk kimutatva a nem tetszésünket.