-Ha nem bántál volna vele úgy a születése óta,akkor kemény srác lenne már.De te csak pátyolgattad őt.
-Ez is az én hibám?-kérdezte anyám.-Talán,ha te többet foglalkoztál volna vele,akkor olyan lenne,amilyenre mindig is vágytál.
-Látod..ezért is lépek le innen.Ez az állandó veszekedés és,hogy engem okolsz..ELEGEM VAN.-mondta és hangos ajtócsapódást hallottam.
Nem tudtam,hogy kimenjek-e a szobámból vagy maradjak.Éreztem,hogy anyának vigasztalásra van szüksége,de engem ki fog megvigasztalni?
Mindig én békítettem ki őket,én hallgattam meg mindkét felet.És még csak 13 vagyok!!De most betelt a pohár.
Ez így nem mehet tovább.Még most utoljára beszélek anyával,de ezután más élet kezdődik.Egy teljesen más Thomas van kialakulóban.
Aki megbosszulja másokon az őt ért sérelmeket.Egy hidegvérű gyilkológép.Semmi más.
