Kommenteket várom,
Remélem tetszeni fog..
Jo olvasást. ! :)
1.Fejezet.
Elkezdem végre, mit évek óta halasztgatok, megírom életem örömeit,bánatait,amiben eddig részesűltem, és még részesülni fogok, amelyekhez nincs bennem az élethez erő, máskor meg magasba szállok. Mert érzem és tudom, hogy élek.
Nem sima és lágy a sors keze , sokszor nagyon kemény és bizony göcsörtös.
Az élet során sokszor elestem, megütöttem magam, de felálltam
Leporoltam magam, sebeimet bekötöztem.
Az életem célját nem ismerem, de felfogtam hogy élnem kell ,
És én ezért választom a kalandokkal teli életem amit most par mondatba le irok.
Az egész születésemtől kezdődik amikor anyám pár hónaposan le mondott rólam, apám pedig anyámat születésem előtt elhagyta, nem tudta persze hogy anyamnak gyereke lesz, ezért katonaságba vonult és ezt nem is tudta meg.
Anyám, nagymamámra hagyott majd 4éves koromban meghalt.
Akkor kerültem nevelő intézetbe.
Bekerülésemkor nagyon féltem, kicsi voltam és ismeretlen helyre kerültem, idegen környezetbe.
Majd idővel megszoktam a helyet barátaim is lettek akiknek hasonló sorsuk volt az enyémhez.
Viszahúzódó voltam, nem mertem megnyílni, barátkozni.
De egy nap odajott hozzam egy lány , szőke gondörhajú ,fehér bőrű , akit Stefani-nak hívtak.
Barátkozni akart velem, amibe én bele is mentem , hisz nem maradhatok örökre bezárkózott ember, barátok nélkűl ..
Beszélgetni kezdtünk, elmesélte hogy van egy öcse ,apja meghalt, annya pedig alkoholista, öcse anyukája alkoholizmusa miatt betegen született. Én is elmeséltem hogyan kerűltem ide, majd napról napra egyre többet beszéltünk.
Eljártunk együtt buliba, persze ha a nevelők ki engedtek, nem mehettünk be ittas állapodban.
Be is tartottuk ezeket.
De csak ameddig be nem töltöttük a 18-at.
Amikor már nagykorúak lettünk eldöntöttük hogy közös lakásba költözünk, igy is lett.
Kivettünk egy szép lakást.
Miután kivettük a lakást , be költöztünk, diák munkára jelentkeztünk egy áruházban, áru feltöltő ként, nagyon jól éreztük magunkat, elkezdtünk végre Élni.!
Egyik hétvégén elmentünk egy hatalmas buliba, ahol ki próbáltuk a drogot, alkoholt , szexet.
Tetszett mind kettőnknek ezek a dolgok, és addig csináltuk ezt minden hétvégén amíg drog függövé nem váltunk, minden pénzünket drogra költöttük na meg pesze alkoholra.
Aztán jött a nyár, elmentünk egy hatalmas fesztiválra, ami egy hetes volt és szintén a buliról, drogról, pasikról, és az alkoholról szólt.
Nagyon jól éreztük magunkat, éreztük,hogy most élünk igazán, nem voltak kötelezetségek, felelösség, és ez tetszett felszabadúltnak éreztük magunkat.
Aztán a "buli" utolsó napján Stefani túlzásba vitte a drogozást, túladagolta magát és leugrott az 5.emeletről..
Miután magamhoz tértem a sokk hatására, felkellett dolgoznom hogy elveszítettem egy számomra fontos embert , aki már szinte a testvérem volt, a drog miatt amit ketten csináltunk, mi csak az életet akartuk élvezni, élni.
Nem akartunk átlagosak lenni, szurke, monoton napokkal.
És ezért a testvérem fizetett az életével.
Stefani halála után, eldöntöttem ,hogy nem drogozok tovább.
Ez könnyen ment.
ma már a drog hallattán a hányinger kerűlget, megvetem a drogos,alkoholista embereket is.
Ezek után, nem adhattam fel. Többet is megéltem már mint hogy ezért feladjam az életem.
Igaz. Nagyon nehézvolt feldolgoznom hogy Stefani meghalt..
Olyan érzés volt bennem mintha csak fél ember lennék, nem éreztem teljesnek magam, nemtudom még hogy mi a legnagyobb fájdalom a világon egy embernek lelkileg.. De nekem ez volt a világ legnagyobb fájdalma.. Mikor nincs senkid, nincs anya, nincs apa, akihez futhatsz ha valami bánt vagy éppen baj van.
Nekem csak Stefani volt, (a testvérem)
Akire számíthattam akármiről is volt szó.
De ennek mára vége teljesen egyedül maradtam, de akkor sem törtem meg. Megmutatom a világnak hogy nem tud összetörni, erőss maradok.
Sziasztok a történetnek igyekszem le irni a folytatását. ! Velemenyeket kérek. Hideget meleget. :*
