Harc (Befejezett)

Kezdetek

KyungHee POV

Halk sóhaj kúszik ki ajkaim közül, ahogykilépek az iskola hatalmas épületéből. Imádom ezt az iskolát és imádok idejárni, de az ilyen napok után valahogy csak arra vágyom, hogy hazaérveelmerülhessek a kádamban élvezve az anyukámtól kapott fürdősó kellemes illatát.
Lassú léptekkel indulok meg abuszmegálló felé, hogy odaérve fáradtan huppanjak le az ott lévő padra. Mivel afülhallgatóm már akkor a fülemben volt, mikor kiléptem az egyetemről, a bódítózene már idefelé a hatalma alá kerített, így nem is csoda, hogy így a padonülve már-már elalszom, de ekkor valaki olyan hírtelen vágódik le mellém apadra, hogy én majdnem leborulok onnan. Meglepetten emelem tekintetem azérkezőre, de ő csak mélyre hajtott fejjel ül mellettem és előre hullócsuklyájától nem látok semmit sem az arcából.
Már épp elfordítottam volna atekintetem, mikor az idegen hirtelen fordult felém, szemeiben őszintedöbbenettel, mintha csak most vette volna észre, hogy nincs egyedül.
Mondjuk a döbbenet az én részemről semmaradhatott el. Nem, félreértés ne essen, az én döbbenetem nem annak szólt,hogy Im JaeBum - a suli egyik legjobb és leggazdagabb pasija - itt ül mellettemegy buszmegállóban, hanem sokkal inkább annak, ahogy jelen állapotban kinézet.Kivéve fülemből a fülest szólok hozzá.
- Öhm.. - eddig jó, csak így tovább! - Izé... - mondom! - Mi történt veled? -nyögöm ki végül.
- Nem tartozik rád - mordul rám - az én életem.
- Most komolyan? - nézek rá döbbenten. - Már meg ne haragudj, nem azértkérdeztem, mert érdekel az élettörténeted, csak arra céloztam ezzel, hogyvalaki nagyon szépen helyben hagyott... - forgatom meg szemeim és pattanok is felmellőle, mivel itt a buszom. Már épp szállnék fel a buszra, mikor is megragadjaa karom.
- Várj! Nem mehetnék veled esetleg? Nem igazán ismerem, hogyan is járnak abuszok errefelé. - Csak errefelé? Haver, szerintem sehol sem tudod, hogy járnaka buszok, ahhoz előbb fel kéne szállni egyre... Már éppen szerettem volna valamifrappáns választ adni erre, de ekkor elkövettem azt a hibát, hogy a szemeibenéztem, és elvesztem.
- Legyen - vettem egy mély levegőt. - De nem hinném, hogy ez a busz arra menne,amerre te laksz.
- Hát - lép fel mögöttem és leül az első üres helyre. Remek és a jegyet kiveszi? Újabb mély sóhajt követően végül én vettem meg neki a jegyet. Chh... Vajonminden gazdag ilyen zsugori?
- Hát? - kérdezek rá, mikor már vagy három perce nem válaszol.
- Én igazából arra gondoltam nálad tölteném az éjszakát - fordul felém nagykomolyan. Nem tudom milyen fejet vághattam, mindenesetre gyorsan hozzátette: -Mármint nem „úgy"... Csak. Így azért mégsem mehetek haza - nevet fel zavartan.Nos, akár milyen aranyosan is nevet és akár hány lány is olvad el tőle, tuti, hogynem tölti nálam az éjszakát!
Nos, ez az elhatározásom úgy tűnik,megdőlni látszik. Hogy miért is? Mert amint leszálltam a buszról ő is követettés most itt állok - a lakótársaimmal közös - lakásom előtt ő meg szorosanmellettem, nehogy el teleportáljak, vagy az isten tudja miért.
- Ennek nem fognak örülni a csajok - nem beszélve arról, hogy az én várva-vártfürdőm is max egy gyors zuhany lesz. Remek, lehetne jobb ez a nap?!
És igen, az Isten bebizonyította, hogy lehetne jobb.
- Lányok, megjöttem - kiáltom el magam és eszembe jut a mögöttem álló nem isolyan aprócska zavaró tényező - vagyis jöttünk.
- Hell...ó? - lép ki a konyhából YunSeo - gyermekkori jó barátom és egyben egyiklakótársam - és vet felénk egy kérdő pillantást.
- Ne is kérdezd - mondom majd megragadva a mellettem álló bámészkodó sráckarját kezdem el rángatni a földszinti mosdó felé. Oda érve belököm a nyitottajtón. - Maradj itt! - kilépve afürdőből már is rohanok fel az emeletre, majd nem fellökve a szobájából éppkilépő Lindát. Lindáról annyit kell tudni, hogy még négy éve érkezett Koreába,mint cserediák, és akkoriban is lettünk jóba vele. Aztán annyira megtetszettneki az ország, hogy végül itt maradt, és most ő teszi teljessé a lakásban élőklétszámát.
- Bocs csak JaeBum lent vár a fürdőben - kiabálok ki neki a fenti nagyfürdőből.
- JaeBum? Úgy érted Im JaeBum? AZ, az ImJaeBum? - néz rám.
- Igen AZ, de nem tudod, hogy hol van az elsősegély dobozunk?
- Passz, de mégis mi a fenét keres ő itt?
- Az most hosszú, majd mondom - válaszolok. - Áh, meg van! - lépek ki győzelemittasan a helyiségből a kis dobozkával a kezemben, majd otthagyva barátnőmetindulok vissza a földszintre. Szerencsére JB - ahogy a haverjai hívják - nemmászkált el, nem mintha egy ekkora házban, mint ez nagyon el tudna tűnni.Visszalépek mellé a mosdóba és jobb ötlet híján leültetem a kád szélére, énpedig a lábai előtt foglalok helyet a földön. Mit ne mondjak egész érdekes ez apozitúra, főleg, hogy még így is igen közel kell hozzá hajolnom, ahhoz, hogylássam is, amit csinálok.
- Lehet, hogy ez most csípni fog egy kicsit - mutatom fel neki a fertőtlenítősgézlapot. Lassú és lehetőleg finom mozdulatokkal kezdem el kitisztítani asebeit. - Szóval, most, hogy hazajöhettél velem, elmondod mi is történt? -nézek rá mosolyogva.
- Kiraboltak - érkezik az egyszerű válasz. Hmm... Oké, nem mondom, hogy hiszekneki, elvégre a suli igen jó és biztonságos környéken van, de végül is bármimegeshet. Gondolataimból JaeBum hangja rángat ki. - Öhm, ez most elég hülyénhangozhat, de... Megmondanád mi is a neved? - hát persze, attól, hogy én tudom aző nevét, ő még nem tudja az enyémet. - KyungHee, Kim KyungHee - mondom egypillanatra sem hagyva abba a sebek ellátását.
- Hát - fogja meg szorgoskodó kezeimet JB, ezzel megállásra késztetve - örülök,hogy megismerhettelek, Kim KyungHee! - mosolyog rám. Viszonzom mosolyát, decsak futólag. Mert egy, nem gyengülhetek el már egyetlen mosolyától is és nemválhatok cseppfolyóssá, kettő könyörgöm én és JaeBum? Még rágondolni is készröhej. Miután végeztem sebei ellátásával, é pedig közölte következő sokkolószándékát, miszerint itt szeretne aludni gyors kupaktanácsot rendeltem el alányok körében.
- Csajok, kérlek, mondjátok, hogy nem aludhat itt! - nézek rájuk esdeklően, desajnos nem azt a választ kapom, amit szeretnék.
- Miért ne? Az éjszaka közepén akarod haza küldeni? - Bólogatok. - Az égszerelmére, a város másik végén lakik! - szólal fel mellette YunSeo.
- Meg hát, most nézz rá - mutat felé barátnőm észrevétlenül - olyan aranyosanvárja, hogy veled tölthesse az éjszakát! - kuncog fel Linda, de hamar abba ishagyja. Oh, ha szemmel ölni lehetne!
- Rendben, de a kanapé alszik és ti hoztok neki ágyneműt! - adom be a derekamvégül. Elvégre YunSeonak igaza van, nem mellesleg most verték össze.
- Jól van, legyen - lépek oda JB mellé, mire ő áll is fel.
- És? Melyik szoba lesz az enyém? - kérdi.
- Ez itt - mutatok körbe a nappalin - szép, tágas és nem zavar senki sem! -Mondom neki.
- És hol fogok aludni? - néz rám, mire én csak felvonom a szemöldököm. - A kanapén?- akad ki.
- Elnézését kérem felséges úr, de a mai napon, pont foglalt az összes franciaágy, így csak ez maradt - hajolok is meg mondandóm végén, mire az alakításomatpont elkapó, ágyneműt hozó barátnőim nevetésben törnek ki, ám JaeBum, már nemtartja olyan viccesnek a sztorit,
- Ne haragudj rá - lép, a még ki sem pattanó vita megfékezése érdekében, közénkLinda. - Ha hosszú napja van, néha hajlamos az ilyesmire. - Mondja, majdlepakolja az ágyneműket YunSeoval egyetemben és jóéjszakát kívánva, már el istűnnek a lépcsőn. Árulók.
- Hát, amennyiben nincs más kívánságod én is elmennék aludni, ugyanis elégfáradt vagyok. Ha az éjszaka megszomjaznál, víz és üdítő van az asztalon és ahűtőben is, poharat találsz a mosogatónál. - Közlöm a tényeket és még mielőtteszébe jutna még valami, én is gyorsan jó éjszakát kívánok és már rohanok isfel a szobámba. Az esti fürdőzést, pedig egy holnap reggeli gyors zuhanyracserélem le. Így csak gyors felkapva a pizsimet dőlök be az ágyamba, és atörténtek ellenére hamar elalszom.
Reggel viszonylag korán kelek, de mivelszombat van, még egy kis ideig a szobámban időzök, de aztán beugrik valami.Felkapva a köntösöm sietek le a lépcsőn, de mire leérek, már csak egy szépenösszerendezett ágyneműt és egy nekem szóló levelet találok.

„Kedves KyungHee,

Köszönöm a tegnapi törődésed és, hogynálatok maradhattam az éjszakára. Valamint ne haragudj, hogy köszönés nélkülleléptem, de nem szerettelek volna felkelteni, olyan édesen aludtál.

Csók: JaeBum"

Az volt az első és utolsó eset, hogy beszéltem Im JaeBummal. Bár továbbra isugyan arra az egyetemre jártunk, az, az este után is úgy mentünk el a folyósónegymás mellet, mintha soha nem is találkoztunk volna. Persze ennek azellenkezőjét bizonyította - a még ma, évekkel később is - az éjjeli szekrényemfiókjában nyugvó kis levélke, amit akkor hagyott. Tudom beteges, de számomrakellemes emléket idéz, még akkor is, ha tudom ő már rég elfelejtette.