Harc (Befejezett)

Minden rendben van, vagy mégsem?

  Napok teltek el a veszekedés óta, és én még Lindával sem igazán beszéltem, nem hogy JaeBummal. Mondjuk nehéz dolgom is lett volna, mivel az utolsó két megbeszélésre már be sem jött. Igen, vége a harcnak. Nem adjuk el a céget, sem neki, sem másnak. Most egyeztünk meg az embereivel. Vagyis nekik nem tetszik a dolog, gondolom, megkapják a magukét a főnöktől, de nekünk igen. Ajánlottak fúziótól kezdve mindent, még azt is, hogy csak az ügyfélkört osszuk meg, de mi mindenre nemet mondtunk. És most itt tartunk. Az International Marketing Systems marad JunHo tulajdona, engem pedig előléptet, így ezen túl a jogi dolgok mellett az adás-vétellel és az ügyfelek jogaival is én fogok foglalkozni. Ez azt jelenti, jobb fizetésem lesz, ami most, hogy YunSeoval titokban belevágtunk az L&M Tánciskola projektbe jól is fog jönni. Közben YunSeo is talált állást, igaz nem álmai munkája, de megteszi. Egy kis üzletláncnál dolgozik, mint jogi asszisztens. Linnel is kibékültünk, úgy ahogy. Nagyban készülnek az esküvőre Markkal, nem lesz nagy, de gyönyörű lesz, az biztos. Telnek a napok, már nem kall az IM Company-val foglalkoznom, nem is akarok. Szóval igen, az élet rendben van. YugYeom is boldog, megismert egy lányt, úgy tűnik nagy a szerelem, örülök is neki, hogy boldog. Nekem is annak kéne lennem, nem igaz? Hiszen elértem, amit akartam. Az IMS a miénk, YunSeonak van munkája, és jól halad a tánc suli is, de én meg sem vagyok elégedett. Telhetetlen vagyok, mi? Megeshet. Mindenem megvan, amit csak akartam, mégsem vagyok boldog. Hiányzik JaeBum, még akkor is, ha többnyire csak az idegeimre ment. És már a levél sincs meg, nincs semmi, ami hozzá köthetne. De hát, én akartam ezt. Már magam sem vagyok benne biztos. Linda ugyan még próbálkozott azzal, hogy megemlítette egyszer-kétszer, de mikor nem reagáltam rá semmit, feladta. Már nem is beszéltünk róla, és Jacksonról sem. Bár pár napja járt nálunk. Sokáig beszélgettek kettesben YunSeoval. Azt hittem lakótársam visszamegy dolgozni a cégéhez, de nem így lett. Akkor este sírt, hallottam, de képtelen voltam bemenni hozzá, és megvigasztalni. Nem tudom, mi történhetett közte és Jacks között, de azt igen, hogy, bár nem ismerte régóta, YunSeonak fontos a volt főnöke, ezért úgy döntöttem beszélek Jacksonnal.
- Jó napot! – köszönök a recepciós lánynak, a Wang Company előterében.
- Jó napot! Miben segíthetek?
- Az elnököt keresem, esetleg bent van?
- Igen, de éppen tárgyal, megvárja, vagy hagy neki üzenetet?
- Megvárom – felelem, elvégre ez nem egy olyan téma, amit csak úgy itt lehet hagyni üzenetben.
- Ez esetben menyjen fel a 22. emeletre, és szóljon a titkárnőnek, amint lehet, bemehet hozzá. – Válaszol a recepciós mosolyogva és én bólintva sétálok el a liftig, majd megyek fel a megadott emeletre. Mire felérek, a titkárnő már tudja, hogy jövök. Kedvesen üdvözöl, majd megmutatja, hol foglalhatok helyet, és majd szól, ha bemehetek. Hm, milyen barátságos kis iroda helyiség ez, nézek körbe és megpillantok egy képet a falon. YunSeo van rajta Jacksonnal. Nem egy mai kép. Még az egyetem második éve alatt készült, mikor a szakok fogadtak, kik tudnak a legtöbb közös képet készíteni. YunSeon látszik, nem éppen boldog a képen, a mosolya is hamis. Bezzeg Jackson! Fülig ér a szája, mosolyodom el a képhez sétálva. Az volt az első, hogy YunSeo közelébe ment, de nem az utolsó. Néha ránk köszönt a folyósón, mi több a végzős bálon, ahol Mark és Linda is összejöttek, táncolt is vele. YunSeo mosolya akkor őszinte volt, mint ahogy akkor is, mikor együtt dolgoztak és róla beszélt.
- Régi kép – hallom meg a hátam mögül a várt férfi hangját.
- Az. – Fordulok felé. – Helló.
- Szia – köszön vissza és megáll a beszélgetés. Kínos csend telepszik közénk, amit én török meg.
- YunSeo miatt jöttem – kezdem.
- Talán valami baj van? – Néz rám ijedten Jackson.
- Nincs, vagyis van. Hiányzol neki, akármit is mond. Nem tudom mi történt, miért mondott fel és, hogy miről beszélgettetek legutóbb, de beszélned kell vele megint.
- Próbáltam, de nem reagál az üzeneteimre, ha hívom, nem veszi fel – mondja szomorkásan.
- Meg kell próbálnod újra! Fontos vagy neki, nem tudom, hogy miért, és hogy mennyire, de az vagy. Ha más nem menj el a munka helyére. Tudod, hol dolgozik?
- Igen, de...
- Nincs de! Fontos neked, nem? – kérdezem, mire ő bólint. – Akkor harcolj érte! – Szólítom fel. Tudom, mondani könnyű, hiszen nekem is fontos JaeBum, de a mi esetünk más. Egyoldalú, mindig is az volt, és az is lesz.
- Köszönöm – ölel magához hírtelen Jacks, én pedig azt sem tudom, hírtelen mit tegyek, de végül visszaölelek. Jobb, ha hozzászokom a közelségéhez. Persze ez a pillanat sem lehet hibátlan.
Ahogy felemelem a fejem, szemben találom magam JaeBummal. Abban a pillanatban, ahogy meglátom, tolom el magamtól az engem ölelő férfit.
- JaeBum... – suttogom, de ő meg sem mozdul. Csak fájdalommal és haraggal teli tekintettel pillant rám, majd sarkon fordulva lép be a liftbe. – JaeBum! – kiáltok utána, de becsukódik mögötte a lift ajtaja. Sietős léptekkel sétálok a másik lifthez, el sem köszönve Jacksontól, de mire leérek az előtérbe, már nem látom sehol. Kirohanok a parkolóba, ahonnan épp most hajt ki a kocsijával. Nem érem utol, és azt is nehezen hiszem, ha most keresném, elérném. Reménytelen. Reménytelen az, ami köztünk van.

****
Helló!
Nos, elérkeztünk a célegyeneshez, már nem kell sokat várni, és megtudjátok, hogyan is zárul ez a kis harc! Kitartást, nektek és nekem is.:D
Találkozunk a következő résznél!