Harc (Befejezett)

Bosszantó

    A nap további részében nem igen történt említésre méltó, hála Istennek. Így nem maradt más dolgom, mint, hogy hazamenjek és szembenézzek Lindával és Markkal. Alapjáraton véve Linda egy kedves lány, de ha a barátairól vagy vőlegényéről van szó, néha teljesen megőrül. Sóhajtva hagyom magam mögött az irodám nyugalmát és veszem az irányt a parkoló felé. Beszállva a kocsimba hunyom le egy pillanatra fáradt szemeimet. Ki gondolta volna, hogy ennyire fárasztó tud lenni JaeBum. Na, nem maga ő – bár meglehetősen nehéz személyiség – mert nem az ő képét bámultam, hanem maga a cége. Nos, jogi szempontból makulátlan ő is és a cégei is – mélázom el beindítva motort -, de emberileg... Több embert rúgott ki egy év alatt, mint JunHo egész eddigi munkásága során. Nem is beszélve az arogaciájáról és az egójáról, bosszantó! Akkor mégis miért mosolygok rajta? Hm, ez is bosszantó. Lassan rá kanyarodok a házunkhoz vezető behajtóra és leállítva a motort lépek be az ikerházba. Meg sem lepődöm, hogy a YunSeoval közös lakrészünk nappalijában már ott ül a mi kis gerlepárunk. Köszönés nélkül dobom le a cuccaim, majd sétálok a helységbe, ledobva magam lakótársam mellé a kanapéra. Néma csöndben ülve figyelem a többi – igen csak hallgatag – embert a szobában. Ha minden igaz Linda telepátiával igyekszik kiszedni bármit is YunSeoból, mert, hogy beszéd útján nem fog semmit, az százas. Mikor úgy gondolja eleget gyönyörködött szerencsétlen lányban felém fordul.
- Nos, te mit szeretnél megosztani velünk? – kérdezi. Aha, ezek szerint YunSeo, már, mint eldöntött tényt közölte a Jacksonnal való munkájának mivoltát.
- Én igazán semmit – állnék fel, mart, ha már dönthetek, én ugyan nem mesélek erről.
- Leülni – szól rám Lin, mintha csak az anyám lenne. Én pedig úgy huppanok vissza előbbi helyemre, mintha valóban rossz fát tettem volna a tűzre.
- Na, jó... Az IM Company, vagyis JaeBum meg szeretné venni az International Marketing Systemset.
- De hát ez hülyeség – mondja Mark. – Se te se a főnököd nem engedné ezt soha! Főleg azok után, ami YunSeo – itt szúrósan néz az említettre – volt munkahelyével történt.
- Ezt ne nekem mond. Eddig minden létező ajánlatukat visszautasítottuk. Mindig kihoztuk a dolgokat úgy, hogy nekünk ne legyen jó az eladás, de csak nem adja fel. Minden alkalommal újabb és újabb ötlettel jön. Nem akarja feladni, én pedig kezdek kifogyni a kifogásokból. Arról nem is beszélve, hogy próbál közelebb kerülni hozzám, még azt is kitalálta, hogy ismer! – forgatom meg szemeimet.
- Patt helyzet – mondja tömören Linda, majd nagyot ásítva áll fel. - Na de mi most megyünk is. Holnap be kell mennünk felvenni, az új diákok listáját – meséli, miközben a lakásokat összekötő ajtóhoz sétál. – Ja, és gratulálok az öcsédnek! – fordul még vissza, majd jó éjszakát sem kívánva tűnik el az ajtó mögött Markkal együtt. Mi pedig felsóhajtunk YunSeoval, túléltük a kivégzésünket. Mi is úgy döntöttünk ideje aludni egyet, holnap munka, immár neki is, hiszen döntött, miért tovább várni?
  A mai napom, olyan, mint a többi. Felkeltem, ettem és dolgozni jöttem. Viszont érzem, hogy ma még történni fog valami, csak tudnám, hogy mi. Ebédszünetben átsétáltam egy közeli cukrászdába enni valami finomságot. Ezzel még nem is volt baj, de amint kiléptem a kis helységből leszakadt az ég. Így mire az utca sarkára értem a hajamból már folyt a víz és a cipőm is beázott. Kiléptem a zebrára ezzel eltávolodva a sarki bolt féltetőjétől. Már vártam az újra rám zúduló hideg vizet, de az elmaradt. Felnéztem, hogy mi lehet és észrevettem a fejem felett egy...zakót? Hátra fordultam, hogy lásam kihez tartozik.
- JaeBum? – kérdezem meglepetten.
- Ráérsz hálálkodni – mosolyog. Bosszantó! – De épp az út közepén állunk. - Ugyanakkor igaza van. JaeBum zakójával a fejem felett és a férfivel a sarkamban indulok tovább. Meg sem állva egészen az IMS épületéig.
- Minek köszönhetem a segítséget? – nézek fel, komolyan érdeklődve válasza iránt.
- Te is segítettél nekem, én miért ne tehetném meg? – Von vállat majd ellépve mellettem nyitja ki az ajtót, de én csak döbbenten pislogok rá. Kell pár másodperc, míg megemésztem a hallottakat, de végül belépek a számomra kinyitott ajtón. Már épp ellépnék mellette, mikor megfogja a karom. Nem erősen, nem erőszakosan, épp csak annyira, hogy megállásra késztessen.
- Szeretném, ha jóban lennénk – mosolyog le rám, mondjuk nincs nehéz dolga, vagy tíz centivel magasabb nálam. – Nem a cégek miatt – folytatja, mire kérdőn pillantok rá. – Miattad – hajol le és súgja a fülembe, én pedig beleborzongok tettébe, és még enyhén el is pirulok. JaeBum csak mosolyogva engedi el a karom, majd kilépve az utcára köszön el tőlem. Én pedig némán, vörösen bambulok utána. Mint egy szánalmas tini. Bosszantó! És egyébként sem dőlhetek be egy playboynak. Nőj már fel KyungHee!

****

Uh, és még belefértem a mai napba! Nos, remélem nektek is volt olyan jó napotok, mint nekem. És remélem, hogy ez a fejezet szerintetek is jól sikerült. Köszönöm az olvasást és a vote-okat, de továbbra is reménykedem egy-két kommentben is!:D
Várlak titeket a következő részben!