Harc (Befejezett)

Végjáték 2/2

- Fúzió! – Szólok közbe, elég hangosan, így mindenki meglepetten pillant rám. – Ez az utolsó ajánlatom!
- Már meg ne haragudjon, de miért kötnénk fúziót, ha meg is vehetjük a céget? – Kérdezi az egyik küldött.
- Nem is magukkal, hanem az IMC-vel! – fordulok JaeBum felé, aki először meglepetten néz rám, majd lassan kimérten bólint. KyungHee, remélem, tudod, mit csinálsz!

Ideges pillantásokkal méreget, szinte mindenki a teremben, egyetlen ember van, aki megértően szorítja meg kezemet, és az nem más, mint JaeBum.
- Tudom, hogy őrültségnek hangzik, főleg a tárgyalások végeredményét tekintve, de az óta újratárgyaltunk egy-két dolgot Im úrral, és arra jutottunk, mindkét cégnek ez a legjobb. Továbbá, JaeBum abba is hajlandó volt belemenni, hogy mi írjuk ki az elsődleges feltételeket.
- Igaz ez? – Csillan fel az igazgató szeme.
- Nos, valóban – lép el mellettem JB – Bár, ami a feltételeket illeti, azért átnézzük, mi teljesíthető belőle. Persze a térítésekben, majd később, mikor már zökkenőmentesen megy a közös munka, beszélünk még – pillant rám jelentőség teljesen, és van egy olyan érzésem, nem a cégekről, vagyis most már cégről, beszél.

Igen. A fúzió jól sikerült, mind az IMS és az IMC, mind pedig köztem és JaeBum között is. Bár a munkaköröm némi nemüleg változott, de nem árt néha a környezet váltás. Ezen a nézetemen Linda és Mark is osztozik, így a belvárosba helyezték nemsokára megnyíló tánciskolájukat, ahova már most sokan jelentkeztek. Hála annak, hogy YunSeo visszament Jacksonhoz, és ezzel a cégéhez is. Valamint a fúziónak és az új munkámnak, na meg Jacksnek és JB-nek, hamarabb megnyithattak, mint ahogy mi azt gondoltuk volna. Így nem nász-, hanem jegyajándék lett. Remek, és most mit adok nekik az esküvőjük napján? Turmixgépet?
A lényeg az, hogy az élet remekül alakul. Végre leszálltak rólunk a felvásárlók, legalábbis egy időre. A munkánkkal minden rendben van és most már a magánéletem is. Ugyan mozgalmas volt az elmúlt nyolc hónap, de megérte, mert bár csak egy hónapja vagyunk együtt hivatalosan JaeBummal, már tervezzük azt, hogy összeköltözünk, hiszen miért várnánk? Vártunk eleget az egyetem óta nem?
Éppen ezen morfondírozok, az egyik randinkon – mert igen, oda is járunk, most éppen vacsorázunk – mikor is a szemben ülő a kezét, az én, az asztalon heverő kezemre simítja.
- Valamin nagyon elgondolkodtál – mosolyog rám féloldalasan.
- Oh, bocsi, csak mostanában sokat gondolkodom valamin... - pirulok bele a mondat végébe, mire JaeBum csak felvonja a szemöldökét.
- Izgalmas lehet, ha így belepirulsz – kuncog.
- Ya! Ez nem vicces – mondom, sértettséget színlelve.
- Nem, valóban nem az. – komolyodik el ő is. – Amit mondtam komolyan gondoltam. Hatalmas lakásom van, és nagyon üres is – kezdi megint, hogy meggyőzzön, költözzek hozzá. Nem mintha nagyon kéne erőlködnie. – Örülnék, ha lenne ott valaki velem. És ha nem is várnál mindig meleg vacsorával, azt sem bánnám, csak legyél mellettem. Egy meleg ölelés és egy forró csók sokkal jobban esik, egy nehéz nap után, mint az üres és hideg lakásba belépni – mosolyog rám, én pedig viszonzom gesztusát.
- Igen ezzel én is így vagyok, de...
- Nincs de, KyungHee – szakít félbe. – Szeretlek! És szeretném, ha velem élnél! – mondja határozottan, én pedig meghatódok, hiszen most mondta ki először ilyen nyíltan.
- Tudom – suttogom halkan, majd JaeBumra pillantok. – És éppen ezért, na meg azért, mert én is menthetetlenül szerelmes vagyok beléd, gondolom úgy, hogy abban a nagy és most még talán üres lakásban van a helyem! – Mosolyodom el, JB pedig, mondandóm végeztével az asztal felett áthajolva csókol meg lágyan.
- És? – Kérdezi visszahuppanva a helyére. – Mikor költözöl? – Hangja vidám, mégis lágy, szerelmes.
- Akár ma – kacsintok rá.
- Akkor indulhatunk is? – Lelkesedik.
- Igen – mondom – amint megettük a desszertet – fejezem be, és mintegy végszóra meg is érkezik a két csokis édesség.
A desszert elfogyasztása után, JaeBum fizet, majd kézen fogva egymást távozunk, JaeBum háza felé, az új otthonunk felé, és egy új, közös élet felé.

****
Helló, bocsi a hosszú kihagyásért, de nem volt ihletem, de most végre befejeztem! Igen, befejeztem. Ez volt az utolsó fejezete ennek a könyvnek. Nagyon szépen köszönöm, mindenkinek, aki olvasta, aki szavazott és mindazoknak, akik díjazták a művem, hogy velem tartott JeaBum és KyungHee világába.
Viszont! Ne csüggedjetek, ugyanis új történetet kezdek, újra exosat, de ezúttal JongDaevel (Chen) a főszerepben. Hogy miről fog szólni? Olvassátok el, és megtudjátok!;)
Köszi, még egyszer! Remélem, élveztétek.