Első

1.1K 64 12
                                    

Első munkanapomon én máris késésben vagyok. Lemerült az elem az órámban, így nem ébresztett. Jogosan merül fel a kérdés bennetek, hogy miért nem a telóm ébreszt? Higyjétek el, próbáltam már azt a módszert is, ezért késtem suliból olyan sokat. Egyszerűen a telefonom nem elég hangos, és bosszantó.

Sietősen felkaptam, a tegnap este kikészített ruhadarabokat. Gondoljátok el, ha még azzal is kéne az időt húzni. Nem, én előre tudtam, hogy ez lesz és megelőztem a katasztrófát.

A hajamnak szerencsére elég volt a fésű. Sminknek pedig egy kis szempillaspirált használtam, és kész is. Hogy miért nem kell több smink? Mert azon szerencsések közé tartozok, akik leszarják, hogy milyen a bőrük. Nem azt mondom, hogy tökéletes, de nincsenek nagyobb bőrhibáim, így nem roncsolom minden szarral az arcom.

- Hozod a formád? - kérdezte Emily, a lakótársam, és egyben legjobb barátnőm.

- Haha, túl jól ismersz. Szükségem lenne egy almára, valami csokira vagy műzliszeletre és legalább egy fél liter vízre.

- Az ajtónál vár - kacsintott rám barátnőm.

- Köszi, anyu! - gyakran hívom így, mert gyakorlatilag úgy viselkedik, ahogyan anyu a sulis éveimben. Mindig is szétszórt ember voltam, így kell valaki mellém, aki nagyjából rendet tesz a kis káoszomban.

- Ügyes légy - bíztatott, intettem neki, majd kiléptem az ajtón.

Gyalog indultam útnak. 1. nincs messze a munkahelyem. 2. utálom a tömegközlekedést, a taxi meg drága. Emellett szeretek sétálni, úgyhogy előszedtem az almám a táskámból, és siettem dolgozni.

A Davis vállalat igazgatója mellett leszek titkárnő. Egyelőre még csak gyakornok, ugyanis a mostani titkárnője hamarosan szülési szabadságra megy.

Egészen pontosan a munkaidő kezdete előtt 5 perccel érkeztem meg az épület elé. Felnéztem a tetejére, majd vissza a bejáratra. Nagy levegőt vettem és beléptem. Köszöntem a portásnak, és a lift felé indultam. Megnyomtam a 12-es gombot, és elindultam leendő irodám felé.

- Úgy látom pontos vagy - köszöntött Melanie, az "elődöm".

- Elnézést, egy kicsit elaludtam.

- Semmi gond. Előfordult - mosolygott rám megnyugtatóan. Nem tudom, hogy udvariasságból mondta vagy tényleg így gondolja, de minden esetre szimpatikus.

Leültem az asztalomhoz, és nagyjából átfutottam a rajta lévő papírokat.

- Nyugi, nem egyedül kell megbírkóznod vele. Most még itt leszek egy darabig, amíg megszokod a dolgokat.

- Oké. Vagyis rendben, köszönöm - eléggé ideges vagyok, azért nem egy sarki kisboltban vagyok újonc eladó.

- Ne feszengj ennyire - nevetett Melanie - Nem tudsz úgy teljesíteni, ha izgulsz. Nyugodj meg. Hidd el, egy barátságos környezetbe csöppentél.

- Szóval egy ideig még segíteni fog?

- Na de el ne merj kezdeni magázódni velem. 28 vagyok, nem nyugdíjas.

- Rendben - nevettem - És mit kell tudni Mr. Davisről?

- Mr. Davisről annyit, hogy ha jól végzed a munkád, akkor könnyen ki lehet vele jönni. Mellesleg, ha megkedvel ő sem tűri a magázódást. De azért ne tegezd le egyből - Melanie ismét felnevetett.

- De vigyázz vele - folytatta - Az előző titkárnőjét is teherbe ejtette.

- Rendben, odafigyelek.

- Ja, és ha esetleg bepróbálkoznál nála, akkor figyelmeztetlek, hogy a menyasszonya nem százas - mutatta felém gyűrűjét.

- Oké, óvatos leszek - nevettem - Egyébként, ha nem sértelek meg a kérdéssel, hanyadik hónapban vagy?

- Nem sokára az ötödikbe lépünk - simított végig hasán.

- Gartulálok. És tudjátok már a nemét?

- Nem. Legutóbb még nem lehetett megállapítani biztosra, de nem is szeretném. Majd szülésnél kiderül - kacsintott.

- Na, örülök, hogy máris ilyen jóba lettetek - lépett ki Mr.Davis.

- Jó fej csajszi - mosolygott rám Melanie - Örülök, hogy őt vetted fel.

- Nana, azért az még nem biztos - nézett rám Mr.Davis szigorúan, de aztán elmosolyodott - Először kezdjük, egy unalmas és béna feladattal.

- Hozzak kávét?

- Máris tetszel - kacsintott.

- Hé - nézett megjátszott durcival vőlegényére Mel.

- És valami péksüti is jó lenne. De vegyél magadnak is - nyújtott felém egy kis pénzt.

- Igenis, főnök - álltam fel, és azonnal a lifthez mentem.

- Ezt nevezem - mosolygott elismerően a főnököm, aztán becsukódott a lift ajtaja.

Elindultam a közeli pékségbe. Végignéztem a választékon, majd kértem három kakaós csigát, és egy kávét.

- Michael új titkárnője vagy? - kérdezte az eladő srác.

- Igen. Honnan tudtad?

- Melanie évek óta idejár kávéért. Mellesleg jó választás a kakaós csiga.

- Gondoltam, hogy azzal nem lehet mellényúlni - mosolyodtam el.

- Egyébként Trevor vagyok - villantott egy dögös mosolyt.

- Madison.

- Örültem a találkozásnak. Sok sikert.

- Szia - intettem és kiléptem az ajtón.

Úgy érzem magam, mint egy kisvárosban ahol mindneki ismer mindenkit. Olyan barátságos ez a környezet. Remélem összejön, és felvesznek. Ilyen munkahelyre szívesen jön az ember.

A kezem tele lett, így egy kicsit szenvedtem az ajtóval. Szerencsémre viszont pont jött egy srác, és segített. Mosolyogva megköszöntem, mire a srác szintén elmosolyodott, majd továbbment. Azta, errefelé csak jó pasik vannak.

A lift gombjával is meggyűlt egy kicsit a bajom, de ahogy sikerült megnyomnom egy győzedelmes vigyorral indultam fel. A liftből hatalmas lendülettel léptem ki, amit azonnal megbántam. Ugyanis egy nagyobb, és szélesebb testbe ütköztem, aminek következtében a kávé rámborult. Majdnem el is billentem, de két izmos kar megtartott. Felnéztem a tulajdonosára, és azonnal elállt a lélegzetem. Korábbi elméletem, miszerint csak helyes paisk vannak itt, továbbra is bombabiztos állítás.

- Bocs, nem láttalak. Hűha, szerintem most bántad meg ezt a fehér blúzt - lennéztem a felsőmre, amelyen felfedeztem egy hatalmas kávé foltot. Ráadásul, ha ez még nem lenne elég, az anyag azonnal átlátszódott, így látni lehetett csipkés melltartómat is. Hát, ha a fehér blúzt nem is, de ezt a fehérneműt tuti megbántam.

- Ajánlom, hogy a foltra célozz ezzel - mondjuk az a perverz mosoly nem arról árulkodik.

- Hát igen, az is zavaró. Takarja a kilátást.

- Oh, de egy hatalmas seggfej vagy - és ekkor lépett ki irodájából a főnököm.

- Tesó, hányszor mondtam, hogy ne zavard az alkalmazottakat - tesó?! Basszus, remélem nem vérszerinti - Ne haragudj rá. Az öcsém mindig is szerencsétlen volt. Nyugodtan menj haza, és öltözz át.

Bólintottam, és elindultam a táskámért. A fejem rendesen égett, hisz úgy egy perce seggfejeztem le leendő főnököm öccsét. Most már tuti nem vesznek fel.

És, hogy ki az a szerencsétlen, akit kirúgnak mielőtt hivatalosan is felvennék? Hát természetesen én. Madison Reed.

Sziasztok!
Ez lenne az új sztorim. Remélem tetszett az első rész, és felkeltette az érdeklődéseteket.

~ Reb

Handsome SoldierWhere stories live. Discover now