Handsome Soldier

Nyolcadik

5 perc múlva a kávézónál voltam. Az egyik asztalnál megláttam Emilyt, és odaültem hozzá.

- Szia! - mosolygott.

- Szia! Na, mizu? Milyen volt az estéd? - egy izgatott vigyor ült ki az arcomra.

- Oh, ne tudd meg. Nagyon jó volt! A lakására vitt, ahol egyből a szobájába mentünk. Az a tipikus pasis ház volt, de nem volt kupis. Az éjszakát együtt töltöttük, reggel meg együtt csináltunk reggelit. Nagyon cuki volt. Egyéjszakás kalandnak tökéletes volt, de azt sem bánnám, ha több is lenne - áradozott.

- Ez nagyon szuperül hangzik - mosolyogtam.

- Na és veled mizújs? Csak nem aludtál egyedül otthon?

- Nem, Alexnál aludtam.

- Na, és ezt csak így mondod?

- Nem történt semmi.

- Na ne szórakozz már! Mi az hogy semmi?! Hiszen látszik hogyan néztek egymásra. Szinte félek a közeletekben lenni. Bármelyik pillanatban egymásnak eshettek.

- Reggel majdnem volt valami, de így is majdhogynem elkéstem munkából.

- Jujj, de akkor ennek tuti lesz folytatása.

- Ki tudja... - vontam meg a vállam.

- Valami baj van?

- Nem komoly. Igazából számítottam is rá. És nem is vagyunk együtt, szóval nem is akadhatok ki jogosan.

- Mondjad már mi történt!

- Mielőtt eljöttem, pont elkaptam amint az előtérben az egyik csaj megcsókolja.

- Uh - húzta el a száját barátnőm.

- Ciki... Megpróbálta megmagyarázni, hogy nincs semmi, de mondtam neki hogy nincs miért magyarázkodni, hisz nem vagyunk együtt. És látod, ezért nem akarok semmit. Még nem is vagyunk együtt és máris megbántott.

- Még? - húzta mosolyra a száját.

- Jajj, nem úgy értettem.

- Jól van, na. Szóval az egyik csaj megcsókolta? - bólintottam - És ő mit reagált?

- Nem tudom, eljöttem. Nem akartam látni.

- De magyarázkodni kezdett... És amúgy a csaj hogy nézett ki?

- A tipikus szöszi irodai titkárnő.

- Szóval pont Alex esete. És egy ilyen csajt otthagyott, hogy neked megmagyarázza, hogy nincs semmi.

- Jó, de a csaj szerint igen is van valami.

- Hagyd már. Tuti csak egy éjszaka volt, aztán csak többet lát bele.

- Akkor meg ne nekem magyarázkodjon, hanem a kiscsajnak mondja el, hogy nincs semmi. Vagy ha van, akkor miért nyomul rám?

- Mert veled akar lenni.

- De én nem akarok vele lenni.

- Ezt még te sem hiszed el...

- Najo, talán akarom. De így is megbántott, nem akarom még közelebb engedni.

- Elég közel engedted már - felállt, megsimította a vállam és ott hagyott.

Tudja, hogyan kell kikészíteni. Otthagy, hogy még jobban összezavarodjak. De mindig így vesz rá, hogy végül kitisztuljon a fejem.

Végig gondoltam az iménti beszélgetést. Arra jutottam, hogy igaza van. Alex nem akarta azt a csókot, nem akar semmit azzal a csajjal. Ha nem akarna tőlem semmit, akkor nem fuvarozna mindenhova. Ha csak egy éjszakára kellenék, az már megtörtént volna, és többet nem is hallanék róla...

Miután ezt végiggondoltam visszaindultam az irodába. Az épület előtt még mindig ott volt Alex kocsija. Tehát össze fogok vele futni...

Az emeletre érve megpillantottam Mikeot és Alexet az irodában beszélgetni. Valami komolyról beszélgethettek, de aztán elnevették magukat, majd Alex elindult.

Mikor meglátott nem tudta odajöjjön-e. Így inkább csak rámmosolygott, és a lift felé vette az irányt.

A nap hátralévő része eseménytelen volt. Aztán eljött a munkaidő vége. Alex pedig ma nem várt rám.

Vajon megbántottam? De hát mit kellett volna reagálnom? Akadjak ki? Ki is akadtam, de nem mutathattam ki. Nem vagyunk együtt, nem féltékenykedhetek. Nem lehetek az a buta kislány, aki beleszeret, közbe meg nem is érdeklem őt.

Miután hazaértem csináltam vacsorát, de nem volt étvágyam. Így inkább szomorúan lefeküdtem aludni.

Reggel dudálasra ébredtem. A lehető legboldogabban rohantam az ablakhoz és megláttam az épp a kocsiból kiszálló Alexet. Bejött a lépcsőházba én meg már az ajtónál topogtam, úgy vártam hogy felérjen. Amint bekopogott azonnal ki is nyitottam az ajtót.

- Oh, ennyire hiányoztam? - kérdezte mosollyal az arcán.

- Igen, nagyon.

- Hát akkor gyere - tárta szét a karját.

Közelebb léptem és átöleltem. Mikor elszakadtunk egymástól a konyhába mentem. Ő követett, és leült a pulthoz az egyik bárszékre.

- Kérsz valamit? Öhm... - az órára pillantottam, és láttam, hogy még korán van - Egy rántottát?

- Pont most reggeliztem.

- Oh - mondtam, majd azért hozzákezdtem magamnak csinálni.

- De rossz tulajdonságom, hogy rengeteget bírok enni, szóval jöhet - mosolygott.

Megreggeliztünk, majd elmentem készülődni. Megmostam az arcom, a fogam és megfésültem a hajam.

- Lehetne, hogy azt vedd fel, amit tegnap mutattál? - dugta be a fejét a szobába.

- Kérésed számomra parancs - kacsintottam rá, majd még csak véletlenül sem azokat a ruhákat vettem ki a szekrényből.

- Jajj, ne csináld már. Egy barom voltam, hogy nem a szoknyát mondtam tegnap.

- Hát így jártál - vigyorogtam - Gondolhatták volna erre akkor is.

- Tudod mekkora dilemma volt?! A szoknya tuti rohadt jól áll rajtad, de látnom kellett ahogy az a nadrág feszül azon a csinos kis fenekeden.

- Kis? - kérdeztem vissza felhúzott szemöldökkel.

- Hát nem is nagy - röhögött - Pont tökéletes.

Többször is végigmért, tetőtől talpig, különösen a fenekemet. Ez pedig meggyőzött, hogy tökéletes választás lesz a bő szoknya.

Felöltöztem és elindultunk. Aztán leesett, hogy Emilyt nem is láttam még ma.

- Tudom, hülye kérdés, de nem láttad ma Emilyt? Mondjuk miért is láttad volna, nem is laksz velünk, de gondolom a haveroddal van.

- Véletlenül pont tudom, hogy együtt vannak. Legalábbis éjszaka tuti együtt voltak. Derek este randira készült, és gondolom tartalmas éjszaka volt. Tényleg, mi mikor töltünk el egy ilyen tartalmas éjszakát? - nézett rám egy pillanatra perverz mosollyal.

- Mondj egy dátumot és megnézem a naptáramat.

- Mondjuk ma, holnap, holnapután?

- Most melyik?

- Természetesen mindegyik - megérkeztünk én pedig kiszáltam.

- Azt hiszem, pont szabad hétvégén van - mosolyogtam.

- Szeirntem nem, ugyanis van egy kis meglepetésem.

- Milyen meglepetés?

Nem válaszolt, dobott egy puszit majd elhajtott. Vajon mit tervez?